DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A magyar közoktatás szervezete évek, évtizedek óta, mondhatni, a múlt század közepétől állandó változásban van, és ezeknek a változásoknak mindig voltak felfelé ívelő szakaszai, kiváló művelői és kiváló irányítói, de ugyanígy voltak lefelé mutató szakaszai is, amelyek évtizedekre visszavetették a magyar közoktatást.
Ilyen felfelé ívelő szakasza kezdődött meg a magyar közoktatásnak az 1868. évi népiskolai közoktatási törvény elfogadásával, amely bevezette a tankötelezettséget és a hat elemi iskolát. Ugyanebben az időben olyan kiváló irányítói voltak a közoktatásnak, mint Eötvös József, Eötvös Loránd, Klebelsberg Kunó, Wlassics Gyula, és ebben az időben Gárdonyi regényhőse, a falusi tanító is méltán mondhatta, hogy a lámpás én vagyok.
Feltétlenül a lefelé mutató szakaszok közé tartozik az egyházi iskolák államosítása, amikor is az oktatás és a nevelés aránya teljességgel felbomlott, olyannyira, hogy a nevelés szinte meg is szűnt. Ám ennek a szakasznak is volt pozitív, felmutatható érdeme, mégpedig a nyolcosztályos általános iskola bevezetése, néhány évig kisérettségivel bezáróan a korábbi nyolc elemi helyett.
Az újabb időkben, a nyolcvanas években felerősödtek a közoktatással és annak egyes módszereivel kapcsolatos viták, feltehetően a demográfiai változások hatására. Ebben az időben jelennek meg a csodaszerek, például a szóképes olvasás, amire emlékszünk, hiszen az ezreket gyakorlatilag analfabétává tett.
A kilencvenes években, a rendszerváltást követően felerősödtek ezek a viták, megjelent néhány képtelen jelszó, mint az oktatás piacosítása, amely később be is következett. Majd ezek a viták 1993-ban, a közoktatási törvény elfogadásával megnyugodni látszottak, mert az 1993. évi közoktatási törvény elfogadható, megfelelő törvény volt, ami persze nem jelenti azt, hogy tökéletes lett volna, de hiszen még a legtökéletesebb, a legjobb törvény is időnként módosításra szorul, hiszen fel kell használni a szerzett tapasztalatokat, és a társadalmi viszonyok változása miatt is szinkronba kell hozni a törvényeket ezekkel a változásokkal.
Az 1995-96. évi változások nem tekinthetők ilyen változásnak, sőt felforgató jellegűnek tekinthetőek. Az 1996. június 5-én elfogadott módosítás koncepcionálisan változtatta meg az 1993. évi közoktatási törvényt, annak szinte minden paragrafusát érintette, úgyhogy igazából nem is módosításról, hanem inkább egy új törvényről beszélhetünk.
Ugyanakkor a sajtó ebben az időben - mintegy az istenadta nép megdolgozása érdekében - újabb képtelen jelszavakat jelentetett meg, mint a világnézeti semlegesség, az értéksemleges oktatás és persze megint az oktatás piacosítása. Ezt az 1996. június 5-én elfogadott, módosítással hatályban lévő törvényt meg kell változtatni, mert nagymértékben ellentmond a kormányprogramnak.
(10.40)
Tehát ez a jelenlegi, előttünk álló módosítás a kormányprogram végrehajtását célozza, de ellentmond a Független Kisgazdapárt 1998 februárjában elfogadott oktatási programjának is. Mindez kiderül az előttünk álló törvénytervezet indokolásából is.
Mielőtt azonban rátérnék részletesen a törvénytervezet néhány elemére, el kell mondjak néhány tanulságos adatot, tényt. Ezek pedig a következőek:
Különböző statisztikai felmérések megállapították, hogy Magyarország lakosságának az iskolázottsága 20 százalékos mértéket meghaladóan kevesebb, alacsonyabb, mint az európai uniós országok lakosságának az iskolázottsága. És ez így van annak ellenére, hogy egyébként a magyar 12-18 éves diákok a nemzetközi tanulmányi versenyekben kiváló helyeket érnek el, főleg természettudományos tantárgyakból, olyan tantárgyakból, amelyekben a legfejlettebb országok tanulói egyáltalán nem jeleskednek, sőt kifejezetten rosszak.
Ebből viszont azt a következtetést lehet levonni, hogy feltehetően ezekben a tantárgyakban, amelyekben a mi tanulóink jeleskednek és a legfejlettebb országok gyermekei nem, azért van ez így, mert az elektronikai forradalom hatására ezek a tantárgyak ezeknek a diákoknak a szemében talán divatjamúltnak tekintendők, vagyis fel lehet fogni úgy, hogy nem kellően versenyképesek. Ez rendkívül elgondolkoztató, különösképpen a majdani kerettantervek elkészítése végett.
Ugyancsak érdekes adat az a felmérés, amely arra irányult, hogy vajon a lakosság, a megkérdezettek fontosnak tartják-e az életben való érvényesüléshez az iskolázottságot. A megkérdezett 18 ország közül a magyarok végeztek az utolsó helyen, csak 28 százalék tartotta ezt fontosnak, szemben Németország 84 százalékával vagy Ausztria 92 százalékával.
Azt hiszem, nem kell Düsseldorfig, Kölnig utaznunk, elég csak átmennünk Nickelsdorfba, hogy megállapítsuk, kinek lehet igaza. Mindenesetre ezt a téves tudatot csak szisztematikus neveléssel lehet megváltoztatni, és nagy érdeme az előttünk álló törvényjavaslatnak, hogy a módosításokban rendkívül nagy hangsúlyt ad a nevelésnek, és megpróbálja az oktatás és a nevelés egyensúlyát helyreállítani.
Most pedig részletesen a főbb változások:
Az előterjesztés nagyon helyesen abból indul ki, hogy a közoktatás közszolgáltatás. Ez már abban is megnyilvánul, hogy az önkormányzati törvény az önkormányzatok kötelező feladatává teszi az óvodai oktatást, az általános iskolai, középiskolai, szakiskolai oktatást, ugyanúgy, mint az ivóvízellátást vagy az alap-egészségügyi ellátást, amelyek szintén közszolgáltatások. Ha pedig közszolgáltatások, akkor ezt megfelelőképpen finanszírozni kell, az állam adja ezekhez normatív támogatás formájában a legtöbb támogatást - az állam, vagyis az állampolgárok. Ha pedig ez így van, ha a közoktatást az állampolgárok finanszírozzák az államon, a kormányon keresztül, akkor szükséges, hogy ez megfelelőképpen mérve is legyen, mérve ennek a milyensége, minősége.
Nagy érdeme az előterjesztésnek, hogy pontosan megfogalmazza az értékelés, a minőségbiztosítás és az ellenőrzés fogalmát, amelyekről a '96-os módosítás, bár használja ezeket a kifejezéseket, de nem mondta meg, hogy mik ezek.
A minőségbiztosítás és az értékelés két szinten történik. Először is helyi szinten, az iskolában, ahol igen nagy szerepet kell hogy vállaljon az igazgató, természetesen a kollektívára támaszkodva, és ezzel az igazgató évtizedekre meghatározhatja az adott intézmény szellemiségét. A másik szint pedig a területi.
Az ellenőrzésnek három szintje van: ugyancsak az intézményi és a területi, és beiktatódik egy harmadik szint, egy országos szint: a közoktatási ellenőrzési és vizsgabizottság országos szinten. Itt azonban egy kicsit megbicsaklik az előterjesztés, és nem lehet igazán tudni a törvényjavaslatból, hogy ez az országos szerv az értékelést milyen mutatók alapján, kik által, hogyan fogja végezni, bár miniszter úr expozéjában utalt erre, és kézen-közön oktatási szervekhez el is jutott a minisztériumból egy tájékoztató, hogy miként fog majd ez kialakulni, ám szerencsésebb lett volna, ha ennek legalább néhány kerete magában a törvényben is benne van. Az azonban nem helyeselhető, hogy a minőségbiztosítást jobb híján olyan mutatókra alapozzák, amelyek ismertek az iparban, a kereskedelemben, a gazdasági életben, tehát nem feltétlenül az oktatásban.
Új elemként épül be a nemzeti alaptanterv és a helyi tantervek közé a kerettanterv, amely biztosítja az iskolai oktatás és nevelés egységét. Abban azonban, hogy a kerettanterv alapján a tanuló saját maga határozza meg, hogy azon belül milyen tantárgyakat fog tanulni és kik fogják tanítani - tehát pedagógusválasztási lehetősége van -, ebben vannak bizonyos anarchisztikus elemek, de futurisztikusak is, mert hisz ezeknek jelenleg nincsenek meg a tárgyi és személyi feltételei.
A javaslat megerősíti a nyolc plusz négy osztályos tanítási rendszert: az általános iskola az elsőtől a nyolcadik osztályig tart. Ez pedig a következők miatt rendkívül lényeges. Abból indultunk ki, hogy az 1868-as közoktatási törvény a hatosztályos általános iskolát vezette be, majd '49-ben ebből nyolc osztály lett, nagyon helyesen. Az 1996. július 5-én elfogadott módosítás lehetővé teszi nemcsak a tízosztályos általános iskola létesítését, mint ahogy erről itt szó volt, hanem a hatosztályosét is, ha a területi beiskolázási tervek ezt lehetővé teszik. Lehetővé fogják tenni, mert hisz Magyarország önkormányzatai közül, amelyeknek kötelező feladata a közoktatás és az általános iskolai oktatás, az egyharmadának lakossági létszáma 500 alatt van. Az önkormányzatok köztudottan mindig pénzszűkében szenvednek. Hát akkor biztosan nem elképzelhető, hogy tízosztályos általános iskolát fognak szervezni ezek a vidéki, falusi önkormányzatok, hanem hatosztályost fognak szervezni, vagyis 130 évvel vetik vissza ezzel a közoktatást! Ezért is feltétlenül szükséges a nyolcosztályos általános iskola bevezetése.
Külön hangsúlyt kap a nevelés, ami már abban is megnyilvánul, hogy a szóhasználatában is a törvény "oktatás és nevelés" helyett "nevelésről és oktatásról" beszél, tehát ezzel is hangsúlyozni akarja a nevelés fontosságát; és a kollégiumok pedig nevesített nevelési feladatot kapnak, amikor feladatukká teszik, hogy a tanulók értékrendjére, tanulása és szabadideje szervezésére ki kell dolgozni a pedagógiai elveket. Meg kell jegyezzem, abban a református kollégiumban, ahova én jártam negyven-egynéhány évvel ezelőtt, ez így volt, de így volt száz és kétszáz évvel ezelőtt is.
A javaslat megszünteti a pedagógusok szakvizsga-kötelezettségét; továbbra is kötelező azoknak, akik intézményvezetői, illetőleg vezetőtanári pozícióba kerülnek, illetőleg akik vizsga- és érettségi elnökök kívánnak lenni. Ezzel egy előmeneteli rendszert vezet be a törvényjavaslat, nagyon helyesen, amely előmeneteli rendszer egyben nyilván fizetésemeléssel, illetőleg magasabb fizetési kategóriával is jár.
Nem tekinthető azonban a minőség biztosításának az, hogy az 53. § lehetővé teszi, hogy nem szükséges nyelvtanári képzettség, elegendő felsőfokú nyelvvizsga. Lehet, hogy valaki kiválóan bírja a nyelvet, de nem biztos, hogy tud tanítani, oktatni.
Ugyancsak furcsa, hogy a szakiskolákban a szaktárgyak tanításához nem szükséges egyetemi végzettség, holott az egyetemek bőven bocsátanak ki mérnöktanárokat.
A törvénytervezet bizottsági vitájában - és most már befejezem - természetesen a finanszírozás nagyon nagy hangsúlyt kapott, nagyon sok vitára adott alkalmat. Egyrészt azok az emelkedések, amelyek majd megnyilvánulnak e törvénymódosítás végrehajtása során, már benne vannak a költségvetésben, de tudjuk azt, hogy az eddigi 80 százalék helyett 90 százalékra lesz felemelve a költségtérítés, illetőleg a hozzájárulás.
(10.50)
Erre szükség is van, mivel a Független Kisgazdapárt szellemiségéből adódóan, de az előbb említett oktatási programjában is első számú befektetésnek tekinti és mindig is tekintette az oktatást, a nevelést és az ifjúság kérdését. Ezért a Független Kisgazdapárt általános vitára alkalmasnak tartja az előterjesztést, néhány módosítással, amelyre nézve még képviselőtársam fog részletesen szólni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon és a MIÉP soraiban.)
