DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Talán nem meglepő, hogy az államháztartás alrendszerei közül én is a társadalombiztosítás ügyéről szeretnék beszélni, de mindenekelőtt hadd fejezzem ki örömömet, hogy Turi-Kovács Béla képviselőtársam tárgyszerűen közelítette meg a nyugdíjrendszer, a nyugdíjemelés logikáját, hogy elismerte azt, hogy a nyugdíjbiztosítást nem lehet összekeverni a szociálpolitikával. Kár, hogy ez a felismerése késett - de jólesett hallani, legalábbis a lelkiismeret visszaköszönéseként.
Hölgyeim és Uraim! Számomra rejtély az, hogy a legnagyobb kormánypárt miért bírálja hevesen a nyugdíjreformot, miért berzenkedik a logikája ellen, miközben az egészségügy esetében voluntarista privatizációs gyakorlatot erőltet. Nem érthető az, hogy miért kell az idővel nettó nemzetgazdasági megtakarítást növelő magánnyugdíjpénztárakat a vádlottak padjára ültetni, a fenntarthatatlan állami nyugdíjrendszer mellett kardoskodni, és eközben konokul ragaszkodni az egységesen kötelező egészségbiztosítás megbontásához.
Ugye tudjuk jól - itt a Házban is sokszor beszéltünk róla -, hogy a még pillanatnyilag más módon nem ismertetett és vissza nem vont terv szerint az OEP monopóliumát versengő, részben üzleti biztosítókra alapozó pénztárak váltanák fel az egészségügyi szolgálatok finanszírozásában.
Európa sok országában a nyugdíjbiztosítást több lábra állítják, így felelnek a demográfiai kihívásokra; a szolidaritást kiegészítik az öngondoskodás elvével. De az egészségügyben a hozzáférési esélyegyenlőség és a költségrobbanás fékezése érdekében a magánfinanszírozás csak kiegészítő szerepet kap.
Nálunk, úgy tűnik, fordítva ültek a lóra, és én csak azt gondolom, hogy például az ajánlólevéllel kapcsolatban kirobbant botrány is sejtetni engedi, hogy esetleg az ügyben érintett cég is megfelelő pozíciókhoz jutott volna az egészségbiztosítás magánosítási folyamatában. Nem tudjuk, hogy mi lesz most ennek a tervnek a sorsa. Nem tudjuk azt, hogy a biztosítók versenye marad-e a kormány reformterveinek homlokterében, de az mindenesetre kívánatos lenne, hogy a teljes lakosságot érintő, a járulék- és adófizetők pénzéből finanszírozott, a szó szoros értelmében élet és halál kérdéseit érintő ellátórendszer jövője ne a színfalak mögött zajló kamarillaharcok eredményétől függjön.
Tisztelt Képviselőtársaim! Már említettük, hogy a kormány az elmúlt héten egyetlen tollvonással a Pénzügyminisztérium felügyelete alá rendelte a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelését. Úgy gondolom, hogy ez rövid út lehet az újraállamosításhoz, az egy éve lebegtetett több-biztosítós rendszer pedig az európai értelemben vett társadalombiztosítás teljes szétveréséhez. A Szocialista Párt egyiket sem tartja elfogadhatónak, akár a lakosság, akár az ellátók érdekeit tartjuk szem előtt. A visszaállamosítással a tíz évvel ezelőtti állapothoz térnénk vissza.
Talán még többen emlékeznek rá, hogy annak idején a változtatás nem volt öncélú. Az alapokat azért választották le a költségvetésről, hogy ne lehessen az egészségügyre, nyugdíjra szánt forrásokat a költségvetés hiányainak betömésére fordítani. Ha ez a mai tendencia folytatódik, akkor minden ígéret ellenére úgy érezzük, követhetetlenné válna az adó- és járulékforintok sorsa. A versenyző, több-biztosítós rendszer egy éve napirenden levő, lebegtetett, különböző változatainak az a közös hibája, hogy elkerülhetetlenül aláaknázza az esélyegyenlőséget és a társadalmi szolidaritást.
(18.50)
Mert nem veszíthetjük szem elől, hogy az egészségügy nem csupán nagy elosztórendszer vagy ipar, ahogy egyesek tekintik, hanem a társadalom alapvető védelmi rendszere. Az egészségbiztosítással kapcsolatos bármely döntés hatása messze túlmutat az egészségügyön, meghatározója a jövedelmi viszonyoknak, a gazdaság fejlődőképességének, hiszen az egészségbiztosítás fenntarthatósága - és erre éppen Gógl Árpád miniszter úr szeret nagyon hivatkozni - és a gazdaság fejlődőképessége kölcsönösen feltételezik egymást.
Fentiek alapján a Szocialista Párt fontosnak tartja, hogy megmaradjon az egészségügyben a közfinanszírozás jelenlegi dominanciája, különösképpen akkor, amikor a szolgáltatói szférában mélyreható átalakításokra van szükség. A Szocialista Párt védi és visszaállítandónak tartja a társadalmi kontroll lehetőségét a biztosítási alapoknál, legsürgősebben és első lépésként egy parlamenti felügyelet keretében. A Szocialista Párt támogatja az egységes és kötelező társadalombiztosítás fenntartását, természetesen a kiegészítő biztosítások lehetőségével, ide értve az adókedvezmények fenntartását is. És nem veti el például egyéb egészségügyi célú megtakarítási formák kialakítását, ha azok életképességét modellkísérletek bizonyítják.
Hölgyeim és Uraim! Amikor erre a politikai vitanapra jöttem, akkor úgy gondoltam, hogy talán a sokféle szakmai megközelítésből, sokféle politikai megközelítésből a nap végére kialakul egy komplex eredmény, mert ha csak egy-egy szakterületet nézünk, akkor bizony úgy járhatunk, mint az a kérdezőbiztos, aki egy koncert végén véletlenül éppen az ügyeletes tűzoltótól kérdezi, mi a különbség a hegedű és a nagybőgő között - aki persze gondolkodás nélkül azt mondja, hogy a nagybőgő tovább ég. Természetesen e válasz szakmailag abszolút pontos, de senki nem gondolhatja, hogy ezzel sikerült volna meghatározni a két hangszer közötti számos lényegi különbséget.
Nekem ez a kis anekdota járt az eszemben, amikor Őry Csaba államtitkár úr elmondta hozzászólását, mert számos kérdést tettünk fel, számos kezdeményezést tettünk itt a mai napon, nem kaptunk válaszokat, sajnos a kormánypártok részéről ugyanazokat a paneleket ismételgették, akár a Bokros-csomagról, akár a társadalombiztosítás pozíciójáról volt szó. Ez a baj, képviselőtársaim, és ezt kellene elkerülni a soron következő politikai vitanapokon.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
