DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum szerint az ország helyzete alapvetően jó, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a gazdaságban sok vitatható kérdés, negatív folyamat is jelentkezik.
Az előzőekre annyiban szeretnék reflektálni, hogy talán Páskándi Géza mondta valamikor, hogy a politika, vagyis a parlament a gondolatok piaca kell hogy legyen, nem kocsmai beszélgetések színtere. Nyilvánvaló, hogy ez az idealisztikus megközelítés, hiszen a világ minden parlamentjében napirenden vannak - mint itt is - a személyeskedő viták.
A mai számháború valószínűleg élesebb lesz a kelleténél, ahol a kialakult szereposztásnak megfelelően a kormánykoalíció a gazdaságban érzékelhető nem kevés pozitívumot emeli ki, míg az ellenzék - ahogy eddig el is hangzott - a negatívumok felnagyításában fog jeleskedni. Mindezek ellenére bízom abban - valószínű, hogy naiv módon -, hogy mindkét oldalról nagyon sok lényeges megállapítás fog elhangozni, és ez majd segítséget fog jelenteni a gazdaság menedzselésében, a jövő évi költségvetés és adópolitika megalapozásában. Itt némi hiányérzetem van, hiszen a vezérszónokok már elmondták a magukét, és építő jellegű javaslatokat nem nagyon hallottam ez idáig - ez a saját véleményem.
Már a bevezetőben is elmondtam, hogy összességében a gazdaság megfelelő pályán van, az ország gazdasági növekedése meghaladja a világ, és különösen az Európai Unió országainak gazdasági növekedését. A makrogazdaság egyes mutatóinak a kívántnál rosszabb alakulása még nem okoz olyan gondot, ami nem tartható egyensúlyban. Egy kicsit részletesebben elemezve a mi álláspontunk a következő:
A gazdaság növekedése az 1999. évi költségvetésben előirányzottnál alacsonyabb lesz, de 4 százalék körüli növekedés lesz. Nyilvánvaló, hogy ez a 4 százalékos gazdasági növekedés igen jó az ország számára, legfeljebb bizonyos negatív hatások várhatók a fizetési mérleget illetően.
A magyarországi mikrogazdasági viszonyok, eltekintve a feketegazdaság már részletezett mértékétől alapvetően kiegyensúlyozottak a reálgazdaság számára, és képesek az egészséges fejlődésre. Ez a megállapítás még akkor is igaz, képviselőtársaim, ha ezen belül a hazai kis- és középvállalkozások évek óta stagnálnak. Ezen a területen eddig a kormány érdemben nem tudott előrelépni.
Az előző kormány időszakában és most is készültek koncepciók, előterjesztések a kis- és középvállalkozások helyzetének javítása érdekében, és a Magyar Demokrata Fórum el kívánja érni, hogy 2000-ben ezeknek az alapvetően jó koncepcióknak a megvalósítása végre, nagy sokára elkezdődjék.
A növekedő gazdaság előnyeit már a társadalom szélesebb rétegei is érzékelik, a kiskereskedelmi forgalom a tavalyi év végén növekedésnek indult, ebben az esztendőben 6,5 százalékos emelkedést ért el.
A Magyar Demokrata Fórum az adótörvények vitája során joggal kifogásolta, hogy a személyi jövedelemadó-tábla módosításával a 600 ezer forintnál alacsonyabb keresetű, gyermektelen alkalmazotti réteg reáljövedelme csökken, és a hasonló adótáblát 2000-ben nem fogja elfogadni, de az inflációnak a vártnál mintegy 2 százalékkal alacsonyabb mértéke és a legszegényebbnek tekinthető réteg, a gyermeket nevelő családok számára biztosított jelentős adó-jóváírási lehetőség összességében a leszakadó rétegek helyzetének jelentős javítását eredményezné.
Az országban a szociális feszültségek jelentősen nem növekedtek, ami egyrészt a kedvező hatásoknak, másrészt a lakosság jövőbe vetett bizakodásának köszönhető. A Magyar Demokrata Fórum természetesen érzékeli a költségvetési és más makrogazdasági feszültségeket, aminek okát a magasabb növekedési ütem feltételezésével kialakított bevételi és kiadási előirányzatokra vezeti vissza.
Ezt a véleményt a költségvetési vita során Balsai István is elmondta, amikor összességében ambiciózusnak minősítette a beterjesztett törvényjavaslatot. Ugyanakkor a költségvetés akkora bizonytalanságot nem tartalmazott, ami a frakció számára megfelelő kompromisszumok árán nem lett volna elfogadható.
Bizonyos viharfelhőket 1998 végén előre láttunk, ezek jórészt 1999-ben bekövetkeztek. Az ország gazdasága számára meghatározó világgazdasági növekedés üteme lelassult, megkezdődött és számunkra jelentős károkat okozott és okoz a délszláv háború, az orosz piac összeomlása jelentősen befolyásolta a fizetési mérlegünket, komoly természeti csapások érték az országot, állandóan újabb taposóaknákra bukkanunk az előző kormány tevékenysége eredményeként: Postabank, a Magyar Nemzeti Bank bécsi leányvállalata, energiaprivatizáció - és nem akarom sorolni, sokszor beszéltünk már ezekről. Látjuk a problémákat, hiszen négy hónap alatt a költségvetés hiánya az egész évre tervezettnek 57,2 százalékát érte el, és itt még nem vettük figyelembe a tb-alapok időarányos költségvetési átutalásainak elmaradását és más területeken jelentkező feszültségeket sem.
Az adó-, a tb- és a vámbevételek 2,4 százalékos elmaradást mutatnak a tervezettől. Különösen jelentős az elmaradás a fogyasztási adó, a gazdálkodó szervezetek befizetései, a pénzintézetek társasági adója és a Magyar Nemzeti Bank tervezett befizetései területén. Ezek egy része előre látható volt a költségvetési vita időszakában is.
(16.10)
A bevételek elmaradása mögött, ha úgy tetszik, örvendetes jelenségek is vannak. Ilyen például a vártnál alacsonyabb infláció, a cigarettafogyasztás és a magas adótartalmú szeszesitalok fogyasztásának csökkenése, az export részarányának növekedése az ipari termékek értékesítésében - és mások is. Ezek statisztikai számok, amelyek megtalálhatók a koalíciós kormány tevékenységét legkevésbé elismerő napilapok hasábjain is.
Komoly gondot látunk a külkereskedelmi mérleg és a fizetési mérleg alakulásában, ezek a gondok a kormányzat számára is nyilvánvalóak, hiszen az a hároméves kitekintés, amelyet a kormányzat pár héttel ezelőtt beterjesztett a Ház elé, ebből a szempontból nem túl optimista.
Úgy véljük, hogy mind a költségvetési hiány alakulása, mind a fizetési mérleg vonatkozásában komolyabban kell venni a gazdaságban az intő jeleket, erre a Magyar Demokrata Fórum frakciója 1999 februárjában a pénzügyminiszter úrnak írt levelében már felhívta a figyelmet. A bizonytalanság a kormányzat számára is nyilvánvaló, hiszen erre a tartalékok elvonásával már intézkedéseket tett. Állandó jelzéseket kaptunk arra vonatkozóan, hogy a Pénzügyminisztérium további számokat vár ahhoz, hogy további lépéseket tudjon tenni a negatív folyamatok visszaszorítása érdekében.
A Magyar Demokrata Fórum úgy véli, hogy ennek eljött az ideje. Úgy véljük, hogy szigorú takarékosságra van szükség a költségvetési kiadásokban, ezen belül csökkenteni kell a felduzzadt közvetlen kormányzati kiadásokat, az állami presztízskiadásokat. Értékelni kellene az APEH és a VPOP munkáját. Ma nem tudjuk, hogy javult-e az adófegyelem, fehéredett-e a gazdaság. Mindenesetre e gazdálkodó szervezetek befizetésének alakulása nem erre utal.
Adatok hiányában nehéz értékelni az 1999. évi adók és járulékok társadalmi-gazdasági hatásait. A 2000. évre vonatkozó adó-előterjesztések, az MDF véleménye szerint, a számunkra elfogadhatónál jobban nélkülözik - szeretném hangsúlyozni: jobban nélkülözik - a társadalmi szolidaritási elemeket. Úgy véljük, az előterjesztések a kívánatosnál jobban elmentek a neoklasszikus liberális gazdaságpolitika irányába.
Úgy véljük, hogy a 2000. év költségvetésének szigorúnak kell lennie, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a személyi jövedelemadóval, az áfával és a járulékokkal kapcsolatos intézkedéseknél figyelembe kell venni, hogy a reálgazdaság növekedéséből a szerény jövedelmű rétegeknek is részesedniük kell. Ez az előzetes tervekből egyértelműen kimaradt. Ilyen adótörvényeket a Magyar Demokrata Fórum nem tud támogatni.
Fontosnak tartjuk, hogy a koalíciós kormány programjának megfelelően az 1999. évben nagy figyelmet szenteljen a legfontosabb nemzetstratégiai célkitűzésünknek, a népesedéspolitikának, és az ehhez kapcsolódó nemzeti szellemű potenciált emelő oktatáspolitikának.
A Magyar Demokrata Fórum nagy eredménynek tartja, hogy a kormányzat beemelte programjába az MDF családpolitikáját, és hozzá is láttunk annak megvalósításához.
Tisztelt Országgyűlés! A népesség csökkenése Magyarországon tragikussá vált, ennek felismerése és központi kérdéssé emelése, úgy véljük, a parlamentnek mind a hat pártja számára nagyon fontos kérdés. A népesség csökkenésének két alapvető eleme a születések csökkenése és az ország rossz egészségügyi helyzete; szomorú, hogy Európában az orosz és a moldáv után a legrosszabb halálozási statisztikát mutatja.
Az elmúlt esztendőben az ország lakossága 53 966 fővel lett kevesebb, és 1999 első két hónapjában riasztóan, 11 500 fővel csökkent az ország lakossága. Ez a 11 500-as csökkenés 4200 fővel haladja meg az egy évvel korábban regisztráltakat. 3616-tal többen haltak meg, és 600-zal kevesebben születtek 1999 januárjában és februárjában, mint tavaly ilyenkor.
A kormány intézkedései ezt a tendenciát egy-két év alatt nem állíthatják meg, de a trendek meredek zuhanását lehet befolyásolni, és hosszú távon kitartó munkával, áldozatvállalással talán - és ezt nagyon halkan mondom - meg lehet fordítani.
Mind mondottam, a születésszám történelmi mélypontot ért el, pedig most vannak szülőképes korban a Ratkó-korszak gyermekeinek unokái, tehát egy nagy létszámú generáció, amelynek csökkenés helyett emelnie kellett volna a születések számát. Magyarországon a családok ma még mindig fontosnak tartják a gyermekáldást, általában két-három gyermek születését tervezik. A Nyugat-Európában erősödő tendenciától eltérő terveikben a gyermeknélküliség egészen ritkán fordul elő, de a szép tervekből sajnos, az esetek jelentős részében, csak egy szülés válik valósággá. Ezért talán az utolsó pillanatban lépett az új kormány az erőteljes családpolitika irányába.
Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Minden statisztika azt mutatja, hogy az önök családpolitikáját, a Bokros-csomagot, a lakosság negatívan fogadta, 80 százalékuk úgy vélte, hogy a családoktól, a gyermekektől a rossz gazdasági helyzet ellenére nem kellett volna elvonni a gazdasági forrásokat. Ez a Bokros-pakk nemzetstratégiai szempontból leginkább azért katasztrofális hatású, mert elbizonytalanította az állampolgárokat a családpolitika kiszámíthatóságát, tervezhetőségét illetően.
Azok a viták, amelyeket önök ebben a kérdésben a kormánnyal folytattak, nagyon fontosak, és még ennél is fontosabbnak tartanám, hogy a családpolitika kérdésében a Ház konszenzusra jusson, mert ez a kérdés nem tűri a cikcakkot, akármilyen kormánykoalíció is vezesse a jövőben az országot.
Az 1999. évi adójóváírás bevezetése nagyon nagy eredmény; tudjuk, nagy áldozat is, amit a jövőért hoztunk. A jóváírható adó összegét - amelynek természetesen fontos eleme, hogy munkavállalásra ösztönöz, tehát egyben fellépést jelent a fekete- és szürkegazdaság ellen - 2000-ben szerintünk tovább kell emelni. Összességében mi ezt gyermekenként 36-40 ezer forintban javasoljuk éves szinten megállapítani.
Tudjuk és halljuk, hogy ezt a támogatást nem mindenki tudja igénybe venni, és reméljük, egyre szélesebb körnek lesz erre módja. Mindenesetre a lehetőség fennáll, a lehetőséget a kormány gazdaságpolitikája megteremtette, míg a tisztelt ellenzék kormányzásának időszakában a családok érdekében pozitív lépésekről egyáltalán nem beszélhettünk.
Fontosnak tartjuk, hogy a családi pótlék rendszere mindenkire kiterjed, és nagyon meglep, hogy liberális ellenfeleink pont ebben a kérdésben adták fel liberális elveiket, hiszen a kormány ezzel azt mondta ki, hogy a családi pótlékra való jogosultság alanyi jog. Csodálkozunk, hogy kifogásolják ennek az iskolába járással való összekapcsolását, iskoláztatási támogatássá való alakítását, hiszen ez az intézkedés éppen a leszakadó rétegek érdekében történt.
Ugyanakkor hibásnak tartjuk, hogy a magántanulók száma megnőtt, egyre inkább parttalanná válik a magántanulás engedélyezése, ami valószínűleg az eredeti törekvések céljával ellentétes, az oktatásban való érdemi részvétel elkerüléséhez vezet. A kormány családpolitikájában további lépések várhatók, ezek közül igen jelentős a gyed visszaállítása.
Hozzátesszük, hogy az ezzel kapcsolatos előterjesztéssel nem vagyunk megelégedve, és a Magyar Demokrata Fórum a gyedet a minimálbér háromszorosában kívánja megállapítani, és fizetését a gyermek hároméves koráig kívánja folyósítani. Ilyen feltételek mellett egyetért azzal, hogy a gyermekgondozási díj adó- és tb-köteles legyen, ugyanakkor természetesnek veszi, hogy ezt az adójóváírás során, a gyed időtartamában figyelembe lehet venni. Az új intézkedés mintegy 100 ezer család számára jelent további segítséget.
Tisztelt Országgyűlés! Az MDF fel kívánja hívni a figyelmet arra is, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek előremutató családpolitikája a kilencvenes évek végén, piacgazdasági környezetben egy az egyben már nem alkalmazható. A gyes, a gyed és a hasonló intézkedések már kisebb hatásúak, mint azokban az időkben voltak. Ugyanis a piacgazdaságban például a munkaerő-piaci helyzet alapvetően eltér a kötelező foglalkoztatás időszakától, ezért a Magyar Demokrata Fórum szükségesnek tartja, hogy a családok biztonsága érdekében, az anyák védelme szempontjából további intézkedések, törvények szülessenek.
Ezek közé tartozik, hogy a járulék- és adópolitikában pozitív diszkriminációt kell alkalmazni az anyák érdekében, mivel a munkavállalók ma egyáltalán nem érdekeltek a szülésről visszajövők befogadásában, foglalkoztatásában. Ez a munkáltató szempontjából kimondva-kimondatlanul negatív elemet jelent.
Hozzáteszem, hogy bár ez nem családi vagy családpolitikai kérdés, de végig lehet gondolni hasonló intézkedéseket a 45 éven felüli korosztály foglalkoztatása érdekében is. Ugyanakkor fontos lenne a sokat hangoztatott részfoglalkoztatás tényleges kiszélesítése és a hosszabb idő után ismét munkába álló édesanyák számára a kötelező átképzés, továbbképzés rendszerének kialakítása.
(16.20)
A Magyar Demokrata Fórum fontosnak tartja a propaganda erősítését az élet védelmében, a családok védelmében. Ennek meg kell teremteni a költségvetési alapjait is. Az abortuszok számának csökkenését nem szigorú törvényektől, hanem erőteljes felvilágosítástól várjuk. A pártállam időszakában az abortuszt mint egészségügyi kérdést exponálta a hatalom. Úgy véljük, hogy ez kevés. Meg kellene mutatni, hogy valóban életről van szó az anyaméhben, és ebben az esetben már nem egészségügyi, hanem erkölcsi kérdésről van szó.
Fontosnak tartanánk, ha a családok értékeit, fontosságát is propagálná a kormány, hiszen ennek ellenkezőjével, a destruktív szabadossággal mindennap, úton és útfélen, reggel, délben, este találkozunk. A családok kérdésében a kormánykoalíció egységes, van bennünk tenni akarás, és remélem, konszenzusra tudunk jutni a parlament többi pártjával is.
Nagy bajokat látunk ugyanakkor az egészségügy területén. Az egészségpolitika igen rossz volt az elmúlt négy esztendőben, és azt hiszem, szigorú szavakkal kellene beszéli az elmúlt esztendőről is. A Magyar Demokrata Fórum tudja, hogy a költségvetési források nem elengedőek ahhoz, hogy minden területen látványos változásokat érjünk el, de ami az egészségügy területén történik, az elfogadhatatlan. Mi mind a betegellátást, mind az egészségügy finanszírozását és ezen belül a gyógyszertámogatás kérdését, az egészségügyi dolgozók bérezését megoldandónak tartjuk. Itt az évek során egyre erősödő romlást tapasztalunk. A kormányzatnak ki kellene dolgoznia a maga koherens egészségügyi rendszerét, amelyben egyértelműnek, hosszú távúnak és stabilnak kell lennie az állami, az önkormányzati és a lakossági szerepvállalásnak, figyelembe véve azt, hogy minden határon túl az egészségügy költségei nem terhelhetők tovább a lakosságra. Ma, úgy tűnik, az állam "teherbíró képessége" szerepel a döntéshozók tudatában. A rendszernek nemcsak gazdasági szempontból kell megalapozottnak lennie, hanem hozzá kell járulnia az ország romló - mondhatom úgy is: katasztrofális - egészségügyi állapotának a megjavításához, a várható átlagos élettartam növekedéséhez is. Nem értünk egyet azzal, hogy az egészségügyi járulékok kvázi csökkentése, a jövedelemtulajdonosok közötti tologatása eredménynek fogható fel. Kívánatos, hogy az egészségügy kérdésében ne PR-tanácsadók, hanem szakemberek játsszanak főszerepet. A járulék kérdésében csak egy áttekinthető, hatékony egészségügyi rendszer kialakítása után szabadna döntenie a tisztelt Országgyűlésnek.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Összefoglalva az elmondottakat: sok pozitív elemről tud beszámolni a kormány, de természetesen árnyékok is vannak a gazdaság felett, és ebből tennivalók is adódnak. Gazdaságpolitikát csinálni, gazdaságpolitikát dicsérni nagyon nehéz, azt bírálni sokkal egyszerűbb feladat. Engedjék meg, hogy az elmúlt négy esztendőt és a korábbi negyvenet is figyelembe véve a szocialisták egyik népszerű tanítómesterét hadd idézzem szabadon - Lukács Györgyre gondolok -: a legrosszabb jobbközép kormány is jobb, mint a legjobb szocialista kormány.
Köszönöm a figyelmüket. (Csige József: Juj! Gyenge! - Taps a kormánypártok soraiban.)
