KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Magam több módosító javaslatot fogalmaztam meg e rövid törvényjavaslathoz.
Két módosító javaslatom - az ajánlás 1. és 2. pontja - arról szól, hogy a nyilvántartás átalakítására, megszervezésére vonatkozó törvényi szakaszt a vállalkozók szempontjából tegyük kedvezőbbé. A kormány folyamatosan azt hirdette és hirdeti ma is, hogy vállalkozásbarát, segíti a kis- és középvállalkozásokat, ugyanakkor, amikor a vállalkozókra vonatkozó törvényeket fogalmaz meg, úgy tűnik, hogy ezeket az ígéreteket elfelejti. Mert miről van szó?
A nyilvántartási rendszer rendbetételénél a kormány a törvényjavaslatban megfogalmazott egy egyeztetési lehetőséget, illetve kötelezettséget, amit a vállalkozó a járulékigazgatósággal kell hogy lefolytasson. Amikor ez az egyeztetés sorra kerül, akkor a vállalkozót egyfajta határidő köti, nevezetesen 15 napos határidővel kell egyeztetésre idézni a vállalkozót. Neki tehát megjelenik egy kötelezettsége, hiszen 15 napon belül ezt az egyeztetést el kell végezze. Ugyanakkor a járulékigazgatóságot semmi nem köti abban, hogy ő mennyi időn belül hívja a vállalkozót egyeztetésre.
Ha a törvényjavaslatnak a második részét is figyelembe vesszük, amely arról szól, hogy az egyeztetés után bizonyos fizetési kötelezettség terheli a vállalkozót és ezt harminc napon belül kell neki teljesíteni, akkor úgy gondolom, hogy feltétlenül indokolt, hogy itt a járulékigazgatóságot is mindenképpen bekorlátozzuk az időben, hiszen előállhat az, hogy ő nem egyeztet egészen 1999. december 15-éig, december 15-én rájön, hogy neki egyeztetnie kell, közben elment az év, s a vállalkozónak pedig csak 1999. december 31-éig van lehetősége arra, hogy harminc napon belül megfizesse a járulékát - persze akkor, ha a Ház úgy dönt, hogy egy generális tartozáselengedést fog támogatni. Én remélem, hogy nem ez történik, de nyilván most összefüggéseiben kell nézni a törvényjavaslatot, s ezért úgy gondolom, hogy mindenképpen szükséges azt a módosító indítványt támogatnia a kormánynak, amely kötelezettséget állapít meg nemcsak a vállalkozónak, hanem a járulékigazgatóságnak is.
A másik, technikai természetű módosító javaslatom, amely összefügg a nyilvántartás korszerűsítésével, arról szól, hogy ez a bizonyos egyeztetés hol történjen meg.
A törvényjavaslat egyértelműen fogalmaz, azt mondja, hogy a vállalkozónak az irataival be kell sétálnia a járulékigazgatósághoz, és ott kell elvégeznie az egyeztetést.
(12.40)
Én arra teszek javaslatot, hogy legyen szabadabb ez az egyeztetési helyszín, hiszen ha az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy nagyon sok iratot kér be a vállalkozótól, akkor legyen egy olyan választási lehetőség is, hogy ne bekérje az iratokat, hanem ő sétáljon ki a vállalkozóhoz, és ott a helyszínen folytassák le az egyeztetést.
Remélem, hogy a kormány nem fogja erőből kezelni ezt a két módosító javaslatot, és nem fogja a szavazás során erőből elutasítani ezeket, hiszen megítélésem szerint mindkét javaslat a vállalkozásokat hivatott segíteni.
Már Tardos képviselőtársam is utalt arra, hogy bizony ez a tartozáselengedés komoly aggályokat ébresztett bennünk, nyilván a szabaddemokraták körében is és bennünk, szocialistákban is. Éppen ezért fogalmaztam meg az ajánlás 4. pontjában azt a módosító javaslatot, amely az 5. § első két bekezdésének az elhagyását javasolja. Ez tulajdonképpen azt jelentené, hogy az a kormány általi normatív elengedés, amelyet a törvényjavaslattal megcélzott, tulajdonképpen ne kerüljön be a törvénybe. Mindjárt bizonyítani fogom - azt gondolom, hogy az általános vitában is bizonyítottam -, hogy egy ilyen törvényi szabályozás, mint amilyenben a kormány gondolkodik, több szempontból aggályos, és a megítélésem szerint megengedhetetlen is.
Azért is jó lenne, ha a kormány támogatni tudná a módosító javaslatomat, mert ha megnézzük az első négy hónapi társadalombiztosítási költségvetési teljesülést, akkor láthatjuk, hogy óriási bizonytalanság van ebben a költségvetésben, hiszen máris több mint 60 milliárd forint a hiány mértéke. Ebben persze nem is az az aggasztó - bár ez is nagyon lényeges -, hogy ez 60 milliárd forint - mert ez már több mint 20 milliárd forinttal több, mint a költségvetési törvényben megjelölt hiány -, hanem hogy a növekedés hónapról hónapra olyan mértékű, amiből azt a következtetést lehet levonni intézkedések hiányában, hogy ez a növekedés valószínűsíthetően év végéig hasonló dinamikával folytatódik. S akkor azt gondolom, hogy egy ilyen elengedés, amelyet a kormány megcélzott, végképp nem tartható.
Azt gondolom, hogy most különösen meg kellene fontolnia a kormányzatnak a módosító javaslatom elfogadását, hiszen a társadalombiztosítás irányítását ma meglehetősen nagy bizonytalanság jellemzi. A jelenlegi helyzetben a hatályos törvény szerint a kormány felügyeli a társadalombiztosítási alapokat, és a politikai államtitkár irányítja.
A kormányfő bejelentette, hogy ezt az irányítási szerkezetet meg kívánják változtatni, de erre vonatkozó törvényt a mai napig nem nyújtottak be a Házhoz, és hamarosan az Országgyűlés befejezi a tavaszi ülésszakát. Nagy valószínűséggel a szükséges törvénymódosítás - ahhoz, hogy az irányítási rendszer megváltozzon a társadalombiztosításon belül - nem fog megtörténni, a Házszabályra is figyelemmel. Márpedig törvénymódosítás nélkül nehezen képzelhető el az irányítási rendszer megváltoztatása, hiszen olyan szakaszokat tartalmaz ez a hatályos törvény, hogy ha nem politikai államtitkárság az irányító a társadalombiztosításban, akkor mindenképpen törvényt kell módosítani.
Csak három elemet szeretnék kiemelni a jelenleg hatályos törvényből, amelynek a módosítása indokolt lenne. Egyrészt a jogszabály előkészítésének a módját, abban az esetben, ha nem a politikai államtitkár irányít, szükséges megváltoztatni; az irányítást is pontosan kell akkor definiálni a törvényben; és például a társaságalapítási lehetőséget is mindenképpen szabályozni kell.
Azért is indokolt, hogy a kormány támogassa a módosító javaslatomat, mert a társadalombiztosításnál az ellenőrzés is megoldatlan. Látjuk, hogy a kormány igyekszik minden erővel megakadályozni, hogy a Fidesz az 1997-es, de még a korábbi javaslatát is most nagyon gyorsan megvalósíthassuk. Mi önkorlátozást hajtottunk végre, amikor rövid időn belül javaslatot tettünk, miután észleltük, hogy óriási zavar van a társadalombiztosítás felügyeletével. Javaslatot tettünk az ellenőrzés módjára... (Varga Mihály: Milyen zavar van?) Államtitkár úr, azt gondolom, ön tudja a legjobban, hogy milyen zavar van, azt követően, hogy a politikai államtitkár szervezete megszűnik. Az egyébként jó, hogy megszűnik, ezzel nincs gond, csak a kormány nem volt felkészülve arra, hogy ez most ilyen gyorsan meg kell hogy szűnjön.
Tehát szeretnék visszatérni arra, hogy mindenképpen gond van az ellenőrzéssel. Sajnálatos tény, hogy a kormányzat és a kormányzati többség nem akarja támogatni a felügyelőbizottságok létrehozását. Semmiféle társadalmi kontroll nincs, a járulékfizetőknek semmiféle kontrollja nincs a társadalombiztosítási alapok felett. Közben a kormányzat azon gondolkodik, hogy úgymond, normatív módon - ezt bizottsági ülésen mondta a kormányzat képviselője, hogy "normatív módon" - gyakorlatilag mindenkinek elengedik a tartozását, és ettől remélik azt, hogy egy nagyon jelentős bevételhez jutnak a társadalombiztosítási alapok.
Ha tehát a bevételi oldal felől közelítjük meg a kérdést, akkor szintén csak azt lehet mondani, feltétlenül szükséges lenne, hogy elfogadja a kormányzat a módosító javaslatomat. Hiszen ha megnézzük a hatályos költségvetési törvény bevételi oldalát, láthatjuk, hogy a kormány betervezett 45,5 milliárd forintot a kintlévőségek behajtásából, és emellett betervezett 42 milliárd forint körüli hiányt. Ha most megnézzük, hogy mi történt az első félévben, és mennyit hajtott be a járulékigazgatóság ebből a 45,5 milliárd forintból, akkor rá kell jönnünk, hogy gyakorlatilag semmit. Most eszköze sincs arra - mert nem gondolkodott azon, hiszen tartozáselengedésen gondolkodott -, hogy rövid időn belül ezt a bevételi előirányzatot teljesítse.
Ha megnézzük a járulékbevételek alakulását, akkor azt is meg kell állapítani, hogy az az elgondolása a kormánynak, hogy 6 százalékkal mérsékeli a járulékot, és akkor egy nagyon jelentős többletbevételre fog szert tenni, ha a számokat megnézzük, akkor sajnálatos módon ez nem teljesülhetett. Hiszen ameddig 1998. első négy hónapjában 521 milliárd forint volt a bevételi oldal teljesülése, addig most, 1999-ben nem sokkal több: 586 milliárd forint; s értelemszerűen a magasabb bérekből, járulékokból következik ez, és nem abból, hogy a járulék mértékét ilyen módon csökkentette.
Azt gondolom, nem kell tovább bizonyítanom, hogy a bevételi oldal bizonytalansága mennyire alátámasztja a módosító javaslataim támogatását. A kormány javaslata - ha a módosító javaslatomat nem fogadják el, és erről már az általános vitában is szóltam - hosszú távon fogja gyengíteni a költségvetés pozícióját. Joggal tételezik fel majd a vállalkozók, hogy elég csak bevallani a járulékot, ki kell várni egy kis időt, és akkor a kormányzat előbb-utóbb abba a helyzetbe fog kerülni, hogy kénytelen lesz elengedni a késedelmi pótlékot vagy a bírságot.
(12.50)
Hátha még azt is el lehet érni, hogy a járulékot se kelljen megfizetni. Azt hiszem, hogy ilyen üzeneteket közvetíteni a vállalkozók irányába nem szerencsés. Mellesleg hamis elvárás is annak a megfogalmazása, amit a törvényjavaslat indokolásában fogalmazott meg a kormány, nevezetesen azt, hogy amennyiben sor kerül a 20-22 milliárd forint késedelmi kamat elengedésére, akkor jó remény van 40-45 milliárd forintnak a megszerzésére. Én azt gondolom, rendkívül nagy illúzióra vall, hogy valaki ilyet fogalmazzon meg, hiszen ha megnézzük, hogy döntően mikor halmozódtak fel ezek a tartozások, akkor azt kell látni, hogy számos, nagy tartozást felhalmozó cégnél, vállalkozásnál ezek a tartozások több év alatt halmozódtak föl. Szinte elképzelhetetlen számomra az, hogy ez évben, miután majd valamikor ősszel lefolytatják az egyeztetést a járulékigazgatóságokkal, akkor az a vállalkozó, aki hosszú éveken keresztül nem fizette a járulékát, most hirtelen hozzá fog jutni összességében 45 milliárd forintos forráshoz.
Gondoljunk bele, tételezzük föl, hogy jó szándékú a vállalkozó, tényleg meg akarja fizetni azt a járulékot, elmegy egy bankhoz, és azt mondja, hogy inkább fölveszek egy kis hitelt, mert most már alacsonyabb a kamatláb, és inkább megfizetem a járulékot - akkor meg tudok szabadulni a késedelmi pótléktól és a bírságtól. Elképzelhetetlen, hogy a mai magyar bankrendszerben egy hónap alatt 45 milliárd forinthoz hozzá lehet jutni úgy, hogy olyan vállalkozó fog odamenni, aki az elmúlt évek során tartósan nem fizette a társadalombiztosítási járulékot. Azt gondolom, rendkívül hamis elvárás ettől a törvényjavaslattól, hogy ez egyáltalán ilyen módon teljesülni fog.
De a legnagyobb gond azzal van, hogy a kormánynak ez az egész elgondolása társadalmilag igazságtalan. Hiszen közel 3 millió olyan alkalmazott, aki után levonták a járulékot, nem kapja vissza ezek után sem a késedelmi pótlékot, sem a járulékot, amit neki elengednek. Neki az elmúlt évek során is meg ezt követően is meg kell fizetni azt, amit a törvény kötelezően neki mint társadalombiztosítási járulékkötelezettséget előír. Azt gondolom, nem kell különösebben bizonygatnom azt, hogy mennyire igazságtalan lépést fogalmazott meg a kormány ezzel a törvényjavaslattal. Nagyon tisztességtelen ez a törvényjavaslat azokkal szemben, akik mindenekelőtt a járulékfizetést, az adófizetést tartották fontosnak, arra törekedtek, hogy bármilyen nehéz pénzügyi helyzetben az állam felé, a társadalombiztosítás felé a fizetési kötelezettségüknek eleget tegyenek. Most meg azt látják, hogy azt, aki nem így gondolkodott - és a többség azért így gondolkodott, mert nagyon sokan fegyelmezetten eleget tesznek fizetési kötelezettségüknek -, most gyakorlatilag megjutalmazzák azzal, hogy a tartozását olyan módon, ahogy ezt a kormány megfogalmazta, elengedik.
Föl kell hívnom egy másik szempontból is a figyelmet a társadalmi igazságtalanságra, hiszen ebben az esetben a befizetett járulékhoz mindenképpen egy igénybe vett szolgáltatás tapad. Tehát aki csak bevallotta a járulékot, az is valamikor igénybe vett egyfajta egészségügyi szolgáltatást; azt valakiknek ki kellett fizetni az elmúlt évek során is. Most, miután neki elengedik a tartozását, még csak föl sem merül a kormányzatban az, hogy a szolgáltatás ellenértékét akkor számlázza már ki annak a vállalkozónak, aki éveken keresztül nem tudott hozzájárulni a közteherviseléshez.
Szóba került az általános vitában is, tisztelt képviselőtársak... (Az elnök csenget.)
