MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a választási kampányban és a kormányprogramjában is stabil, kiszámítható, tervezhető jövőt ígért (Közbeszólás az MSZP soraiból.), épp ezért azok a nem igazán a felelősségteljesség és kiszámíthatóság mentén megnyilvánuló hangok, amelyek annak a korábbi kudarcpropagandának a folytatásaként értékelhetők, amit már tapasztaltunk, nem igazán viszik jó irányba az ország szekerét.
Milyen célok kellenek az ország, az ország gazdasága szempontjából, amelyek a közterhek és az államháztartás helyzetére vonatkozóan megfogalmazhatók?
Az egyik, amit már említettem: a stabilitás és a kiszámíthatóság iránti igény, amit sajnálatos módon nemcsak a gazdaságpolitikában, hanem a többi területen sem tudott igazán megvalósítani az elmúlt kilenc évben sem a parlament, sem a kormány, az előző parlamentek, az előző kormányok, pedig az emberek nagyon sokszor nem is a helyzetük rosszabbra fordulását, hanem a bizonytalanságot, a jövő hiányát élték meg a legnehezebben.
Emellett természetesen célul kell kitűzni a terhek csökkentését és átstrukturálódását, és itt kifejezetten a csökkenő adók és az átlátható, kiszámítható adórendszer az, ami célul tűzhető ki.
A következő: a növekvő foglalkoztatottság és a csökkenő feketegazdaság igénye, hiszen az Európai Unióba már egy nemcsak versenyképes gazdasággal kell belépnünk, hanem olyan gazdasággal, amely minél több ember aktív szerepvállalásával működik. Ugyanis mindannyian látjuk, hogy a tartós munkanélküliség és általában a munkanélkülivé válás milyen végzetes reményvesztettséget eredményez egy idő után, és mennyire nehéz újra bekapcsolódniuk a társadalom vérkeringésébe azoknak az embereknek, akik munkanélkülivé váltak. Éppen ezért a gazdaságpolitika egyik központi célja kell hogy legyen az, hogy növelje a foglalkoztatottak számát, hogy a gazdaság egyértelműen egy legális, kiszámítható, stabil jogszabályi háttérrel működő gazdaság legyen, ne pedig a feketegazdaság, az adó- és közterhek kikerülésének elve mentén működjön.
Ugyanakkor látni kell, hogy a meghirdetett mai vitanap két komponense: a közterhek alakulása és az államháztartás helyzete két olyan terület, amelyek kapcsán pozitívan lépni vagy a szakmai és politikai igényeket egyszerre kielégíteni rendkívül nehéz, és nagyon komoly ellentmondás feszül a két terület között. Hiszen melyik politikus ne akarná csökkenteni a közterheket? Melyik politikus ne akarná növelni a béreket? Ugyanakkor a közgazdászok, a gazdaságpolitikával foglalkozó szakemberek rendre azt mondják: nagyon szigorú költségvetési politikára van szükség, az államháztartási hiány, a fizetésimérleg-hiány karbantartására van szükség, ami egyértelműen egy takarékos és fegyelmezett költségvetési politikát igényel. Ha fenn akarjuk tartani a gazdasági növekedés lehetőségeit, annak a továbbfolytatódását segíteni akarjuk, akkor igazából a beruházások helyett a bérek, az ilyen típusú közkiadások korlátozása az alternatíva. Ez nyilvánvalóan ellentétben van az előző céllal, tehát ilyen értelemben tényleg beigazolódik az a megfogalmazás, amely szerint a gazdaságpolitika művészet: különböző célok együttes megvalósításának, az ottani kompromisszumok és egyensúlyok megtalálásának művészete.
Ugyanakkor látni kell, hogy sajnálatos módon a világgazdaság és az európai gazdaság a magyar gazdaság növekedéséhez és konjunktúrájához képest ellentétes irányba mozog. Tehát kilenc év, illetve talán kevesebb - mert két éve már egyértelműen megmutatkoznak a növekedés jelei a gazdaságban, de -, a rendszerváltás óta számított hét év rendkívül komoly erőfeszítéseit és áldozatait követően, amikor a magyar gazdaság a növekedés jeleit mutatta, azzal kellett szembesülni - különösen ebben az évben -, hogy a világgazdasági környezet számunkra kedvezőtlenül változik. Magyarország számára nagyon fontos, hogy önálló gazdaságpolitikát, önálló érdekérvényesítést folytasson a világban, hogy a saját jól felfogott érdekei, a magyar lakosság, a magyar emberek érdekei szerint kösse meg szerződéseit, járjon el a világgazdaságban, de jól kell látni azt is, hogy Magyarország egy kis közép-európai ország, amelyre igen nagy hatással vannak a világgazdasági és az európai gazdasági folyamatok.
(14.50)
Tehát világosan kell látni azt, hogy akkor, amikor Magyarország jövőjét, gazdasági növekedését az export lehetőségei jelentős mértékben befolyásolják, a külpiacok hanyatlása, a kiviteli piacaink hanyatlása egyértelműen visszaveti a magyar termelést, visszaveti a magyar gazdasági növekedést. Ennek nyilvánvalóan lehet némileg gátat szabni, és lehet bizonyos korrekciókat tenni, hogy ez ne olyan mértékben következzen be, ám ettől az alapvető feltétel nem változik, és nem lehet semminek venni, negligálni a külpiacon történteket.
Azonban nemcsak a nemzetközi dekonjunktúra, tehát a nemzetközi gazdasági külpiacok gazdasági növekedésének csökkenése, hanem számos olyan természeti katasztrófa is hátráltatja a magyar gazdaságot, amelyek sajnálatos módon ez évben 10 milliárdos, sőt - meg merem kockáztatni - 100 milliárdos nagyságrendben rontják a magyar gazdaság pozícióját. Mindannyian emlékszünk, milyen gigászi küzdelmet folytattak bizonyos térségek, települések először a tavalyi év végén, tavaly ősszel az árvízzel, majd a hóval, majd ez év tavaszán megint csak az árvízzel és a belvízzel.
Ezeknek az intézkedéseknek a közvetlen védekezési költségeken túlmenően számos tovagyűrűző hatásuk van; többek között épp a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a megmondhatója, hogy a terméskiesésben azon területeken, ahol belvizek voltak, milyen 10 milliárdos nagyságrendű kár keletkezett azáltal, hogy tavasszal - amikor a tavaszi munkákat kellett volna végezni - igazából nem lehetett vetni, és nem lehetett elvégezni a tavaszi munkákat.
A háború megint csak egy olyan jelenség közvetlenül a szomszédunkban, amelynek nagyon komoly gazdasági következményei vannak. Bizonyára a képviselőtársaim is figyelemmel kísérik a különböző gazdasági híradásokat, és így az Ecostat, tehát a KSH megfelelő adatait, amelyek kimutatják, hogy a kereskedelmi forgalomban, a turisztikai keresletben, a befektetők bizonytalanságérzésében, a honvédelmi, polgári védelmi és menekültügyi híradásokban, a légi háború következtében nagyon jelentős gazdasági károk érik az országot, és ezeket a szakemberek 1 milliárd dollárra becsülik az e hónapi kiadvány adatai szerint.
Azt gondolom, hogy - persze itt még nagyon nehéz egzakt adatot mondani - magával a ténnyel szembesülni kell, azzal, hogy a háború közvetlen és közvetett hatásai bizony jelentős mértékben rontják a magyar gazdaság pozícióját. Azt gondolom, hogy közösen, az ellenzéknek és a kormánykoalíciónak együttesen mindenképp kötelessége és feladata az, hogy a későbbi újraépítési, helyreállítási lehetőségekből a magyar gazdaság szereplőinek és ezáltal a magyar gazdaságnak is perspektívát és bizonyos kármérséklést tudjunk elérni. Tehát ilyen értelemben nagyon fontos az, hogy magyar cégek beszállítókká válnak, magyar cégek részt vesznek a későbbi helyreállítás munkáiban, és ez, azt gondolom, mindenképp pozitív előremozdulás lenne.
A nemzetközi dekonjunktúra, az európai-orosz piacon való egyértelmű gazdaságinövekedés-csökkenés nemcsak nálunk okoz problémát. Problémát okoz, és elég, ha csak a mai egyik gazdasági napilap híradására utalok: például a lengyel gazdaság szintén nagyon dinamikusan növekszik az utóbbi években; itt az első négy hónapra az egész évre tervezett államháztartási hiánynak már 72 százaléka halmozódott fel, ami magasabb, mint a magyar érték.
Mind Csehország, mind Szlovákia fokozatosan csökkenti a prognózisait, tehát nyilvánvalóan a magyar gazdasági növekedésre is egyértelműen csökkentőleg hat a külpiaci helyzet romlása. Ugyanakkor látni kell azt, hogy míg eddig zömében a gazdasági növekedés bűvkörében éltünk, és az volt az egyik legfontosabb vagy szinte kizárólagos irányszám a gazdasági helyzet megítélése szempontjából, ez nem igazán árnyalt és nem igazán szerencsés megközelítés. Több tényezőt együtt kell vizsgálnunk:
Vizsgálnunk kell a gazdasági növekedés mellett az egyensúlyi helyzetet, vizsgálnunk kell az inflációt; erről ugyanakkor meg kell állapítani, hogy eddig a vártnál is kedvezőbben alakult az első negyedéves inflációs adat, tehát ennek számos pozitívuma van; ugyanakkor van olyan típusú következménye is, hogy az áfabevételek kisebb mértékben jönnek, hiszen alacsonyabb árak miatt, mivel lineáris a kulcs, a bevétel is kevesebb belőle a tervezetthez képest.
A munkanélküliség összességében a tavalyi évhez képest mintegy 1,3 százalékkal csökkent, az első negyedéves nemzetközi összehasonlító adatok szerint jelenleg ez 7,4 százalék. Nem szabad összekeverni egyébként a Munkaügyi Központ és a KSH adatait, hiszen nem ugyanazon a statisztikai bázison, nem ugyanazzal a módszerrel készülnek. Ugyanakkor nagyon örvendetes tény az, hogy a foglalkoztatottak száma mintegy 123 ezer fővel gyarapodott a múlt év hasonló időszakához képest. Erről beszéltem akkor, amikor a célokról szót ejtettem, hiszen a legjobb szociálpolitika a munkahelyek bővítése, a munkahellyel való ellátottság javítása. Azok az emberek, akik munkahellyel rendelkeznek, sokkal biztosabban és perspektivikusabban meg tudják találni a számításaikat, az ő leszakadásuk esélye sokkal kisebb.
A keresetek témakörében nagyon sokan, részben joggal említették azt, hogy nagyobb keresetekre lenne szükség például a köztisztviselőknél, a közalkalmazottaknál. Látni kell azt, hogy az első negyedévben a reálkeresetek, tehát az az index, amellyel több tejet, kenyeret, fűtési számlát, újságot és mindenfajta kiadást - amit az emberek tesznek hónapról hónapra - lehet tenni, mintegy 3,1 százalékos növekedést, javulást mutat. Tehát az emberek keresete 3,1 százalékkal többet ér, mint a tavalyi év azonos időszakában. Tehát még akkor is, ha említhetők kritikák, hogy bizonyos rétegek számára a kereseti viszonyok nem javultak, összességében mindenképp egy érzékelhető keresetnövekedés van, miközben ez a statisztikai adat a gyerekkedvezménnyel nem számol, miközben a gyerekkedvezmény attól függően, hogy 2 vagy 3 gyerekre veszik azt igénybe, családonként 40-80 ezer forint éves szintű bevételt, illetve adóbefizetés-csökkenést jelent.
Nagyon fontos mindannyiunk számára az, hogy a magyar gazdaság modernizációja, megújulása, nemzetközi versenyképessége javuljon. Éppen ezért a külfölditőke-beáramlás nagyon fontos szempont, és itt el kell mondani azt, hogy 1998-ban, mindenfajta ellentétes megállapítás, híresztelés ellenére mintegy 400 millió dollárral több nettó közvetlen tőkebefektetési és tulajdonosi hitel áramlott a magyar gazdaságba.
(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ugyanakkor örvendetes tény, mint ahogy az államtitkár úr is utalt rá, hogy a magyar tőzsde stabilizálódott a nemzetközi tőzsdei válság után, és nemcsak a tőzsdén, hanem az állampapír-forgalomban is a külföldi gazdasági szereplők egyre nagyobb mértékben vásárolnak magyar állampapírt; ez évben összességében mintegy 30-40 milliárdos nagyságrendben nőtt a magyar állampapírok külföldi tulajdoni aránya. Egészen pontosan ez az adat egyébként 47 milliárd az 1998. év végi szinthez viszonyítva, tehát ennyi a többlet, ami nagyon örvendetes jelenség.
Milyen beavatkozási lehetőségeink vannak? Hiszen látni kell - mint ahogy elmondtam -, hogy a nemzetközi helyzet kedvezőtlen, és a magyar gazdaság számára akkor járunk el bölcsen, ha a megfelelő stabilitást is szem előtt tartjuk, de szükség esetén meglépjük a szükséges lépéseket is. Mint ahogy a kormány igen tisztelt képviselője, Varga Mihály államtitkár úr elmondta, már egy lépés történt az év elején, amikor ezen tendenciák egyértelművé váltak, és a céltartalék, a mintegy 40 milliárdos pénzeszköz zárolása megtörtént. Ez nagyon fontos dolog, még akkor is, ha a sajtóban nem kapott olyan nyilvánosságot, mint amilyet megérdemelt volna.
(15.00)
Nyilvánvalóan egy lehetőség, amellyel az elmúlt időszakban a szocialista és a korábbi kormány is élt, a többletadó lehetősége. Mi egyértelműen azon az elvi alapon állunk, hogy év közben adót emelni csak legeslegvégső esetben szabad. Épp ezért az adóemelés lehetőségét a kormány elveti.
A másik lehetőség, amennyiben a hazai egyensúly felborulni látszik és indokolt a beavatkozás: a kiadáscsökkentés. Ennek egyik lehetősége a bérek és az intézményi szféra kiadásainak csökkentése; a másik lehetőség: a beruházás, felhalmozási típusú kiadások csökkentése. Mi nem szeretnénk az első úton járni, tehát a bérek növelését indokoltnak látjuk, ugyanakkor látni kell ennek a korlátját és lehetőségeit is. Örömmel tapasztaltam, hogy éppen a múlt héten jött létre megállapodás például a levéltárosok béremelésének tárgyában, ami remélhetőleg mindkét oldal számára elfogadható. Az állami beruházások és felhalmozási kiadások csökkentése ugyanakkor a gazdasági növekedés szempontjából kedvezőtlen. Tehát látni kell azt, hogy az állami beruházások csökkentése a gazdasági növekedés mérséklődését jelenti. Ugyanakkor, mint mondtam, a polgárok életviszonyai szempontjából mi a bérnövekedéssel nem tudunk egyetérteni. Megpróbáljuk a folyamatokat úgy karbantartani, ami a beavatkozást szükségtelenné teszi.
Milyen elmozdulások vannak az előzetes tervekhez képest? Mint ahogy említettem, változtak a külpiaci helyzetek, változott az inflációs helyzet. Ennek következtében az áfa alacsonyabb bevétellel várható, mintegy 50-60 milliárd forintos elmaradás várható, miközben a személyi jövedelemadóból származó bevételek a költségvetésben a mai állapot szerint mintegy 40 milliárdos nagyságrenddel magasabbak lesznek az előzetes várakozások szerint. Ugyancsak változik az adósságszolgálati kiadás, amely mintegy 30 milliárdos többletkiadást eredményez, hiszen a nagy nemzetközi tőkepiaci bizonytalanság miatt nő a reálkamat az állampapírokon is, csak drágábban lehet értékesíteni reálkamat szintjén az állampapírokat a megnövekvő külpiaci bizonytalanság következtében. Ugyanakkor sajnálatos módon mintegy 20 milliárdos nagyságrendben a Magyar Nemzeti Bank befizetése is csökkenni fog, ami egyértelműen a pozícióromlás irányába mutat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz helyzetben vagyunk, nagy a felelősségünk mindannyiunknak, a kormánynak is és a parlamentnek is. Azt gondolom, hogy az általam vázolt szűk mozgástérben meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyek a magyar gazdaság szempontjából a legkedvezőbb, optimális egyensúlyt eredményezik a magyar gazdaság különböző szegmenseiben, különböző területein. Épp ezért indokolt kérni ellenzéki képviselőtársaimtól is a konstruktivitást és a felelősséget. Ugyanis azt gondolom, hogy a negatív jelenségek halmozott említése - miközben a magyar gazdaság növekedése így is az európai uniós átlaghoz képest kétszeres mértékű mind a tavalyi évben, mind várhatóan ez évben, és a magyar gazdaság egy sikergazdaság -, mindenfajta kudarcpropaganda rendkívül hátrányos az egész magyar gazdaság szempontjából; hátrányos a magyar állampolgárok szempontjából, hátrányos az adósságállományunk kamatterheinek szempontjából, hátrányos mindannyiunk szempontjából.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a jövő évben a Fidesz-Magyar Polgári Párt ne kívánna újabb lehetőségekkel, átcsoportosításokkal élni, segítve ezzel a családok jólétét, a családi kedvezmények bővítését, az oktatás, a közoktatási törvény révén az emberek, a polgárok felzárkózásának az esélyét.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
