BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Déjŕ vu, francia kifejezés, azt jelenti, hogy valami olyasmivel találkozunk, amit már láttunk, amit ismerünk, amivel már találkoztunk. 1987-ben, 12 évvel ezelőtt Grósz Károly miniszterelnök hivatalba lépését követően Medgyessy Péter, akkori pénzügyminiszter megszüntette a Pénzügykutató Intézetet. Egy - hogy mondjam - létszámcsökkentési kampányra hivatkozva megszüntették azt a szellemi műhelyt, a közgazdasági reformgondolkodás akkori központját, azt a műhelyt, amelyből a Fordulat és reform című közismert reformdokumentum származott, az a dokumentum, amely elsőként fogalmazta meg a nagy nyilvánosság előtt, hogy a gazdasági reformot politikai reformmá kell szélesíteni. A Pénzügykutató Intézet akkori megszüntetését mindenki politikai retorziónak tekintette, mint ahogy az is volt.
(22.20)
Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter később nyilvánosan hibájaként ismerte el, hogy belement ebbe a retorzióba.
Néhány nappal ezelőtt valami hasonló történt. Mint ahogy a Pénzügykutató Intézet egy gazdasági minisztérium háttérintézete volt annak idején, amelynek kutatói államigazgatási státuszban voltak - ugyanúgy, mint a minisztérium főosztályainak dolgozói -, ugyanígy köztisztviselőként dolgozott Mátyás László közgazdász kollégánk is, a Gazdasági Minisztérium gazdaságelemző intézetének igazgatója. Ugyanazt a függelemsértést követte el ő is egyetlen interjú erejéig, mint amit a Pénzügykutató Intézet közgazdászai éveken keresztül nagy hatással elkövettek: köztisztviselő létére értelmiségiként viselkedett, akinek gondolatai vannak, és ezeket a gondolatokat nyilvánosságra is hozza.
Nem vitatom, hogy az az elbocsátás, amely, úgy tudni a sajtóból, hogy közvetlenül a miniszterelnök úrtól származik, de amelyet a Gazdasági Minisztérium vezetője, Chikán miniszter úr és Fónagy államtitkár úr is vállalt, jogszerű. Semmi alapja nincs annak, hogy a jogszerűségét kétségbe vonjuk - mint ahogy a Pénzügykutató Intézet feloszlatása is jogszerű volt. Politikailag azonban sajnálatos, mi több: védhetetlen.
A kommunista rendszer 1987-ben már a vesztét érezte, és ezért lépett fel retorzióval a közgazdasági szabadgondolkodás képviselői ellen. De vajon mi készteti hasonló lépésre a Magyar Köztársaság fiatal miniszterelnökét?
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
