DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Valóban ott van az ügy megítélésében közöttünk alapvető különbség, hogy ön az egyik befejező mondatában egy politikai ügynek minősítette, a Gazdasági Minisztérium pedig és személy szerint én, aki ebben az ügyben eljártam, az első pillanattól kezdve egy morális ügyként kezeltem.
Mátyás László egy interjút adott a Magyar Hírlapnak, olyan hangnemben, amilyen - az abban foglalt szakmai tartalomtól függetlenül - nem megengedhető egy olyan tárcánál, egy olyan környezetben, amelynek a játékszabályait ő elvállalta, amellyel korábban emberileg, szakmailag, szervezetileg azonosságot vállalt.
A Gazdasági Minisztérium belső véleménynyilvánítási szabadsága - gyorsan hozzá kell tennem, nem is mindig, mindenki által tolerált módon - példa értékű; a minisztérium - egyébként értelmiségi - munkatársai ennél esetenként sokkal élesebb hangon adnak hangot szakmai véleményüknek. Tehát nem arról van szó, hogy volt kollégánk független szakmai véleményét itt valaki elnyomta, hanem arról van szó, hogy akkor, amikor neki minden adottsága, minden lehetősége, minden emberi, szakmai és szervezeti lehetősége adva volt véleményének kifejtésére, ő nem ezt tette, hanem, ismétlem, egy közalkalmazotthoz, köztisztviselőhöz méltatlan hangnemben ezt a sajtóban deklarálta.
Erre nem mentség az, hogy Mátyás László egy államigazgatásban járatlan, egyébként ebből a célból külföldről hazajött és mind a mai napig szakmailag általunk igen nagyra becsült munkatársunk volt, egy rendkívül impulzív ember, akit nyilvánvalóan a lehetőséget meglátó újságíró beugratott ebbe az interjúba. Még ez sem mentség arra, hogy föladva mindazt a szervezeti, szakmai, emberi kollegialitást, ő ilyen hangnemben nyilatkozott.
Nem azzal volt ez kapcsolatban - és ezért mondom, hogy az első pillanattól kezdve inkább egy alapvetően morális problémának tekintettük, és elnézést, hogy egyes szám első személyben mondtam -, hogy ő milyen szakmai véleményének adott hangot, de ahogyan ezt mondta, ahogy mellőzte a lehetőségeket, amilyen hangütéssel ezt megtette, ez megítélésünk és megítélésem szerint, és én vállaltam, és most is vállalom ezt a döntést, túlmegy azon, mint amit egy, az adott szervezetével, az adott szakmai közösséggel, az adott morális közösséggel közösséget vállaló ember megtehet.
Úgyhogy ennek volt a következménye az a cselekvés, amit meg kell mondanom, nehéz szívvel hoztunk meg, és semmiképpen nem tartjuk és nem tartom kívánatos vagy általánosan alkalmazható megoldási formának; éppen a morális specialitása miatt gondoltam úgy és gondolom ma is úgy, hogy ez volt a helyes magatartás.
Köszönöm szépen.
