BAJOR TIBOR
BAJOR TIBOR
BAJOR TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Én a 4. és a 23. módosító indítvánnyal kapcsolatban szeretnék hozzászólni. Meggyőződésem szerint ez a kettő egymással szorosan összefügg.
Az eredeti előterjesztésben az szerepel, hogy a katasztrófák elleni védekezés nemzeti ügy, az erre a célra létrehozott szervezetek egységes irányításának megszervezése állami feladat. Azzal, hogy végső soron ez állami feladat, az égadta világon semmiféle problémám nincs. Ellenben az elmúlt időszak egyértelműen bebizonyította, hogy ha csak önmagában az állam feladata, akkor az azt jelenti, hogy magának az állampolgárnak semmi köze ehhez az egészhez.
Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy az önkormányzatok, a civil szervezetek összefogása nélkül a védekezés nem eredményes.
Azonkívül azt is szeretném jelezni, hogy nemcsak nemzeti kötelezettségünk van a katasztrófavédelemmel, hanem Magyarország számos nemzetközi szerződést is aláírt. Tehát itt nemzetközi kötelezettségek is felmerülnek. Hiányzik a gazdálkodószervezetek szerepe, márpedig a gazdálkodószervezetekre, gyárakra, amelyek veszélyes üzemmel dolgoznak, veszélyes anyagokat használnak, illetve dolgoznak fel, igenis meggyőződésem az, hogy ebben az egész tevékenységben jelentős szerep hárul rájuk. Tehát én továbbra is fenntartom azon véleményemet, hogy mind az önkormányzatok, mind az állampolgárok, mind a gazdálkodó- és civil szervezetek bevonásával, de természetesen állami feladatként kell a katasztrófavédelmet irányítani.
Szorosan kapcsolódik ehhez a ponthoz a 23. pont, amelynél én egy új bekezdést javasoltam, mégpedig azt, hogy az állampolgárnak jogában áll megismerni a környezetében lévő katasztrófával fenyegető veszélyforrásokat, elsajátítani a katasztrófaveszélyben irányadó magatartási szabályokat, továbbá joga és egyben kötelezettsége is, hogy közreműködjön a katasztrófavédelemben.
Nekem meggyőződésem, és ezt a nemzetközi dokumentáció is alátámasztja, hogy ha az emberek ismerik a közvetlen környezetükben adódó veszélyforrásokat és erre felkészülnek, akkor megfelelő módon tudnak erre reagálni, és nem pedig pánik tör ki. Korábbi polgármesteri tapasztalataim is azt bizonyítják, hogy amennyiben a lakossággal a megfelelő formában, a megfelelő időben az elméletileg felmerülhető összes veszélyforrást ismertetjük, az azt jelenti, hogy ismeri a veszélyt; aki ismeri a veszélyt, az legalábbis nem fél tőle annyira, tudja kezelni, tudja, hogy mit kell tennie, milyen veszély fenyegetheti, mire kell odafigyelni és sorolhatnám.
Tehát én azt hiszem és úgy gondolom, szükség van arra, hogy az állampolgárok megismerhessék a saját környezetüket, megismerjék azt, hogy mi veszélyezteti őket, és erre mind gazdaságilag, mind szellemileg felkészüljenek.
A 24-43. pontoknál én fogalmi tisztázásokat tartottam szükségszerűnek. Ezek egy részét elfogadta az előterjesztő, egy részét nem. Nekem meggyőződésem, hogy ezekre a módosításokra továbbra is szükség van, mert egyértelműsítik a feladatot.
A következő ilyen probléma a 40. és a 48. módosító indítványomban szerepel, ahol a törvény alkalmazására teszek módosító javaslatot. Itt a következő a lényeg. A előterjesztő azt mondja, hogy a katasztrófa az, amikor az arra felhatalmazott állami szerv vezetője ezt megállapította, és elrendelte a szükségességét. Én úgy gondolom, hogy itt is pontosítani és egyértelműsíteni kellene ezt a fogalmat és ennek a kezelését.
Végezetül amire a 48. pontban kitérnék, az az, hogy itt az szerepel az előterjesztésben, hogy katasztrófa az, amikor a kormány ezt kinyilvánítja. A katasztrófa bekövetkezése és a kormány kinyilvánítása között adott esetben huzamosabb idő is eltelhet. Tehát nem biztos, hogy azt kell megvárni a katasztrófa bejelentésénél, amikor a kormány ezt kinyilvánítja; a katasztrófa tényét előtte is be lehet jelenteni és előtte is megtörténik az intézkedések sorozata. Amennyiben olyan mértékű a katasztrófa, akkor tartozik a kormányra, és akkor tartozik oda annak az irányítása és szervezése. Tehát én itt megosztanám ezt a feladatot.
Köszönöm.
