DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva az államtitkár úr bevezető előadását, volt egy olyan gondolat bennem, hogy olvasott már érdekfeszítőbbet is, akár szépirodalomban, akár szakmai irodalomban, mint azt, amit most kénytelen volt itt előadni az Országgyűlésben. Nem látszik az a tűz, az a lendület, az a fiatalos hév, amellyel nekimentek a kormányzásnak, és nem látszanak sajnos azok az adatok sem, amelyeket programjukban meghirdettek mind a gazdasági növekedés, mind pedig azon intézkedések terén, amelyek a közterheknél, az adóreformnál, a társadalombiztosítás reformjánál, a nyugdíjreformnál és egy általános polgári jólét megteremtésénél ennek a kormánynak a programjában mint vezérelv szerepeltek.
Bár pozitívabban nyilatkoztak ezelőtt egy évvel az előző kormányzat munkájáról, illetve ha nem is a munkájáról, de elismerték, hogy a gazdaság már egy olyan pályán van, amely radikális átalakításra nem szorul, ezt az ütemet nemhogy tartani, fokozni is lehet; most egy év után kiderül, hogy vannak olyan problémák, amelyekkel szembe kell nézni, és ez elsősorban nemcsak az előző kormányzat munkája, hanem ellenünk szövetkezett az időjárás is, ellenünk szövetkezett az egyre fokozódó külföldi gazdasági helyzet és nemzetközi helyzet is, mint ahogy annak idején ezt Bástya elvtárs olyan szépen megfogalmazta - tehát a helyzet jó, de nem reménytelen.
Ebből kellene kiindulni, ehhez kellene valamiféle megoldási javaslatot keresni, s ez a keresgélés immár egy éve egy sodródást, az ügyeknek egy olyan jellegű menetét jelenti, ami szabatos magyarsággal valahogy úgy hangzik, hogy "laissez faire, laissez passer", aztán majd meglátjuk, hogy milyen vélemény lesz rólunk. Mi ezt megtapasztaltuk az elmúlt kormányzatban, hogy kilenc hónap vesztegetés - már ami az időt jelenti - igen-igen komoly terhekkel járt. Ez a kormány már lassan egy évet elveszteget, de még ez sem lenne nagy baj, mert azt is mondhatnánk, hogy "ha nem tudsz javítani, akkor legalább ne árts". Itt viszont a mondat második felével némi problémáim vannak. Amikor azt mondjuk, hogy szeretnénk egy kiszámítható biztonságot azok számára, akik a közteherviselésben részt vesznek, ezzel szemben mit látunk? Látjuk azt, hogy akik a teherviselési kötelezettségüknek eleget tesznek, azok szembe kell hogy nézzenek azzal, hogy akik nem tesznek eleget, azok majd egyéb úton-módon valamiféle könnyítést kapnak. Az Országgyűlés előtt van az az előterjesztés, amely a hátralékok rendezését jogszabályi alapon teremti meg.
Ez egy fölhívás arra, hogy barátaim, nem baj, ha nagy gond van, akkor majd segítünk rajtatok. Remélem, hogy ez a segítség nem egy külön kategóriának szól, hanem valóban azoknak, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. De ez nem segít annak a morálnak az erősítésében, amitől elvárnánk azt, hogy valóban legyen egy olyan befizetési légkör, legyen egy olyan hozzájárulás a társadalom kiadásaihoz, aminek az ellentételezését is látják azok, akik befizetik, és azt is, hogy az ő pénzük elszámolása, valamint a velük szemben való felelősség nyilvánosan történhet meg.
Ha arról beszélünk - és előttem Kuncze Gábor is említette -, hogy azt a nyugdíj-biztosítási reformot, ami elindult ezelőtt három évvel, most már a megszerzett jogokat, a törvényi jogokat korlátozta ebben az évben, és a következő évben nemhogy egy szinten tartás, hanem visszalépés jelentkezik azok számára, akik hittek abban, hogy ebben az országban jogállam van, akik hittek abban, hogy egy törvényi rendelkezés alapján befizetett összegből ők majd később valóban arra a célra részesednek, amelyet arra a későbbi időpontra szándékoznak félretenni.
Hogy ez nemcsak nagypolgárokat, hanem az egészen kicsi polgárokat is érint, engedtessék meg nekem egy eset elmesélése. Ezelőtt három héttel Szegeden egy autóbuszsofőr fölháborodottan mondta el, hogy milyen dolog az, hogy már harmadik éve fizeti be a pénzt, és számított arra, hogy valamiféle nyugdíj-kiegészítése majd lesz, ezzel szemben most a kormány azt tervezi, hogy visszafogja még azt a lehetőséget is, amit ő korábban erre szánt. Ő hogy tud erre reagálni mint szavazó, választó, adófizető és egyébként is mindenki számára kedves polgár? Tehetetlenségében egyet tesz, felmondja a szerződést, amely alapján komoly anyagi veszteség éri, mert azt a pénzt sem fogja megkapni, amelyet befizetett, részben sem kapja meg, mert nyilván a biztosítási feltételek nem így szólnak, valamint fontolgatja, hogy esetleg valamiféle demonstrációt szervez saját magával és családjával egyetemben, a korábbi ígéretekkel szemben csalódottsága miatt. Nos, én azt gondolom, ha ilyen hozzáállással akarjuk a közteherviselésbe az úgynevezett társadalmat bevonni, akkor a célt nem nagyon érjük el.
Barátaim, figyeljünk oda, hogy a meghirdetett és már hatályban lévő törvényeket nem illik olyan úton és módon utólagosan módosítani, ami jóhiszeműen szerzett jogokat sért, kiváltképp akkor nem, ha a gazdaság pályája, legalábbis az előadottak alapján töretlen fejlődést mutat! - bár volt itt az elmúlt időszakban néhány természeti csapás.
Ami a költségvetésbe befizetett pénzek fölhasználását illeti, engedjék meg, hogy csak egy területről szóljak, nevezetesen a mezőgazdasági támogatások helyzetéről. Elmondtuk ezelőtt jó fél évvel a költségvetés vitájában, hogy szerencsés lenne a támogatási rendszer alapelveit ismerni akkor, amikor arról a 154 milliárd forintról beszélünk vagy 170-ről; illetve volt olyan hozzászóló is, aki közel 200 milliárdról szólt, a pénzügyminiszter úr 40 százalékos büdzséemelést jelzett a költségvetés kapcsán a mezőgazdasági ágazatban, majd kiderült, hogy az vidékfejlesztéssel együtt sem ennyi.
(16.00)
Most már tudjuk a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrtól, hogy ez alig 20 százalékos emelkedés, ehhez képest azonban az a pénz, ami a mezőgazdasági fejlesztésekre, beruházásokra lett volna szánva, jórészt elment bombahatástalanítással, tűzoltómunkával és egyéb olyan tevékenységgel, amit a szakiparágak és az önkéntes társadalmi szervezetek is megirigyelnének.
Ezzel szemben fejlesztésre, olyan jellegű támogatásra, ami azt a későbbi bevételt feltételezi, amelyből mi a költségvetés jó részének megteremtését várjuk... - úgy tűnik, nem teljesül. A mezőgazdasági export 20 százalékos csökkenésével számolunk ez idáig, és még az első fél évet sem fejeztük be. Most kellene, hogy igazán beinduljon az export, és nincs mire, nincs támogatási keret, és ehhez képest nincs minőségi termelés. Van viszont egy nagyon jó propaganda. Van egy propaganda, ami azokat a befektetőket, akik még ebben az ágazatban valamiféle invesztálásra hajlandók, riogatja; nevezetesen politikai indíttatásból mindig felröppennek azok a hírek, hogy kik azok, akik nekünk személy szerint nem túl kedvesek, kik azok, akik a gazdaság szereplői közül nem tetszenek, és egy újabb igazságtételre lenne szükség, hogy hozzuk helyzetbe azokat, akik eddig csak szenvedtek, és kénytelenek voltak elviselni mindazon uralkodók és kiskirályok basáskodását, akik az ott élő emberek sorsát eddig megnyomorították.
Barátaim! Ha azt szeretnénk, hogy ebben az országban valamiféle gazdasági kiszámíthatóság is érvényesüljön, akkor ehhez nem feltétlenül szükséges, hogy mindig aktuálpolitikai ügyekben próbáljunk meg olyan kampányokat elindítani, amelyek egy működő rendszer további feltételeit ellehetetlenítik. Például a legutóbbi időben már látszik, hogy az új szövetkezetitörvény-módosítás hírére a banki finanszírozás ezen ágazatok részére szinte lehetetlenné válik. Ki az a felelőtlen bankár, aki akár csak egy forgóeszközhitellel is megsegítene vagy helyzetbe hozna olyan gazdaságot, amelyről azt sem lehet tudni, hogy az év második felében létező lesz-e még vagy sem, mert egyes politikai körök ennek nem kívánatosságát már előre jelezték. Ha a Fidesz koalícióban kormányoz és a miniszterelnöki felelősség érvényesül, akkor azt hiszem, ez nem tárcaügy, ez nem olyan probléma, amelyet olyan hatpárti egyeztetésekkel kell, amikor már baj van, valahogy utólagosan igazoltatni vagy megkísérelni az igazoltatást, amelyekben a koncepcionális irányítás a kormány és a miniszterelnök személyes felelősségén alapszik.
Véleményünk szerint - és ezt teljesen komolyan megfontolásra ajánljuk a tisztelt kormánynak is -, ha azt szeretnék, hogy itt a további adóterhelés ne nőjön, nevezetesen az ökoadóval, az iparűzési adóval és a földadóval ne tegyük még inkább lehetetlenné minden gazdálkodó helyzetét, akkor szerencsés lenne, ha végre látnánk már egy olyan gazdaságpolitikai koncepciót, amely, ha nem is hosszú távra, mert ilyen kéréseket ebben a Házban már többször megfogalmaztak, és egész kevés foganatja volt, de legalábbis 2-3 éves viszonylatban kiszámíthatóvá tenné, és valamennyi, ebben az országban élő és megélni akaró polgárnak jelentené azt, hogy itt akarunk élni; talán ez a kormány hagyja is, hogy ez így legyen.
Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
