TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Hozzászólásomat két kiindulópont tisztázásával szeretném kezdeni. Bevallom, hogy a Házban lefolyó viták hosszú sorát ismerve nem vagyok optimista abban a vonatkozásban, hogy a ma este folyamán valóban tisztázásra kerülhet sor. Sőt, abban sem vagyok optimista, hogy belátható időn belül elfogadható helyzet alakulna ki.
Nevezetesen arról van szó, hogy az előző kormány támogató politikusai és képviselői arról beszélnek, hogy '98-ban a gazdasági növekedés és a stabil gazdasági növekedés, a fenntartható gazdasági növekedés elindult, és reményekkel biztatott bennünket. Akkor egy kedvező helyzetet adtunk át, adott át az a politika a ma kormányon lévő politikai szerkezetnek. Ebből a szempontból kialakult az a helyzet, amikor a társadalom által megtermelt, megtermelhető jövedelmek és a társadalom által felhasznált jövedelmek aránya nem zavarta a gazdaság fejlődését, és - ahogy a kormány ma mondja -: továbbá pánikhangulatra nem volt szükség. A '94-es, '93-as, '95-ös helyzethez képest ez egy alapvető fordulat volt. De igazuk van azoknak is, akik azt állítják, hogy azok a változások, amelyeket a Bokros-csomaggal jellemzünk, súlyos társadalmi feszültségeket váltottak ki, és amelyeknek a kezelése elkerülhetetlen a társadalmi nyugalom és a tartós nyugalom megteremtése érdekében.
(18.20)
Amikor arról beszélünk, hogy a gazdaság nyugodt helyzetben volt 1998-ban, és ezt a nyugodt növekedési helyzetet féltjük a jelenlegi politikától, akkor nem feledkezünk meg arról, hogy az a helyzet nem volt feszültségmentes és egyszerűen kezelhető. Nem irigylésre méltó annak a kormányzatnak a helyzete, amelynek egészségügyi reformot kell végrehajtania, amikor nyilvánvaló dolog, hogy az elvárások és a financiális lehetőségek nincsenek összhangban, amelynek az iskolarendszert át kell alakítania, amelynek fel kell emelnie az elmaradt és jelenleg is csökkenő köztisztviselői fizetéseket, ami csak akkor valósítható meg, ha a köztisztviselői tevékenységekben jelentős és sokak számára nehezen elfogadható racionalizálást is végre kell hajtani.
A másik tényező, amiről önök beszélni szoktak: az 1998-as választások óta a külső és a belső helyzet alakulásában kedvezőtlen tényezők is felmerültek. Ez megint olyan dolog, ami a jelenlegi ellenzék számára nem meglepetés, amit természetesen tudunk és tudomásul veszünk. Nevezetesen azt, hogy orosz válság volt, hogy a kistigrisek országainak csodálatos gazdasági növekedése válságjelenséggé alakult át, hogy Japán problémáinak a megoldása tisztázatlan, és hogy Európában a legfontosabb gazdasági partnereinknél is a gazdasági növekedés üteme lényegesen megtorpant. Ez nehezíti a helyzetet.
Azonban az, hogy elismerjük, a helyzet nehéz, nem azt jelenti, nincs határozott véleményünk abban, hogy ezekben a lehetőségekben mit lehet tenni. Az a véleményünk, hogy az önök költségvetési politikája ebből a szempontból nem szerencsés; s az egy nagyon gyenge kifejezés, hogy nem szerencsés. Elismerem, amit a kormány képviselői mondani szoktak, hogy a jelenségek nem okoznak pánikot, és pánik jellegű intézkedésekre nincs szükség. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kialakult tendenciák megfelelőek, és ennek alapján arra számíthatunk, hogy a tartós növekedés fenntartható a továbbiakban, és hogy a tartós növekedés nincs veszélyeztetve.
Melyek azok a problémák, amelyekre fel akarom hívni a figyelmüket? Az egyik kérdés az, amiről Horváth professzorral az előbbiekben a kétpercesek során már egy vitát folytattunk, nevezetesen, eleget tesz-e a kormány, a költségvetési és a monetáris politika annak érdekében, hogy a beruházások az országban növekedjenek. Ennek két vetülete is fontos, és mind a kettővel alapvető baj van. Az egyik az infrastrukturális beruházások kérdése. Annak ellenére, hogy nagyon jelentős ígéretek hangoztak el, hogy mi minden fog megtörténni, pillanatnyilag azt tapasztaljuk, hogy az idei esztendőben - sajnos ezt véljük tapasztalni a következő évekre is - az útépítési, a vasútfejlesztési és más infrastrukturális területeken a fejlesztés üteme messze nem éri el azt, amit a gazdaság növekedése megkövetelne. Ez nagyon veszélyes, mert jobb, hatékonyabb infrastruktúra nélkül a társadalmi feszültségeket, amiket minden állampolgár érez, nem tartjuk megoldhatónak.
Van a problémának egy másik - és legalább ilyen súlyos - kérdése. A kormány mindig elmondja, hogy különösen a kis- és középvállalkozások fejlesztése érdekében milyen erőfeszítéseket tesz. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az adóintézkedések, a tb-járulékfizetési kötelezettségek az ígéretekkel nincsenek összhangban. Miért baj ez? Azért, mert ha azok a magyar vállalatok, amelyek jelenleg még nem tudnak igazán jelentős nyereséget produkálni és az oda befektetett tőkéhez képest a haszon, a profit, a nyereség, a kialakult jövedelmek nem elégségesek, csak akkor fognak tudni előrelépni, ha jelentős változásokat hajtanak végre. Mint az előbb a kétperces felszólalásomban mondtam, a beruházások terén struktúraalakító beruházásokra van szükség, és ehhez sok pénzt kell mozgósítani, a magatartások terén pedig követelményeket kell támasztani a munkatársakkal, a beszállítókkal, a kapcsolatokkal, amelyek nélkül nem lehet hatékonyan tervezni. Ez nem könnyű. Ez az érdekeltek számára ellentmondásos helyzetet jelent, amelyben kockázatokat és feszültségeket is kell vállalni. Nem mindenki lesz boldog attól, ha ők jól viselkednek, és a magyar gazdaság számára egyre növekvő nyereséget és jövedelmek tudnak biztosítani.
A másik kérdés az, amit a Bokros-csomag kapcsán mint negatívumot szoktak emlegetni - én is említettem az előbb -, hogy a magyar társadalom jelenleg tele van súlyos feszültségekkel, elégedetlenséggel, és ennek az egyik legsúlyosabb része az, hogy a társadalomnak nem jelentéktelen rétegei a leszakadás veszélyével küzdenek. Kérdés, hogy a költségvetési politikával, az adópolitikával eléggé segíti-e a kormány azt, hogy ezeket a feszültségeket megoldja. Az a benyomásom, hogy ebben is nagyon sok hiba van még. Nagyon sok elégtelenséggel kell szembenézni, és ennek a vitanapnak akkor van értelme, ha az ezzel foglalkozó illetékes szervek és azok vezetésével foglalkozó politikusok önkritikusan szembenéznek azokkal a problémákkal, amelyeket képviselőtársaim itt ezzel kapcsolatban felvetettek.
A társadalom bizalmatlan. Bizalmatlan volt a tegnapi kormánnyal szemben is, és az az érzésem - még ha ennek az ellenkezőjét is gondolják a mai kormányt támogatók -, bizalmatlan minden hatalommal szemben, mert értetlenül áll az előtt a tény előtt, hogy az új, hatékony rendszer bevezetésének tizedik évében miért kell ennyi nehézséggel szembenézni. Miért van olyan sok ember, aki statisztikailag kimutathatóan nem éri még el azt az életszínvonalat, amit a rossz rendszer már nyújtott neki, miért van az, hogy az átalakulás egyértelmű nyertesei is olyan nehézségekkel találkoznak, amelyeket nem vártak el, amelyekkel nem tudnak mit kezdeni, és ezért nagyon nagy számban rosszul érzik magukat?
Ameddig ezeken a problémákon egy hatékony politikával nem tudunk segíteni, addig ez a bizalmatlanság fennmarad. A bizalmatlanság egyik fontos jelensége az, hogy az ország hosszú ideig tartó fejlődésében, az elmúlt tíz év fejlődésében korrupciós jelenségek kísérték végig a gazdaságpolitikát és a gazdaságot. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Igen, befejezem, elnök úr. Úgy gondolom, ezzel kapcsolatban csak egy segítségünk van: a nyíltság; ha áttekinthetővé tesszük az ügyeket, ha a vizsgálatokat végrehajtjuk, és ha beszélünk a dolgokról. Nem utalásszerűen beszélünk arról, hogy van Postabank-ügy, van Nemzeti Bank-ügy, hanem tudomásul vesszük, hogy ezek vannak, és ameddig ezekkel nem számolunk el, amíg ezekről a társadalom előtt nyíltan nem beszélünk, akkor a bizalmatlanságot nem tudjuk leküzdeni.
Köszönöm a figyelmüket. Fel akartam hívni ezeknek a problémáknak a nehézségére a figyelmet. Egyáltalán nem irigylem azt, akinek az a feladata, hogy ezekkel a nehézségekkel kormánypozícióból szembenézzen, de az ország megköveteli, hogy a magyar politikusok, a kormány és az ellenzék együtt szembenézzen ezekkel a problémákkal szembenézzen, és kooperatívan megtalálja a kivezető utat.
(18.30)
Ha ezt nem találjuk meg, ha nem tudunk kooperálni, ha ez a bizalmatlanság tovább él, ebből súlyos bajok lesznek, még akkor is, ha a pillanatnyi helyzet nem pánikhelyzet, és még nincs szükség napi közbeavatkozásokra. De rossz tendenciák jelenléte mellett nem lehet optimistán nézni a jövőbe.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
