SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS
SZABÓ LUKÁCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt derülő Képviselőtársaim! Az eddigiektől némileg eltérő véleményt kívánok önökkel megosztani. Ha azt nézzük, hogy Somoza, Pinochet, Marcos vagy Sucharto (Bekiabálás az ellenzéki oldalról: És Szaddam Huszein!) az emberi jogok megsértése tekintetében különbözik-e valamiben Milosevicstől, azt kell mondanunk, hogy semmiben nem különbözik. De akkor miért nem bombázták a NATO-országok vagy éppen az Egyesült Államok ezeket az országokat? Azért, mert az Amerikai Egyesült Államok érdekeit kritikátlanul és zavartalanul kiszolgálták. Milosevics pedig orosz - vagy volt szovjet - elkötelezett, hagyományosan. Alapvetően ez volt az érdeke. Kelet-Timorban ugyanolyan népirtást végeznek napjainkban is, mint amit Koszovóban kilátásba helyeztek, ott mégsem történik semmi az emberi jogok védelme érdekében. De az sem zavarja az Egyesült Államokat, hogy egy NATO-ország, Törökország mészárlást követ el a kurd nép ellen. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert azt el kell felejteni, hogy itt az emberi jogok védelmében történt volna valami is. (Mozgás és zaj.)
Jelentkeznek-e magyar katonák békefenntartónak? Először is: béke még nincs, csak a háború ért véget, a békét először még meg kell teremteni. De sajnos, katonák fognak jelentkezni. Sőt, családos katonák fognak jelentkezni, mégpedig azért, mert olyan nyomorúságos körülmények között élnek, hogy kénytelenek még azokat a veszélyeket is felvállalni, amik ott rájuk leselkednek. És hogy van-e veszély? Elég, ha csak Tengizre vagy Orenburgra gondolunk, vagy éppen az iraki háborúra, ahol nagyon sok amerikai katona is életre szóló betegséget szenvedett el. Ebben a teremben senki nem tudja megmondani, hogy milyen veszélyes fegyvereket használtak, és milyen környezeti ártalmat okoztak a NATO-bombázások során, ami még az emberi környezetet is alapvetően veszélyeztetheti. Ki tudja ezt megmondani ebben a teremben?
S akkor önök, képviselőtársaim, bohózatnak tekintik, hogy én ezt elmondom, és nevetésbe torkollik felszólalásom fogadtatása. Kérdezem: az önök gyermekei ott lesznek a békefenntartók között? Vagy önök ott lesznek? Állítom, hogy senki, mert nem fogják veszélyeztetni tulajdon gyermekeik és hozzátartozóik érdekeit.
Magyarország természetesen várná, hogy az újjáépítésből valami kis rész neki is jusson. Felejtsük el az újjáépítést! Ugyanaz lesz az újjáépítésből, mint ami Vietnam vagy éppenséggel Afganisztán újjáépítéséből. Semmi nem lett! Ezzel szemben mit kell tennünk? Ki kell küldeni Jugoszláviába a békefenntartókat? Igen, ki kell küldeni. Sőt, úgy kell eljárnunk, mint ahogy bármelyik NATO-ország eljárna, ha - ugyanúgy, mint nekünk - több százezer nemzetrésze élne abban az országban. Az a kérdés, ha békefenntartónak küldjük ki őket, akkor a békét kell fenntartani vagy a békét kell megteremteni. A Vajdaságban ebben a pillanatban még béke van. Magyarországnak alapvető érdeke, hogy úgy járjon el, mint ahogy minden NATO-ország eljárna, ha hasonló nemzetisége lenne az illető országban, vagyis a békefenntartókat oda kell küldeni, ahol a nemzetrészeink élnek, a Vajdaságba.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Dr. Géczi József Alajos: Ez egy nagyon mérsékelt felszólalás volt!)
