DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ
DR. CSÚCS LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az eddig elhangzottakból is kitűnik, hogy az ismert makrogazdasági adatokból más és más következtetésre jutunk politikai hovatartozásunk, szakmai felkészültségünk avagy szárnyaló vágyaink hatására.
Ellenben, ha a tényeket szakmai alapon kíséreljük meg elemezni, talán közelebb kerülhet egymáshoz az ellenzék és a kormányoldal álláspontja, még az olyannyira kényes ügyekben is, mint a közterhek alakulása vagy az államháztartás helyzetének a megítélése. Ez már csak azért is kívánatos lenne, mert a piacgazdaság építésében elért teljesítményünket ez idő szerint a térség legjobbjának minősítik. Vezető pozíciónk megőrzése mindannyiunk elemi érdeke s egyben szakmai, politikai felelőssége.
Éppen ezért szerencsétlen dolog lenne, ha megalapozatlan vitákkal, pláne alaptalan vádaskodásokkal mi magunk keltenénk rossz hírünket. Tárgyszerű, konstruktív vitákra viszont szükség van, hiszen amin ma vitatkozunk, az az ország jelenét és közeli jövőjét meghatározó kérdés.
A közterhekről röviden: elöljáróban megállapítható, hogy ez évben mérséklődtek a közterhek, amiben meghatározó szerepe van a járulékok jelentős csökkentésének, segítve ezzel is a versenyképességet. Ugyanakkor az adók területén nem következett be a várt fordulat, az átlagos adóteher-csökkenés. Ha kismértékben is, de növekedtek az átlagos szja-terhek, a helyi adók, jelentősen az eljárási illetékek és a gépjárműadó, valamint mindazon elvonások, amelyeknél a százalékos kulcsok valorizálása nem történt meg. Az talán megérdemelne egy külön vizsgálatot is, hogy az ígért átlagos szja-tehercsökkentés helyett az miért növekedett. Ilyen lépésváltás esetén, ami a lakosság legszélesebb körét érinti, legalább ennek az előjelét illik tudni.
Az adókat érintő helyzetértékelésből az első helyre kívánkozik annak megállapítása, hogy jó adórendszerrel növekedhet a bizalom, erősödhet a gazdaság, javul a közhangulat. Ma már senki által sem vitatott tény, hogy adórendszerünk bürokratikus, működtetése meglehetősen költséges, s ami talán a legnagyobb baj: valójában nem szolgálja a vagyon-, illetőleg jövedelemarányos közteherviselés alkotmányos követelményének érvényesülését.
Az adók és az illetékek múlt évi kiigazítása nem igazán készítette elő az ez évre tervezett reformlépéseket. Az szja felülvizsgálatával pedig, mint tudjuk, a foglalkoztatottak jelentős részénél, éppen a módosítások következtében, indokolatlanul csökkent a kereset. Az adórendszer átfogó és reményeink szerint végre időtálló felülvizsgálata tovább nem halasztható feladat, azt a 2000. évben a rendszer egyszerűsítése, kiszámíthatósága és az arányos teherviselés jegyében kell megvalósítani.
A közterhek vitájában újólag megismételjük, hogy az imént megfogalmazott reformtörekvésekkel és a kormány meghirdetett programjával ütközik a pénzügyi kormányzat által javasolt új adók bevezetésének kísérlete.
Az általános vagyonadó gondolata pedig, ha ilyen szándék még létezik, elkésett, és az eddig megismert reformcsomag keretében végrehajthatatlan. Nehezen érthető, hogy a pénzügyi kormányzat változatlanul kitart az új adók bevezetése mellett, legalábbis a pénzügyminiszter úr hét végi nyilatkozatai erről szólnak, így például mindmáig nem mondott le a földadóról.
Az adóreform címén újabb sarcok bevezetését nem támogatja frakciónk. Az adóreform nem azonos, nem lehet azonos újabb adók bevezetésével - a ma meglévők maradéktalan megőrzése mellett. Van mit átfésülni a mai adórendszerben is! Választóink tőlünk nem ezt várják, de a szűken értelmezett szakmai követelmények sem indokolják ezt. A társadalmi közkiadásokhoz szükséges bevételek a ma hatályos eszközök tisztességes végrehajtásával biztosíthatók.
Ellenben a kamatadót nem tekintjük új adónak; mértéktartó alkalmazása megfelel az anyagi igazságosság követelményének.
(15.30)
Halkan jegyzem meg - de azért gondolom, mindenki hallani fogja -, hogy a 2000. évre meghirdetett reformkoncepció az előkészületek eddigi ismeretében inkább látszik szétesni, mint összeállni; közben az idő múlik, és lassan már a készülő törvénytervezeten kellene vitáznunk, nem pedig a naponta módosuló koncepción. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Dr. Hack Péter: Jól beszél!)
Tisztelt Országgyűlés! Gondjainkat szaporítja az államháztartás helyzete. Az első négy hónap mutatói nem kifejezetten megnyugtatóak. Az államháztartás hiánya - az önkormányzatokkal nem számolva - a március végi 298 milliárd forintról 305 milliárd forintra emelkedett. A rosszban jó, hogy a hiány növekedése jelentősen lelassult. A központi költségvetés első három hónapban növekvő hiányát áprilisban közel 10 milliárdos szufficittel zárta - biztató. A társadalombiztosítási alapoknál viszont az éves előirányzatot - mint ahogy az előttem szólók is jelezték már - jelentősen meghaladva, a hiány április végére túllépte a 60 milliárd forintot.
A teljesség igénye nélkül felsorolt adatok cselekvő figyelmet érdemelnek mind a támogatások mértéktartó felhasználásában, mind a lehetséges bevételek maradéktalan beszedésében. Csak ezzel tompítható az év elején meglódult kedvezőtlen tendencia, valamint a szerződéses determinációk alapján az adósságszolgálatra májusig kiutalt közel 320 milliárd forint nyomasztó terhe. És még egy, amire oda kellene figyelnünk - az Állami Számvevőszék '98. évi tevékenységéről szóló jelentésében megállapítja -: "A közpénzekkel való gazdálkodás javítására irányuló tevékenységek és intézkedések kedvező hatásai mellett továbbra is nagy számban fordulnak elő a gazdálkodási fegyelem lazaságaival összefüggő, évek óta visszatérő hibák, törvénysértések, szabálysértések. Többéves előkészítő munka ellenére sem sikerült elérni, hogy az államháztartás alrendszereiben kellő súlyt kapjanak a központi költségvetésből nyújtott támogatásokhoz és egyéb bevételekhez kapcsolt teljesítménykövetelmények. Ezek hiánya megnehezíti a számonkérést."
Mindezekhez hozzátehetjük, hogy a nagy elosztórendszerek gazdálkodásában a hiánnyal együtt érhető tetten a pazarlás. Ha pedig nem kielégítő a teljesítménykövetelmények meghatározása - és úgy vélem, hogy ez igaz most, '99-ben is -, akkor szinte természetes, hogy a közpénzek felhasználása az elvárható hatékonyság nélkül valósul meg. Éppen ezért a kilátásba helyezett reformok teljesítése e téren sem halogatható tovább. Az év eleji adatokat elemezve, álláspontunk szerint hiba lenne a kedvezőtlen tényeket statikusan értékelni. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy egy pénzügyi folyamat statisztikai mérőállása az április végi-május eleji adatsor. Az holnap már lényegesen mást, reményünk szerint jobban mutathat.
A lehetséges kedvező fordulat hordozója a gazdaság vitathatatlan növekedése, ami szerencsésen párosul - persze, nem az adók tekintetében - az infláció vártnál erőteljesebb csökkenésével. A változó pénzügyi folyamatokba való beavatkozás most még - megítélésünk szerint - idő előtti. Az elhamarkodott intézkedés a lehető legrosszabb üzenet lenne a jövedelemtulajdonosoknak. A kapkodást mindenképpen mellőzni kell, még annak tudatában is, hogy ez évben a világgazdaság valamennyi meghatározó erőcentrumában hozzávetőleg megfeleződtek az 1996-98-as növekedési ütemek. Beavatkozni akkor kell, ha a kedvezőtlen tendenciák úgy erősödnek fel, hogy azok már veszélyeztetik az egyensúly fenntartását. Kiigazításra tehát akkor lesz érdemben szükség, ha az államháztartás GDP-arányos hiánya nem tartható a tervezett 4 százalékos szinten. Erről most még nem beszélhetünk, azért sem, mert a kormánynak nagy a mozgástere a kiadási oldal kézbentartásában. A kedvezőtlen folyamatok kordában tartása érdekében az indokolt intézkedést egy ízben már megtette, 40 milliárd forint zárolásával és végleges befagyasztásával.
Nagyobb gond akkor van, ha a bevételekben mutatkozik jelentős elmaradás. Ez utóbbi esetben már valóban további intézkedéseket kell mérlegelni. Erre azonban legkorábban az első félévi adatok ismeretében kerülhet sor, feltéve, hogy felerősödnek a nyugtalanító folyamatok. Bár az is igaz, hogy a legjelentősebb bevételnek számító áfa elmaradt az időarányos összegtől, és amit az államtitkár úr nem említett meg, a jövedéki adóknál ugyancsak elmaradás mutatkozik. (Szabados Tamás: Hát, igaz, igaz!)
A bevételek elmaradásában szerepe van a vártnál gyorsabb inflációnak (Sic!), amit a növekvő lakossági fogyasztás április végéig még nem ellentételezett. Ellenben az egyéb adók, vámok, járulékok és illetékek többnyire a tervezett ütem szerint érkeznek, az szja annál is jobban.
Mai ismeretünk szerint tehát olyan mértékű bevételcsökkenés nem várható, ami indokolná a pótköltségvetés előterjesztését. De kisebb gond esetén pénzügytechnikailag egyébként sem az lenne a célravezető megoldás. A költségvetési politika szigorára szükség van; sohasem vitattuk a szigorú költségvetési politika szükségességét. (Kuncze Gábor: Kisgazdák!) A ránk nehezedő külső és belső egyensúlytalansági tényezőket komolyan kell venni. Ellenben válsághangulat keltése teljességgel megalapozatlan és káros. Ezért azokkal a szakértői véleményekkel nem érthetünk egye, amelyek már most és azonnal további 50, mások szerint 60 milliárd forintnyi megszorítást szorgalmaznak. Indokuk egyike, hogy további szigorítás nélkül negatív üzenetet küldenénk a külföldi tőkének. Üzengetésre sok az 50 milliárd forint. A tőke ugyanis akkor jön be és fial nálunk, ha biztonságban érzi magát. A kapkodás, az idő előtti kormányzati beavatkozás éppen ellenkező hatással van a lehetséges tőkebeáramlásra. Az igazán mértékadó üzenet a külföldi tőke számára a jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslat lesz.
Tisztelt Ház! Az államháztartás helyzetének értékelésénél különös figyelmet érdemel a tőkebeáramlás és a folyó fizetési mérleg hiánya. A fizetési mérleg eddig megismert, első negyedéves adata az 574 millió dolláros hiányával nem várt eredményt produkált. Ugyanakkor a tőkebeáramlás közel 100 millió dollárral volt több azonos időre számítva. A fizetési mérleg finanszírozhatósága szempontjából ez alapvető fontosságú tény. Ezzel persze nem azt sugallom, hogy a sikeres múlt évi 1400 millió dolláros külfölditőke-beáramlás idén megtöbbszöröződik - háborúval a határunk mentén, és más gondokról már nem is szólva -, de az erőteljesen növekvő tendencia megkérdőjelezésére sincs okunk. Ez pedig jelentős mértékben kompenzálhatja a fizetési mérleg hiányát, feltéve, hogy az nagyságrendben nem haladja meg az évi 2,5 milliárd dollárt. További növekedése viszont valóban veszélybe sorolhatja a gazdaság növekedését. Persze tény az is, hogy a folyó fizetési mérleg deficitje rontja a hitelbesorolásunkat, az pedig még sokba kerülhet.
(15.40)
Külön elemzést érdemelne még az, hogy a múlt évi és az ez évben várható jelentős hiánynak mi a kiváltó oka és kezelésének lehetséges módja. Az tény, hogy a folyamatosan csökkenő privatizációs tőkebefektetés mellett a hiány alakulásában számottevő szerepet játszott a külföldi tőkebefektetések profittranszfere, a haszon kivonása. Ennek ismeretében talán kevésbé a fogyasztáskorlátozó intézkedésekre kellene koncentrálni, inkább annak módját kellene megtalálni, hogy a külföldi befektetők váljanak érdekeltté profitjuk magyarországi visszaforgatásában. Ez, valamint a még mindig biztatónak mutatkozó turizmus további erősítése elviselhetővé zsugorítja a folyó fizetési mérleg hiányát.
Megjegyzem, hogy a fogyasztáskorlátozó intézkedések tartalékai jobbára már kimerültek - ezt jól mutatják az élelmiszer-termelés és -értékesítés gondjai, például az úgynevezett vízidisznók ügye. Álláspontunk szerint ugyanis az nem igaz, legfeljebb csak részigazság, hogy sertés- vagy tejtermelési válság van. A valóság az, hogy a fizetőképes kereslet végletes visszafogásának szerencsétlen hatásával szembesülünk. A nagycsaládosok vagy a nyugdíjasok szívesebben fogyasztanák a sertéskarajt mint a csirkelábat vagy a tejet az üres tea helyett.
A belső piac leültetésével a gondjaink csak szaporodni fognak. Éppen ezért végre meg kell találnunk annak módját, hogy miként lehet a gazdaság töretlen növekedését a széles tömegek életminőségének és életkörülményeinek érzékelhető javítására fordítani. Újra kellene gondolnunk - a beruházás és bérfejlesztés szembeállítása helyett - az ésszerű arányok kialakítását.
Úgy vélem, hogy frakciónk helyzetelemzéséből nem hagyható ki a bizalmi index érintése. A sajtóban megjelent adatok nem túl kedvezőek e tekintetben sem. Pedig fontos lenne, hogy a lakosság, a vállalkozók, valamint a külföldi befektetők valós információk alapján alakítsák ki véleményüket az ország pénzügyi, gazdasági helyzetéről. Sanda sugallatok közlése pusztító hatású.
Bizalom, egészséges optimizmus nélkül sikerre nem számíthatunk. Ennek ismeretében vizsgáljuk meg, hogy a pénzvilág helyzetünket miként ítéli meg, szemben egyes médiumokkal. Tényként most csak annyit, hogy a külföldiek tulajdonában levő állampapírok állománya egyenletesen emelkedett, áprilisban például hozzávetőlegesen 30 milliárd forinttal nőtt. A külföldi befektetők Keler-számlán tartott államkötvény-állománya 331 milliárd forint, ami hozzávetőleg 47 milliárd forinttal magasabb, mint a múlt év végi szint.
Ha tehát a külföldiek Magyarország iránti bizalma töretlen - márpedig a számok ezt mutatják -, akkor itt az ideje, hogy végre mi is szakítsunk a magyaros kishitűséggel. Bízzunk saját erőnkben, tehetségünkben, s akkor úrrá leszünk nehézségeinken. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
