VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés a mai napon a közterhek alakulásáról és az államháztartás helyzetéről tart vitát. Az 1998-ban megválasztott új Országgyűlés életében nem szokatlan ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalása, hiszen beszámolókban, bizottsági meghallgatásokon eddig is számtalan esetben került sor ilyen jellegű vitákra. Hogy példát is mondjak ezek közül, ezeket a témákat érintette az 1999. évi állami költségvetés vitája... (Az elnök csenget.) Tehát ezeket a témákat érintette az 1999. évi állami költségvetés vitája, az adótörvények megtárgyalása, a társadalombiztosítási járulékok szintjének csökkentése, azaz az erről szóló parlamenti vita, de idetartozónak érzem azokat a bizottsági szintű vitákat is, amikor a pénzügyminiszter vagy éppen a gazdasági miniszter adott tájékoztatót a parlament bizottságainak. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy csak eddig az elmúlt 10 hónapban a pénzügyminiszter esetében három alkalommal került sor ilyen jellegű tájékoztatóra.
A kormány a szabadon választott parlament történetében először arra is sort kerített, hogy a tisztelt Ház távlati gazdaságpolitikai vitát folytasson. Közép- és hosszú távú gazdaságpolitikai kérdésekről az előző ciklusban nem folyhatott parlamenti vita. Példaként hadd mondjam el, hogy az előző ciklusban volt, amikor a következő év költségvetési irányelveit még bizottsági szinten sem tárgyalhatták meg a képviselők. A jelenleg is napirenden szereplő, a Magyar Köztársaság 2000-2002. évi költségvetéseinek irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat lehetőséget adott hároméves távlatban arra, hogy közép- és hosszú távú kérdésekről is - mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselők - beszélhessünk.
Bár a mai vitakezdeményezés jellegéből adódóan is elsősorban politikai indíttatású, mégis bízom abban, hogy az Országgyűlés a megismert tények és adatok birtokában folytat majd vitát. Ehhez a vitához szeretnék néhány információ és adat ismertetésével hozzájárulni.
Elsőként hadd szóljak néhány szót a közterhek alakulásáról azoknak az információknak az alapján, amelyek 1999-ből eddig rendelkezésünkre állnak. A kormányprogramból fakadóan az adó- és járulékrendszer átalakításának legfontosabb célja az élőmunka terheinek csökkentése, a család társadalmi szerepének erősítése érdekében a családok helyzetének, továbbá a gyermekvállalás és gyermeknevelés anyagi feltételeinek javítása, a kis- és közepes vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentése. Emellett rövid és középtávon továbbra is folytatni kell a külső jogharmonizációt azokon a területeken, ahol a magyar adórendszer eltér az Európai Unió normáitól, illetve a közösség legtöbb országában alkalmazott gyakorlattól. Az 1999. évi módosítások megalapozták és beilleszkedtek a kormány középtávú adópolitikai koncepciójába.
A kormányprogramban foglaltak megvalósításaként az 1999. évet illetően a következők emelhetők ki. Az élőmunka-terhelés, amely a személyi jövedelemadót és a társadalombiztosítás járulékokat együtt jelenti, elsősorban a munkáltatókat terhelő járulékok csökkentésének hatására érzékelhetően mérséklődött. A munkahelyteremtés ösztönzése érdekében 1999. január 1-jétől jelentősen csökkent a munkáltatók társadalombiztosítási járulékterhe, és emellett további 1 százalékponttal csökkent a Munkaerő-piaci Alapba fizetendő járulék szintje is.
Az élőmunka-terhelés csökkentése mellett a köztudottan teljesítmény-visszatartó hatású progresszív adóztatás enyhítése érdekében, a fokozatosság jegyében mérséklődött az adótábla progresszivitása, csökkent az adósávok száma, és a legfelső kulcs mérséklődött. A családok teherviselő képességéhez igazodó adóztatás megteremtése megalapozódott azáltal, hogy minden gyermekre kiterjedően jár a jogosultak számára már év közben érvényesíthető módon a gyermekek után érvényesíthető adókedvezmény. A gyermekes családok támogatása keretében az egy- és kétgyermekes családok havi 1700 forint, a három- és több gyermekesek havi 2300 forint adókedvezményt érvényesíthetnek gyermekenként, ami több mint egymillió családot érint. Szeretném elmondani, hogy ez családonként egy gyermek esetén évi 20 400 forintot, két gyermek esetén 40 800 forintot, három és annál több gyermek esetén 82 800 forintot hagy a családok kasszájában.
Úgy gondolom, ezek az összegek éves szinten hozzájárulhatnak a gyermekek neveléséhez. A gyermek után járó adókedvezmény bevezetésével közel 36 milliárd forint adóbevételről mondott le a költségvetés az érintett családok javára.
A kis- és közepes vállalkozások működési feltételeinek javítása érdekében a kormány az idei évre lehetővé tette azt, hogy a tételes átalányadózás 1999-ben továbbra is választható legyen. Az egyéni vállalkozók és a mezőgazdasági őstermelők számára is lehetővé vált - likviditási helyzetük érzékelhető javítása érdekében - az adókedvezmények figyelembevétele már az adóelőleg fizetésénél is. Bővültek az egyéni vállalkozók beruházási forrásai azáltal is, hogy a beruházási kiadásokkal már a beruházás időszakában csökkenthető a vállalkozói osztalékalap. Jelentős adminisztrációs tehertől szabadultak meg az egyéni vállalkozók annak következtében, hogy a nyilvántartás vezetésével kapcsolatos feladatokat adókötelezettségeikhez igazítva saját maguk alakíthatják ki.
(14.10)
A társasági adó - alacsony adókulcsa ellenére - növekvő bevételt eredményez a költségvetés számára, aminek jelenlegi mértéke általános forrásképződést segít. A törvény az 1999. évre lényeges rendelkezéseiben - az adó mértéke, az adókedvezmények, az adóelőleg és a fizetendő adó meghatározása szabályait tekintve, a jogbiztonságot és a stabilitást is figyelembe véve - nem változott. A kormány rövidesen tárgyalja a 2000. év és az azt követő évek adóreform- és járulékreform-koncepcióját, amelynek keretében a kiszámíthatóság és a biztonság érdekében előre meghatározza az elkövetkezendő években szükséges adóintézkedéseket. Így a koncepció részének tekinthetők azok a változások, amelyek a 2000-2002. években fokozatosan, előre meghirdetett ütemben és kiszámítható módon valósulnak meg.
A koncepció továbbra is kiemelt célként kezeli az élőmunka terheinek csökkentését, ami a személyi jövedelemadót és a munkáltatók járulékfizetését érinti. Különösen nagy hangsúly helyeződik a családok, a gyermekeket nevelők támogatására, a terhek adózásban való elismerésére is. Szeretnénk megvalósítani, hogy 2000. január 1-jétől ezek az adókedvezmények a gyermekes családok számára több mint 25 százalékkal nőjenek.
A társasági adó olyan irányú módosítása, amely az adó alanyainak növekvő terhelésével áll összefüggésben, a befektetések ösztönzésével kifejezetten ellentétes. A kiszámítható jogi környezet, a befektetők érdeklődésének fenntartása a társasági adó szabályainak változatlanságát indokolja. Az adórendszerben javasolt változtatások eredményeként tovább csökken a jövedelemcentralizáció mértéke. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország pozíciója - az összes adóbevétel/bruttó hazai termék arányát tekintve az elvonás aránya jelenleg nem haladja meg az uniós országok átlagát - a jövőt illetően mindenképpen javul.
Szeretnék ezek után néhány szót szólni a járulékrendszer idei módosulásáról, az eddigi adatokról. Közismert az, hogy a hosszú évek óta fennálló, a magyar gazdaság fejlődését nagyban hátráltató probléma, amit a foglalkoztatás rendkívül magas közterhe jelent. Ezt felmérések egész sora bizonyítja, rendkívül kedvezőtlen hatású a foglalkoztatás alakulására. Hadd mondjak erre egy számadatot: az 1990. évi 5,5 millió fő foglalkoztatotti létszám 1998. első félévében 4 millió főre csökkent - több mint 1,5 millió fővel. A magas közterhek alóli kibúvás technikái mindenki által ismertek: fiktív minimálbéren foglalkoztatás, "rokkantsági" ellátásokba menekülés az állampolgárok részéről.
Amint azt a kormányprogram megfogalmazza, a kormány egyik fő célkitűzése a munkahelyteremtés ösztönzése, hiszen a polgári lét alapja a tisztességes munka és a tisztes megélhetés. A munkahelyteremtést pedig az ösztönözheti leginkább, ha jelentősen csökkennek, méltányossá válnak a közterhek. A reális mértékű járulékokat és adókat a vállalkozók és a bérből élők sem tartják megfizethetetlennek.
Mindezt szem előtt tartva döntött úgy az Országgyűlés, hogy 1999-től az 1998. évi 39 százalékról 33 százalékra, tehát 6 százalékkal csökkenti a munkáltatók társadalombiztosítási járulékterheit. Sőt, emellett 1 százalékkal csökkent a Munkaerő-piaci Alaphoz történő munkáltatói hozzájárulás is. (Szalay Gábor: A 90 napos táppénzről mesélj, Misi!) Mindez azt eredményezi, hogy 1999-ben a foglalkoztatók fizetési kötelezettségei éves szinten 115 milliárd forinttal csökkennek.
Jogos a kérdés: mi tette lehetővé azt, hogy a társadalombiztosítási alapok számára 150 milliárd forint bevételkiesést jelentő járulékcsökkentés 1999-ben megvalósuljon? Azért beszélek itt 150 milliárd forintról, mert a járulékcsökkentés hatása tesz ki ennyit, az egészségügyi hozzájárulás emelése vett ebből az összegből vissza 30 milliárd forintnyit. Ezt a lehetőséget természetesen nem más tette lehetővé, mint a gazdaság fejlődése. Ismert, hogy a központi költségvetés azzal számol, hogy 1999-ben a bruttó hazai termék 4-5 százalékkal növekszik. Ez a gazdasági fejlődés az alapja annak, hogy sor kerülhetett a társadalombiztosításijárulék törvény módosításában meghirdetett foglalkoztatói köztehermérséklésre.
Sajnos, a biztató gazdasági helyzetből eredő többletbefizetések alakulása sem tudta önmagában megoldani a 150 milliárd forint forráskiesés pótlását. Annál is inkább, mivel a járulékokból finanszírozott ellátások ez évben sem maradhatnak változatlanok, emelni kellett a nyugellátásokat, az egészségügyi intézményeket finanszírozó gyógyító-megelőző ellátás kiadási előirányzatait, az egészségügyi dolgozók bérét. Ezért vált szükségessé, a 6 százalékos munkáltatói társadalombiztosításijárulék-csökkentéssel egyidejűleg jelentősen változott az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos fizetési kötelezettség.
Az egészségügyi hozzájárulás 1999-től teljes egészében új alapokra épül. Kételeművé vált, részben jövedelemarányos, részben tételes összegű lett. A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége az arányosabb közteherviselés elvének érvényesítése érdekében azon jövedelmek egy részére vonatkozik, amelyek mentesek a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség alól. A ma ismert adatok szerint 300 milliárd forint az a jövedelem, amely személyi jövedelemadó-alapot képez, de nem vonatkozik rá társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség. A százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége e jövedelmek közül összesen 176 milliárd forintot vesz figyelembe mint személyi jövedelemadó-alapot. Az ebből származó 1999. évi tb-bevétel mindössze 20,1 milliárd forint, ami a csaknem 1 560 milliárd forinttal gazdálkodó két alap bevételei szempontjából marginális; ugyanakkor mindenképpen jelzi azt a kormányzati szándékot, hogy a társadalmi közös kiadásokhoz mindenkinek hozzá kell járulnia.
Az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos változások azt eredményezték, hogy 1999-ben a foglalkoztatók élőmunka terhelése átlagosan, nettó módon 4 százalékkal csökkent. Tény, és ezt is el kell ismerni, hogy a csökkentés a foglalkoztatókat differenciáltan érintette. A járulékcsökkentés hatása már az 1999. évi minimálbérnél - 22 500 forint - némileg alacsonyabb szinttől, 21 500 forintos keresettől jelentkezik. Ez a foglalkoztatók szinte teljes körére kedvezőbb hatású, mint az 1998. évi szabályozás. Tehernövekedés csak a minimálbér alatti foglalkoztatásnál jelentkezik. Ez a többletteher összesen mintegy 60 ezer fő foglalkoztatott vonatkozásában jelenik meg. E kör számára a Munkaerő-piaci Alap biztosít kompenzációt. Kétségtelen tény, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a kör elsősorban a hazai vállalkozói réteg egy részéből tevődik ki, hiszen itt jellemző általában a minimálbér vagy a minimálbérhez közeli foglalkoztatottsági szint.
Az egészségügyi hozzájárulás nemcsak kételeműségében új, hanem abban is, hogy a jövő évtől ismét megjelenik az az 1997-ben megszüntetett finanszírozási elv, miszerint az egészségügyi szolgáltatások költségeinek fedezetéhez az állam is hozzájárul azok vonatkozásában, akik szolidaritási alapon, külön fizetési kötelezettségek nélkül jogosultak egészségügyi ellátásra. Ilyenek a nyugdíjasok, tanulók, szociális ellátásokban részesülők. A javaslat szerint az állam hozzájárulása oly módon történik, hogy a központi költségvetés az egészségügyi hozzájárulásból származó bevételeket a szolidaritási alapon jogosultak költségeihez történő hozzájárulásként adja át az Egészségbiztosítási Alap számára. Ez az 1999. évben összességében több mint 171 milliárd forintot jelent. A kormány feltett szándéka, hogy a következő években is folytatja az 1999-ben megkezdett utat, és a kormányzati ciklus végére a munkáltatói társadalombiztosítási járulék tovább csökken. A jelenleg ismert tendenciák alapján azzal számolunk, hogy 2000-ben tovább csökken a munkáltatói társadalombiztosítási járulék, várhatóan 3 százalékkal, 2001-ben pedig további 1 százalékkal, tehát 29 százalékra.
Tisztelt Ház! Ezek tehát azok a legfontosabb tendenciák, amelyek a közterhek tekintetében (Szalay Gábor: És a 90 napos táppénz? Arról miért nem szólsz? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Miért szól bele?) a járulékok szintjét érintik. Elnök úr, javaslom, Szalay képviselő úrnak utánam a szót majd megadni, mert mondanivalója van. (Szalay Gábor: Kifelejtettél valamit!)
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ezek után az államháztartás pozíciójáról szóljak az 1999. évben. Ezt hadd tegyem abban az összefüggésben, ami egy általános gazdaságpolitikai képet is ad a helyzetről. Először arról, hogy milyen nemzetközi környezetben kell a magyar államháztartásnak, a magyar gazdaságnak működnie.
(14.20)
Úgy ítéljük meg, hogy a nemzetközi gazdasági helyzet továbbra is több elemében bizonytalan. Ebben döntő szerepe a világszerte lassuló növekedésnek van, de közrejátszanak a jugoszláviai események is.
A legutóbbi előrejelzések szerint a világgazdaság ez évi növekedése 2,1-2,3 százalék között várható, ami valamelyest gyorsabb a Világbank április eleji prognózisánál. Összességében azonban a globális recesszió valószínűsége valamelyest mérséklődött. Szeretnék néhány számot idézni, amelyekkel már a múlt esztendei őszi államháztartási mérlegek készítésekor is számoltunk.
A világgazdaság fejlettebb régióinak idei növekedési üteme 2,1 százalék. Ezen belül az Egyesült Államok esetében ennél lényegesen nagyobb, 3,3 százalékos bővülés, Japánban viszont közel 1 százalékos csökkenés valószínű. Az Európai Unió egészének növekedési üteme a tavalyihoz képest lassul, idén 1,9-2,1 százalék várható, ami az eurózóna növekedését 2,1-2,2 százalékosra prognosztizálja. A növekedési ütem éven belüli gyorsulása várható, az első félévben az Unióban 1,5, a második félévben 2,2 százalék.
Főbb partnereink közül Németország növekedési üteme mérséklődik, de ez éven belül gyorsul, 1,4 százalék után 2,7 százalék várható, ami az év egészében 1,7 százalékos növekedést jelent. Olaszország megfelelő adatai 1,3-1,9 és 1,5 százalék. Ausztria bruttó hazai terméke az idén várhatóan 2,2 százalékkal bővül. Úgy ítéljük meg tehát, hogy a legfontosabb exportpiacaink tekintetében ebben az esztendőben is egy lanyha recesszió után év közben gyorsulásra, növekedésre van kilátás, remény.
Az 1999. évi világgazdasági feszültségforrások között még mindig jelen van a defláció, de a legtöbb európai unióbeli országban az olajár-emelkedés hatására az első negyedévben már erősödött az árnövekedés. A kőolaj világpiaci ára a februári mélyponthoz képest 50 százalékkal emelkedett, a nyár közepi kötéseknél eléri a hordónkénti 16-17 dolláros árat. Az áralakulás kilátásait illetően tehát a nemzetközi piacokon nőtt a bizonytalanság.
Szeretnék néhány szót arról is szólni, hogy a Magyarország megítélését mutató külföldi befektetések, a külföldiek által birtokolt magyar állampapír-állomány hogyan alakult. Kétségtelen tény, hogy a múlt esztendei oroszországi válság után jelentős mértékű forráskivonás történt Magyarországról ezen a területen is. Ennek hatására a külföldiek kezében lévő állampapír-állomány visszaesett, olyannyira, hogy a múlt esztendő végén, az idei esztendő elején elérte a 250-280 milliárd forintos mélypontot. Ezt követően egy lassú élénkülésnek lehettünk tanúi, és azt mondhatom, hogy ma már azt a szintet érte el ez az állampapírhozam, mint ami hozzávetőlegesen, közelítően a múlt esztendő nyarát jellemezte az oroszországi válságot megelőzően.
Azt is el kell mondanom, hogy januártól a hozamgörbe meghosszabbodott, ami a tízéves kötvény bevezetésének köszönhető. A piac jól fogadta ezt a papírt, Magyarország a kelet-európai volt szocialista országok között az első, amely ilyen hosszú távú államkötvény kibocsátásával jelent meg. Az eddig lezajlott három aukciót jelentős mértékű túlkereslet jellemezte.
A monetáris jellemzők közül a kamatoknál az idén további jegybanki és ezzel összhangban pénzpiaci kamatcsökkentésnek lehettünk tanúi. A reálkamatok a vállalkozói szférában még mindig igen magasak, a hiteleknél 10 százalék, a betéteknél 7 százalék körül vannak. A lakossági betétek reálkamatai 4-6 százalék között mozognak. Az irányadó kéthetes betéti kamatát április végéig a Magyar Nemzeti Bank több lépésben, összesen 1,5 százalékponttal, 15,25 százalékra mérsékelte.
Csökkentek a vállalkozói hitelek és betétek kamatai is. A hiteleknél az első hónapokban történt erőteljes csökkenés márciusban lelassult, így a havi átlagkamatok az éven belüli futamidőkön 17 százalékot, az éven túliaknál 18 százalékot tettek ki. A csökkenés a betéti kamatoknál sem volt egyenletes. A lakossági betétek kamatai a legtöbb futamidőn 1 százalékpontot meghaladó mértékben, 13,5 százalék körülire mérséklődtek, és még mindig igen magas volt, 24 százalék körüli, az átlagos hitelkamat csökkenése ennél valamivel gyorsabb volt.
A forint árfolyama február közepéig jellemzően a sáv erős oldalán tartózkodott, az első hetekben jegybanki intervenciókra is szükség volt. Március elejétől az árfolyam a sáv erős szélétől eltávolodva a centrális paritás körül ingadozott. Az utóbbi időben a forint jelentősen megerősödött és ismét megközelítette a sáv erős szélét. A kormánynak az a bejelentése, hogy a leértékelés mértékét az idén kétszer is csökkenti, továbbá hogy a következő években erősíti a forintnak az euróhoz kötődését, kedvező hatással jár a forint iránti bizalom erősödésére, a tőzsdei folyamatokra, és várhatóan visszahat az infláció mérséklődésére is. Az elmúlt években is megfigyelhető volt, hogy már a csúszóleértékelés mérséklésének bejelentésétől, ha nem is a tényleges hatálybalépésétől kezdődően érződött a tervezett lépés kedvező hatása.
Szeretnék néhány szót szólni arról, hogy az átlagkeresetek tekintetében milyen folyamatok voltak az év első négy hónapjában. A bruttó átlagkereset első negyedévi emelkedése a nemzetgazdaságban 16,7 százalékos volt az előző év elejéhez képest. A versenyszférában 14,9 százalékkal, a szociális partnerek által elfogadott 12-15 százalékos sávba illeszkedően, a költségvetési szférában pedig 20,6 százalékkal nőtt az első három havi bruttó átlagkereset. Úgy tűnik, hogy a versenyszféra mérséklődő kereseti dinamikája alkalmazkodik a változó piaci helyzethez és a csökkenő inflációhoz. A számított nettó átlagkeresetszint az első negyedévben 12,9 százalékkal magasabb, mint az előző év azonos időszakában. A bruttó és nettó keresetek növekedése közötti jelentős különbséget az egyéni nyugdíjjárulék emelése és a személyi jövedelemadó mértékeinek változása okozta. Az átlagos reálkereset az első három hónapban 3,1 százalékkal nőtt.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék erre egy konkrét példát is megemlíteni. A Pénzügyminisztérium elvégzett egy vizsgálatot, ami a helyi önkormányzati munkavállalók keresetének alakulását mérte 1999 első negyedévében. Megvizsgáltuk a helyi önkormányzati közszférában dolgozók besorolási bérének, valamint keresetének első negyedévi alakulását 1998 novemberéhez, illetve decemberéhez viszonyítva. A vizsgálat kiterjedt a besorolási bérek változására 1998. december 31. és 1999. március 31. viszonylatában, valamint a bruttó és nettó átlagkeresetek alakulására 1998. november és 1999. március hónapok összevetésével.
Szeretném elmondani azt is, hogy ezt egy teljes munkaidőben foglalkoztatotti állományra vonatkozóan 88 százalékos reprezentatív mintán végeztük el, a Tákisz számfejtési körön a bérelszámolási adatok felhasználásával. Ennek alapján azt mondhatom, hogy a jelzett minta szerinti több mint 432 ezer munkavállalóból 363 ezer, tehát 84 százalék átsorolása történt meg, és ennek eredményeként a besorolási bérek az érintettekre átlagosan 14,6 százalékkal emelkedtek. Ez a vizsgált kör egészét nézve 12,1 százalékos átlagos besorolási béremelkedést jelent. Azt is meg kell mondanom, hogy az önkormányzatokat egymással összehasonlítva lényeges eltérés ezekben a változásokban nincs. Nem kívánom ismertetni ennek a vizsgálatnak minden elemét, minden adatát, csak azt kívánom összességében megállapítani, hogy általános tendenciaként szerény mértékű, de egyértelműen kimutatható keresetnövekedést jeleztek ezek az adatok a vizsgálatban részt vevők számára.
Az év első negyedévében több olyan elemzés látott napvilágot, amely a fogyasztás, a különböző forgalmak növekedését jelezte. Az előzetes adatok szerint azt kell mondanom, hogy a háztartások nettó pénzügyi vagyonának változása az első négy hónapban 215,8 milliárd forint, az átértékelődések nélkül számított nettó megtakarítás 231,6 milliárd forint volt. Ezek az értékek hozzávetőlegesen megfelelnek a múlt esztendő hasonló időszakának.
A kiskereskedelmi forgalom az első negyedévben folyó áron 14,8 százalékkal, összehasonlító áron 6,5 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ebben az időszakban. Egyébként 1998-ban év közben egy folyamatosan emelkedő dinamikát lehetett megállapítani. Az országos forgalmon belül Budapesten több mint 17 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi értékesítés volumene, mert a vásárlások átterelődtek a városokon kívüli nagy bevásárlóközpontokra.
(14.30)
A Központi Statisztikai Hivatal lakossági-munkaerő felmérésének adatai szerint a nemzetgazdaságban foglalkoztatottak száma az első negyedévben, a múlt év azonos időszakához viszonyítva jelentősen, 3,4 százalékkal emelkedett. A gazdaságilag nem aktívak létszáma mérséklődött, a foglalkoztatottak száma 123 ezerrel, 3 millió 765 ezerre nőtt, míg a munkanélkülieké 45 ezerrel csökkent.
Az előző negyedévhez képest azonban a munkaerőpiacon nem következett be lényeges elmozdulás, mert az év elejét általában a magasabb munkanélküliség, az alacsonyabb foglalkoztatás jellemzi.
A legalább 5 fős szervezeteknél az év első három hónapjában 2,2 százalékkal többen álltak alkalmazásban, mint tavaly ilyenkor. A költségvetési intézmények létszáma lényegében változatlan. A nemzetközi összehasonlításban használt első negyedévi munkanélküliségi ráta 7,4 százalék volt. Az áprilisi zárónapon 421 700 munkanélküli szerepelt a nyilvántartásban. A regisztrált munkanélküliek számának novemberben kezdődött növekedése tehát megállt, márciusban már szerény mértékű, mintegy 5 ezer fős, áprilisban pedig 15-16 ezer fős mérséklődés következett be az előző havihoz viszonyítva.
Az első negyedévi adatok megerősítik azt a prognózist, hogy a munkanélküliek számának minimális mérséklődése mellett a foglalkoztatottak száma éves szinten is számottevően, 1,5-2 százalékkal emelkedhet.
Csak röviden néhány szót a beruházások alakulásáról: a Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatközlése szerint a nemzetgazdasági beruházások volumene az első negyedévben 6,4 százalékkal nőtt 1998 azonos időszakához viszonyítva. Ez a mérték alig marad el a tavalyi első negyedévben mért 7 százaléktól. Ezen belül azt kell mondanom, hogy az oktatás, az építőipar, a közigazgatás és a villamosenergia-ellátás jelentősen növelte beruházásait. Tovább folytatódott a mezőgazdasági beruházások növekedése is, amely mintegy 17 százalékot tett ki. Összességében megállapítható, hogy bár a megvalósult beruházások ágazati szerkezete nem kedvező, az eddigi információk alapján az egész évi 8-10 százalékos beruházási prognózist nem szükséges módosítani.
Az első negyedévben a kivitel értéke 5,7 milliárd dollárt, a behozatalé 6,3 milliárd dollárt tett ki, 8,4, illetve 9,4 százalékkal többet, mint 1998-ban. A forgalom dinamikája mérséklődik. Az export és az import üteme között tavaly tapasztalt elnyílás, az adatokon végrehajtott eddigi korrekciókat figyelembe véve lefékeződni látszik. Az előzetes árbecslések alapján volumenben mind az export, mind az import körülbelül 11-13 százalékkal növekedett.
Az 1998. évinél lényegesen lassabban, de továbbra is rendkívül dinamikusan nő a vámszabadterületek forgalma. Exportjuk értéke közel 50 százalékkal, az importjuké pedig 51,5 százalékkal emelkedett. A vámterületi forgalom az exportban és az importban egyaránt csökken, és döntően az orosz forgalom erőteljes visszaesésével, illetve a CEFTA-forgalom mérséklődésével függ össze. E relációktól eltekintve a vámterületi export értéke csak 4,5-5 százalékkal lenne kevesebb a tavalyinál.
A jugoszláv háború eddig csak minimális forgalomkiesést okozott. Az éves tendenciák megítélésére az első negyedév előzetes adatai még nem alkalmasak, de nehezíti azt a bizonytalanabb nemzetközi feltételrendszer is. Az eddigi tendenciák folytatódását feltételezve mindenesetre úgy látjuk, hogy amennyiben a kivitel növekedése az év során továbbra is piaci korlátokba ütközik, a külső konjunktúra nem lesz kedvezőbb, az import üteme várhatóan hozzáigazodik az export és a termelés szükségleteihez.
Az első negyedévben az ipari termelés volumene 1997-ben 11 százalékkal, 1998-ban 12,6 százalékkal bővült. Így a kimagaslóan magas korábbi esztendei bázisokhoz képest az első negyedévi termelés csak 7,3 százalékkal nőtt. A szezonálisan kiigazított adatok a tavalyi második félévben kialakult mérsékeltebb dinamika folytatódását mutatják. Ezen belül az évkezdés ipari növekedésének motorja most is az export volt. Az exportértékesítés 18 százalékkal nőtt, a belföldi eladás stagnált.
Az agrárgazdaságban az évkezdetre kialakult feltételek az átlagosnál sokkal kedvezőtlenebbek. Az ár- és belvizek miatt jelentősek a veszteségek elsősorban a juhtenyésztésben, és nagyok a lemaradások a növénytermesztési munkálatok területén. A jelenlegi helyzet és a tendenciák alapján valószínűsíthető, hogy a tavalyi év után ebben az évben sem nő érdemben az agrárágazatok termelése.
Engedjenek meg néhány szót az egyensúlyi helyzetről, az egyensúlyi mutatókról. A folyó fizetési mérleg első negyedévi hiánya az előzetes adatok szerint 574 millió dollár, amely a tavalyit mintegy 200 millió dollárral haladja meg. Az áruforgalom nagyobb hiánya mellett egyelőre kedvezőbb a tavalyinál az idegenforgalom aktívuma. Ebben még nem jelentkezett a jugoszláviai háború hatása. Kedvezőtlenebb viszont az ezen kívüli, főleg a fuvar- és szállítmányozási szolgáltatások szaldója.
A kamatjellegű jövedelemkivonás mérséklődött. A nem adósságképző források nagysága, köztük a működőtőkéé, meghaladta a folyó hiányét. A nettó külső adósság tovább csökkent, összesen 9,3 milliárdra, a devizarész 8 milliárdra, és a számbavétel változásával együtt is mérséklődött a bruttó adósságállomány. A tartalékok szintje 8,8 milliárd dollár.
A tőzsdén az előző év végén, a múlt évi nagy kilengéseket követően stabilizálódási folyamat indult el. Ebben az évben a tőzsdét a külső és belső tendenciákra gyorsan reagáló, ingadozó befektetői megítélés jellemezte. Az index egy viszonylag szűk, jellemzően 5500-6000 pontos sávban, hektikusan ingadozott. A külső tényezők közül a brazil pénzügyi válság csak átmenetileg éreztette a hatását, a balkáni háborús helyzet befolyása azonban folyamatosan megjelenik az indexben.
A gazdaság fundamentális tényezőiről az államháztartás, a kereskedelmi és folyó fizetési mérleg deficitjéről közzétett, a várakozásoknál kedvezőbb, illetve kedvezőtlenebb információk is gyorsan megjelentek az index változásában. Április elejétől a tőzsdeindex kisebb hullámzásokkal, de egyértelműen emelkedő volt, és május elején már meghaladja az előző év végi szintet.
Az év első három hónapjában az árszintnövekedés üteme a múlt év végén felülvizsgált prognózisnak megfelelően csökkent. Az állami, önkormányzati ár- és pénzügyi intézkedések a tervezetnek megfelelően realizálódtak. Az adatok azt mutatják, hogy a szokásosnál erősebbek az áringadozások, ami a piaci helyzet megítélésének bizonytalanságaira utal.
Ennyit szerettem volna röviden szólni, tisztelt képviselőtársaim, az államháztartást meghatározó gazdaságpolitikai környezetről.
Végül engedjenek meg néhány szót a költségvetés, az államháztartás pozíciójáról. Az államháztartás előzetes konszolidált költségvetési hiánya a helyi önkormányzatok nélkül a március végi 297,7 milliárd forintról 304,8 milliárd forintra emelkedett. Áprilisban tehát a várakozásoknak megfelelően lényegesen lelassult a hiánynövekedés korábbi üteme. Ezen belül a központi költségvetésnél az első hónapban 59 milliárd, februárban 87,9 milliárd, márciusban 81,3 milliárd forint hiány keletkezett, áprilisban pedig 9,7 milliárd forintos, tehát közel 10 milliárd forintos szufficit alakult ki.
Az elkülönített állami pénzalapok 4,9 milliárd forint többlettel zárták az áprilist. A társadalombiztosítási alrendszerben az első két hónap alatt 27,8 milliárd forint, az első negyedév végén pedig 45,6 milliárd forint volt a hiány, amely április végére 60,2 milliárd forintra emelkedett.
A három alrendszer együttes bevétele 180 milliárd forinttal haladta meg az előző év azonos időszakában realizáltat. A két év összehasonlításában az éves előirányzathoz viszonyított bevételi arány is közel azonos, attól csak 0,2 százalékponttal marad el. A kiadásoknál az előirányzat 33,7 százaléka került felhasználásra.
Tehát az alrendszerek bevételei a szokásos tendenciákat tükrözik, a kiadásoknál jelentkezik egy kisebb elköltekezés, amely éves szinten, mivel az előirányzatok többsége az érintett körben nem lesz túlléphető, valószínűleg kiegyenlítődik.
(14.40)
Az 1999. évi várható pénzügyi folyamatok újbóli áttekintése folyamatban van, ennek alapján lehet csak meghatározni majd a szükséges intézkedéseket. A legfontosabb adatoknál azt kell mondanom, hogy az adóbevételek - a személyi jövedelemadó bevételei és a fogyasztási adóbevétel - a tervezetthez képest magasabb szinten folytak be.
Elmaradás az általános forgalmi adóknál mutatkozik. Úgy gondolom, a pénzügyi tendenciák is többé-kevésbé a '98 őszén tervezett szintnek megfelelően alakultak ki, ennek alapján minden reményünk megvan arra, hogy ne kelljen a tervtől, a prognózistól eltérni, és az államháztartás pozíciója a jövő esztendőben is változatlan maradjon.
A kiadások kapcsán szeretném elmondani azt, hogy a kiadások szintje is a tervezettnek megfelelően alakult. Az egyenlegeket tekintve csak a társadalombiztosítási alapoknál van jelentős mértékű hiánynövekedés, ez azonban az év közben korrigálható lesz.
Mindezek alapján az a meggyőződésünk, hogy a gazdaságpolitikai folyamatok eddig nem adtak okot arra, hogy rendkívüli, azonnali beavatkozásokra kerüljön sor. Az államháztartási pozíció a tervezettnek megfelelő szinten alakult. Bár a külső körülmények jelentős mértékben változtathatják ezt az államháztartási helyzetet, ami igényelhet sürgős beavatkozásokat, ma még azonban erre nem látunk okot. Úgy ítéljük meg, hogy meg kell várnunk az első féléves eredményeket, és ha azok alapján szükséges, a kormányzat cselekedni fog. Azt is el kell azonban mondanom, hogy ilyen beavatkozásra korábban már sort kerítettünk, mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, hogy a múlt esztendő végén az úgynevezett zárolt rendkívüli tartalék összegét a kormány véglegesen befagyasztotta, ami közel 40 milliárd forintos államikiadás-megtakarítást jelentett.
Reagálnom kell azokra a javaslatokra is, amelyek az államháztartás pozícióinak ismeretében eddig érkeztek. Két irányban érkeztek javaslatok: az egyik irány az állami kiadásokat akarta növelni, a másik irány pedig, hogy az állami kiadások év közbeni csökkentésére tettek javaslatot.
Úgy ítélem meg, hogy azok a javaslatok, amelyek abban a tekintetben hangzottak el, hogy növeljük az állami kiadásokat, akár jövedelemnövelés árán is, a hiányt növelték volna, rontották volna az ország államadóssági pozícióját, ez az út tehát, úgy ítélem meg, nem járható. Nem járható, mert ennek a vonzata a magasabb közteher-, a magasabb adó- és a magasabb járulékszint, ami mind a magánszemélyeket, mind a vállalkozásokat érintené, rontaná a pozíciójukat.
A másik irány, ami elhangzott, az állami kiadások év közbeni csökkentése. Úgy gondolom, hogy itt betervezett folyamatokról van szó, senki nem támogathat addig, amíg nem indokolt, olyan javaslatokat, amelyek csökkentenék az oktatás, az egészségügy vagy a járulékrendszer kiadásait.
Úgy gondolom, hogy ezekre egyelőre nem kell hogy sor kerüljön, a későbbiek során pedig az a 40 milliárd forintos csökkentés, amelyet év közben már meglépett a kormányzat és amelyet a gazdaság szereplői pozitívan fogadtak, elegendőnek tűnik.
Mindezek után köszönöm szépen a figyelmüket, és ezeknek a tényeknek a birtokában kívánok a tisztelt Ház képviselőinek eredményes vitát a mai napra. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
