DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT
DR. MAGYAR BÁLINT, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Én örülök egyébként a vita kibontakozásának a teremben. Ez azt jelenti, hogy pénteken, lehet, hogy csak a késő éjszakai órákban, de ez a vita folyni fog. (Pokorni Zoltán: Nem örülök, ha valaki a szemembe néz, és hazudik!)
(11.10)
A másik terület viszont, hogy a helyi kompetenciák hogyan alakulnak. Itt gyakorlatilag, ahogy beszéltem erről, a kerettantervek rendszerével a pedagógusoktól, a szülőktől, illetve az iskolafenntartóktól visszaveszik a szabadságnak azt a fokát, amelyet a '96-os törvénymódosítással mi nyújtottunk nekik.
Ugyanakkor azt kell látni, hogy visszavesznek más jogosítványokat is. Amikor például megszüntetik a minőségi bérpótlék rendszerét - amely gyakorlatilag azt szolgálta, hogy a többet teljesítő, jobban teljesítő pedagógus többet kaphasson, és a közoktatási törvény eredeti változatában, amit a jelenlegi kormányzat a '98-as költségvetési vitában módosított '99-re, szeptembertől már minimum tízezer forint bruttó járt volna azoknak, akik így megkapják a minőségi bérpótlékot -, ennek az elvétele azt jelenti, hogy megszűnik a tantestületeknek az a döntési szabadsága, amellyel megállapíthatták azt, hogy milyen normák, milyen elvek alapján próbálják jutalmazni a jobban teljesítő tanárokat.
Ehelyett visszatérünk a bérezési rendszerben is egy egalitárius, szakszervezeti, régi szocialista modellhez, amely gyakorlatilag a minőséget bünteti és a középszert jutalmazza. Nem lehet oktatási reformot végrehajtani, kedves képviselőtársaim úgy, hogyha ennek az oktatási reformnak a humán oldalát ássák alá egy olyan bérezési rendszerrel, amely a minőség ellen dolgozik!
Ugyanakkor meg kell említeni azt is, hogy van a központosításnak egy másik, nem mondom, hogy szándékolt, de valós folyamata. Nevezetesen az, hogy az önkormányzatok olyan nehéz gazdasági helyzetbe kerültek, az önkormányzati támogatások mértéke olyannyira az infláció alatti mértékben növekszik a '99-es évben, hogy a települési önkormányzatok sorozatosan szabadulnak meg, próbálnak megszabadulni oktatási intézményeiktől. Százával indultak kérvények, javaslatok, hogy oktatási intézmények kerüljenek fel megyei szintre.
Ez nem egészséges folyamat! Az iskola helyi közélet, a helyi társadalom része. Minden olyan folyamat, amely azt szolgálja, hogy ebből kiszakítsák és magasabb szintre tolják, egyfajta centralizációt jelent. Ez egyelőre nem egy állami centralizáció, de ugyanakkor mégis abba a folyamatba illeszkedik, hogy elszakítja a helyi közösségtől az egyik legfontosabb intézményt, az iskolát.
A következő kérdés, amiről beszélni kell: a tankötelezettségi kor kiterjesztése a 18. évre, illetve a lemorzsolódás kérdése. Teljesen világos az a helyzet, hogy ha növeljük a tankötelezettségi kort, akkor egyre nagyobb problémaként jelenik meg, hogy hogyan kezeljük azokat a diákokat, akik egy egységes, kerettantervvel meghatározott rendszerben nem tudnak eljutni az iskolában a 18 éves korig. Nem véletlen, hogy erről vannak nyugat-európai példák, mind a kicsit merevebb rendszerek esetében, mind a rugalmasabb rendszerek esetében.
Ez a példa azt mutatja, hogy, mondjuk, Franciaországban, ahol egy merevebb, központosítottabb oktatási rendszer létezik, ott a lemorzsolódók aránya 10 százalék körül van az oktatási rendszerben, addig a skandináv modellben vagy egy holland modellben, amely egy rugalmas, a mi nemzeti alaptantervünkhöz kötődő helyi tantervek rendszeréhez hasonló rendszerben működik, ez a lemorzsolódás 3-4 százalék körül van.
Igenis, nem lehet központi gondolkodással helyettesíteni azt a fantáziát, azt az innovatív készséget, amivel az iskola világának helyi szereplői rendelkeznek, hogy egy-egy helyben felmerülő problémára ki tudják alakítani azt, hogy a nemzeti alaptanterv keretein belül melyek azok az legegészségesebb és legrugalmasabb formák, amelyek az iskolapadban tudják tartani a gyerekeket akkor, olyan helyzetben, amit egy merev, központosított rendszer esetében nem lehet megtenni!
Az utolsó kérdés, amiről beszélni szeretnék, a minőségbiztosításnak a kérdése. Fel lehet állítani egy dilemmát, hogy kimeneti szabályozás legyen vagy folyamatszabályozás. Bizonyos értelemben mindkettőre szükség van. A kimeneti szabályozásnak az oldalát az előző törvényjavaslat, törvénymódosítás '96-ban azért hangsúlyozta, és azért fektetett erre hangsúlyt, mert ez korábban nem működött - "korábban" alatt a régi rendszert értem -, azelőtt egy erős tanfelügyelői rendszer működött, egy külön minisztériumi, állami jogosítványokkal rendelkező tanfelügyelői rendszer.
Mi úgy gondoltuk, hogy erősíteni kell a kimeneti szabályozásnak azt a részét, ami arról szól, hogy a vizsgarendszer, a vizsgák legyenek azok, amelyek révén szabályozni lehet ezt a rendszert.
Ugyanakkor a minőségbiztosításnak vannak más elemei is. Mondjuk, a minőségbiztosítás egyik eleme, amelyet létrehozni terveztünk - egyébként nem sikerült időben létrehozni -, az, hogy az iskolaigazgató-választás periódusához kötve hogyan kellene az iskolákat négy-öt évenként átvilágítani, és ennek nyomán szembenézni azzal, hogy adott iskolában milyen oktatás zajlik. Ez egyben világossá tenné azt, hogy aki addig az iskolát vezette, milyen módon tudott az elmúlt négy-öt évben tevékenykedni, hogyan javított az iskola helyzetén, vagy éppen rontott azon; tehát a pályázatok elbírálásánál egy világos képet eredményezhetett volna.
A minőségbiztosításnak egy másik eleme a szakvizsga-kötelezettség volt, amelyet a '96-os törvény állapított meg. Úgy érezzük, hogy a kormány egyik népszerűsködő, öncélú intézkedése ennek a szakvizsga-kötelezettségnek az eltörlése, hiszen igenis fontosnak tartjuk, hogy attól, mert valaki elvégzi az egyetemet és elkezd oktatni, nem jelenti azt, hogy feltétlenül jó pedagógus is lesz belőle. A meghatározott idő utáni szakvizsga-kötelezettség azt jelentheti, hogy újra szembe kell nézni azzal, hogy valaki valóban alkalmas-e a pályára vagy nem alkalmas, és ehhez kötni a későbbi előmenetelt és fizetési rendszert egyaránt. Ennek a szakvizsga-kötelezettségi rendszernek az eltörlése az iskolai minőség rendszerét csökkenti.
Ugyanígy a minőségbiztosításnak egy közvetett eszköze az eltörölt minőségi bérpótlék, amelynek az elveiről - a korábbi törvény szerint - a tantestületnek évenként kellett volna vitatkozni, és megállapodni, hogy milyen elvek alapján osztja ki aztán később az iskola vezetője a különböző tanárok között. Ezek mind olyan elemek, amelyek az iskola minőségét javították volna, minőségi elemeit gazdagították volna.
Ahogy említettem a beszédem elején, itt az oktatási reform felfüggesztéséről, egy konzervatív fordulatról, a kötelező központi tantervi utasításos rendszerhez hasonló modell visszahozataláról van szó. Természetesen a szabaddemokraták egy ilyen törvénymódosítást nem tudnak támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
