ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gyors statisztikát készítettem: 118 módosító javaslatot adtunk be, ebből a kijelölt három bizottság közül legalább egy támogatott összesen 30-at, az előterjesztő pedig összesen 18-at. De ha ebből a 18-ból leveszem a csak alaki módosításra vonatkozó módosító javaslatokat, illetve azokat, amelyek az egész törvény szerkezetén végigmennek mint egyfajta szócsere - ilyen a "formaruha" és az "egyenruha" -, akkor alig marad egy-kettő, amelyet támogatásra érdemesnek tartott az előterjesztő.
Ezt azért sajnálom, mert végre egy olyan törvény született, amelyre, úgy érzem, mindenkinek szüksége volt. Valamilyen módon mindenki kapcsolatba fog kerülni vagy már került a meglévő közterület-felügyelőkkel, és széles társadalmi igényeket elégít és elégítene ki még jobban a törvény a módosító javaslatok elfogadása következtében.
Az egyik módosító javaslatom az ajánlás 14. pontjában szerepel, ahol a felügyelet és a felügyelő feladatát úgy terjesztettem volna ki, hogy külön kiemeltem volna - még egyszer mondom, nem támogatta senki sem - a kutyatartás írott szabályainak, valamint a járművek zaj- és károsanyag-kibocsátási előírásainak a betartását, illetve betartatását. Nevezetesen arról van szó - amint ezt az általános vitában is elmondtam -, hogy sajnos minden napra jut most már egy szalagcímre érdemes, súlyos támadással végződött kutyasztori, aminek a vége általában az, hogy a megtámadott személy kórházba vagy temetőbe kerül.
A törvény végül is valamilyen módon utal arra, hogy a közterület-felügyelőnek van ilyetén feladata is, de miután ez a kutyaprobléma társadalmi méreteket ölt, érdemesnek tartottam kiemelni ezt a kérdéskört. Nem is a kutyatartás íratlan szabályainak a betartásáról beszélek - az intelligencia kérdése, ki hogyan közelít ehhez -, de vannak az általában meglévő helyi ebrendeletben olyan írott szabályok, amelyeknek a törvényi szintű betartatására most jó alkalmat tudtunk volna nyújtani.
A kutyatartásnak nemcsak a sétáltatás képezi a részét, hanem a kutya természetes szükségletének a közterületen való elintézése is. Arról van szó, ezt a reklámokból is tudjuk, hogy csak a fővárosban naponta 30 tonna kutyagumi képződik - ezt országos szinten már 100 tonnákban mérhetjük -, ami többnyire az aszfaltos közterületeken marad. Gondolom, minden képviselőtársamnak van ilyetén tapasztalata, nevezetesen, hogy belelépett ezekbe a maradékokba.
Ha figyelembe vesszük az európai normákat, akkor külön bekezdést kellett volna szánni ennek a témának, nemhogy hallgatni róla! Ma még elképzelhetetlen Magyarországon, hogy a kutyatartók - akiket nagyban tisztelek, nekem is volt kutyám, és a kutyakiállítások állandó látogatója vagyok - kis zacskóval, kis lapáttal mennek el sétálni, és ez egyáltalán nem tűnik nevetségesnek.
Továbblépek, bár még egyszer mondom, hogy ez komoly probléma. Bízom benne, hogy valamilyen módon - legalábbis implicit módon - a közterület-felügyelőknek ez mégis feladatuk lesz.
A másik ilyen probléma, amelyet bővítésként bevettem ugyanebbe a pontba, a járművek zaj- és károsanyag-kibocsátásának az ellenőrzése. Arról van szó, hogy ma a stressz egyik fő kiváltó oka az állandó zajhatás, amelynek első számú előidézői a járművek. De nem is azok a járművek, amelyeket gyári állapotban, megfelelően karbantartva, üzemszerűen használnak, hanem azok, amelyeket gazdáik - elsősorban a fiatalokról és azok mopedjeiről beszélek - teljesen természetellenes módon használnak; a kipufogódobot szétszerelik, és többnyire éjnek évadján, a közterületet versenypályának használva, zavarják a pihenni vágyókat.
A magam részéről úgy gondolom, hogy a közterület-felügyelőknek, ha már amúgy is adtunk egyfajta közlekedés-felügyelői jogkört - ez később a kerékbilincselés kapcsán elő is jön -, ha már a tilosban parkolást külön kiemeltük, akkor a feltűnően nagy zajjal való közlekedés megszűrését is a feladatukká tenném.
Ami pedig a károsanyag-kibocsátást illeti, azt hiszem, ennek a közvetlen egészségkárosító hatását nem kell senkinek ecsetelni. Ha szó szerint veszem a törvény szövegét, akkor egy igen nagy füsttel közlekedő személyautót, autóbuszt vagy teherautót a törvény betűjénél fogva nem biztos, hogy a közterület-felügyelőnek kötelezően meg kell állítania. A másik oldal, hogy mondjuk, a füst tartós beszívása nyomán hány ezren mennek migrénes panaszokkal táppénzre - nem hiszem, hogy ezt valaki is vizsgálta, pedig megérné. Ennek a zajnak a mérése egy nagyon egyszerű műszerrel volna lehetséges, tehát úgy gondolom, hogy a közterület-felügyelő menetfelszerelését azért annyira nem terhelte volna meg egy hordozható zajmérő.
(14.40)
Ha az első szakasz ajánláspontjait nézem, akkor a 46. pontig még belefér az a módosító javaslatom - nevezetesen a 39-es -, ahol a közterület-felügyelő alkalmassági megfelelésébe belevettem a pszichológiai vizsgálatot is. Hozzáteszem, hogy nem csak az én módosító javaslatomat nem fogadták el a bizottságok, illetve a kormány, hanem másokét sem, akik hasonló módon próbáltak volna egyfajta követelményrendszert felállítani.
Sajnos nem tudtam jelen lenni azokon a bizottsági üléseken, amelyeken a módosító javaslatokat tárgyalták. A Belügyminisztérium képviselőit próbáltam utolérni - lehet, hogy későn -, de nem sikerült; lehet, hogy ott választ kaptam volna a felvetésemre.
Az "egészségileg és fizikailag alkalmas személy" sajnos még tág fogalom, ebbe esetleg idegileg gyenge vagy pszichésen nehezen terhelhető személyek is beletartoznak, holott a közterület-felügyelők - ezt előre ki lehet jelenteni - komoly megpróbáltatásoknak lesznek a közterületen kitéve. Én valamilyen módon ezt a kört még szűkítettem volna. Nem tudom, hogy végül is, aki köztisztviselő és büntetlen előéletű magyar állampolgár, egészséges és a fizikuma is megfelelő, automatikusan alkalmas-e közterület-felügyelőnek - én ezt kétlem.
Azt hiszem, az első szakaszban máshoz nem kívántam hozzászólni. Köszönöm szépen.
