ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR
ERKEL TIBOR (MIÉP): Megvan! A 16. ponthoz szeretnék hozzászólni módosító indítványunk alapján. Ez azt tartalmazza, hogy a hajléktalan személy illetőségét aszerint állapítják meg, illetve aszerint állapítják meg, hogy ki illetékes a hajléktalan ellátására, ahogyan azt a hajléktalan a nyilatkozatával meghatározza. Ez, őszintén szólva, meghökkentő, tudniillik legjobb értesüléseinek szerint mind a mai napig és feltehetően a későbbiekben is és nagyon régóta Magyarországon mindenki köteles magánál tartani a személyi adatait igazoló, lakhelyét igazoló dokumentumokat. Ezt jelenleg személyi igazolványnak hívják. Aki ezzel nem rendelkezik, annak ezt haladéktalanul pótolni kell; abban az esetben, ha nem tudja pótolni, ehhez neki segítséget kell nyújtani.
Tételezzük fel, hogy az a hajléktalan, akit megállítanak az utcán valamilyen okból kifolyólag, én vagyok. Tekintettel arra, hogy nincs a fejem fölött fedél, én mondhatom, hogy hajléktalan vagyok, és ha a rendőr állított meg, ezek alapján azt mondhatom neki, hogy kérem, én kecskeméti illetőségű vagyok, szíveskedjenek engem Kecskemétre szállítani, és majd ott a továbbiakban gondoskodnak rólam. Ez a módosító javaslat ezt is jelentheti.
De minden humor nélkül: az országban, mint tudjuk, évek óta grasszálnak, hogy úgy mondjam, idegen elemek, és köztük találjuk azokat a hajléktalanokat is, akik gondozásra szorulnak. Ezeknek az elválasztása aszerint, hogy ki mond igazat és ki nem akkor, amikor megállapítja, hogy hova kell küldeni őt, hogy otthon érezze magát, mert onnan származik - ez így valahogy elfogadhatatlan!
Az a meggyőződésünk, hogy valami sajátos hátsó szándék lehetett ennek a tervnek a megfogalmazásánál, nevezetesen az, hogy minden józan hajléktalan azt mondja, hogy őt egy gazdagabb város fogja tudni könnyebben és jobban ellátni, tehát - mint ahogy egyik képviselőtársam megjegyezte - a koldusturizmus vidékről Pest felé indul el, vagy vidékről a legnagyobb városok felé indul el. Nos, lehet, hogy ez lehetne eredetileg a hajléktalanok szándéka, azonban a nyilatkozatot fogadónak nyilvánvalóan nem az az elképzelése, hogy minél többen legyenek nála gondozottak. Tehát amennyire elképzelhető az imént említett változat, ugyanúgy elképzelhető az is, hogy a fogadónak kijelölt fél azt mondja, hogy bizonyos összeget szívesen felajánl a hajléktalannak abban az esetben, ha a nyilatkozat nem őt jelöli meg.
Ez természetesen feltételezés, az egyik ugyanúgy nem bizonyos, mint ahogy a másik. Egyetlenegy dolog bizonyos: kell, hogy minden magyar állampolgárnak személyazonossági dokumentumai legyenek, s abban benne kell hogy legyen, hol lakott legutoljára, vagy hol lakott egymás után több ízben, s ebből az illetékeseknek meg kell tudniuk állapítani azt, hogy hova kell irányítani a hajléktalant. Éppen ezért így szól a javaslatunk a módosító javaslat megváltoztatására: illetékességi területére a hajléktalan személy személyi igazolványba beírt lakcíme utal.
Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a létében kiszolgáltatott hajléktalan nyilatkozata helyett - amely a semminél is kevesebb a bizonyosságot illetően - fogadják el ezt a javaslatunkat.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
