CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A tisztelt Ház és a magyar társadalom rossz döntések sorozataként és következményeként jutott el idáig, amikor csak azt mérlegelheti, hogy melyik a kevésbé rossz. Mi is ezt tesszük most, amikor foglalkozunk a kormánynak ezzel az előterjesztésével.
Mi a rosszabb a délvidéki magyarságnak és az egész magyarságnak? Ha most - miután egy nem teljesen tiszta népszavazás után a magyarságot belevitték a NATO-ba - hirtelen azt a javaslatot tesszük, hogy szálljunk ki, és hagyjuk ott az egészet, úgyis eredménytelen volna; vagy pedig mérlegeljük, hogy ebben a helyzetben talán a további felesleges, de mégis áldozatvállalás a helyesebb?
Koszovóban nem tudja senki, hogy mire mennek ki a magyar katonák. Tömegsírokon fognak járkálni, és olyan ellenfelekkel fognak találkozni, akik lesből lőnek rájuk. Vér fog folyni! Mindenkinek tudnia kell, hogy vér fog folyni! Pedig egyelőre semmilyen szándék nincs arra, hogy a magyarok szenvedését megállítsák a Délvidéken. De talán, ha magyar katonák ott lesznek Koszovóban és lesz náluk fegyver, minél több és minél jobb fegyver, akkor valamit talán tudunk segíteni a délvidéki testvéreinken, akiket máris készülnek elözönleni a szerbek, akiket kiűznek Koszovóból, akik menekülnek, a bűn súlya elől menekülnek Koszovóból.
Nem szabad itt nagy szavakkal játszani, humanitárius segítség, meg ilyesmi. Kérem, ilyen itt nincs! Itt halál van, a halál arat, és katonákat kell odavinni, hogy megálljon a dolog. Mindezt mérlegelve a Magyar Igazság és Élet Pártja fájó szívvel bár, de hozzájárul ehhez a kiküldetéshez, mert ebben látja a kisebbik veszélyt, és ebben lát valami halványt reményt arra nézve, hogy a délvidéki magyarság sorsán lehet valamit változtatni. Ebben a reményben és ezért adjuk hozzájárulásunkat mind az átvonuláshoz, mind pedig ahhoz, hogy katonáinkat oda kiküldjék.
Köszönöm a szót. (Taps a MIÉP padsoraiból.)
