DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi hozzászólást hallgatva megpróbáltam követni, bár feltehetően azért nem tudtam minden részletét követni, mert magam nem vagyok oktatási szakember, más a szakterületem. Mégis nagyon sokat tanultam belőle, köszönet a felszólalónak. Az a meggyőződés erősödött meg bennem, hogy ez a törvénymódosítás jó. Jó helyen ülök! Mert én a Magyar Demokrata Fórum padsoraiban ülök, Horn Gábor pedig az SZDSZ padsoraiban ül. (Horn Gábor: Ez tény!) Bár szemben ülünk egymással, és nem haragszunk egymásra, de úgy tűnik, hogy alapvető különbségek vannak nézeteink között.
Én nem szakemberként és nem tanárként közelítem meg e törvény módosítását, hanem egy kisváros polgármestereként, egy önkormányzati szövetség elnökeként, aki az elmúlt kilenc évben találkozott a közoktatási törvény több módosításával, azzal a helyzettel, amelynek meg kell felelnie egy önkormányzatnak, és sok minden olyat hallottam, láttam, tapasztaltam, ami megint azt erősíti meg bennem, hogy ez a törvénymódosítás jó. 3700 általános iskolás, ezer óvodáskorú és több ezer középiskolás korú gyermekért felelős a gödöllői önkormányzat az oktatási intézményeiben, és soha nem azt mondtuk, hogy egyik vagy a másik gyermek, hanem azt mondtuk, hogy minden gyermek számunkra egyforma, akkor is, ha a képességei kisebbek, akkor is, ha a képességei jobbak. Minden gyermeket megpróbálunk lehetőségeinkhez, erőnkhöz képest helyzetbe hozni. Ha így közelítem meg ezt a kérdést, akkor az elmúlt évek tapasztalatai után ez a közoktatási törvénymódosítás jó.
A közoktatási törvény módosításának tervezetét tehát áttanulmányoztam, számos találkozón vettem részt nemcsak az elmúlt hetekben, hanem az elmúlt kilenc évben, mert minden egyes közoktatási törvény módosításánál a Magyar Önkormányzatok Szövetsége lehetőséget adott nem egy, hanem több konferencián intézményfenntartóknak, pedagógusoknak, polgármestereknek arra, hogy a közoktatási törvény tervezetéhez hozzászóljanak, vitatkozzanak, és próbáljuk meg a szempontokat közösen összegezni, egybehozni, és az érintettek érdekeit megpróbálni kifejezni. Annál is inkább, mert abban a tanácsban, amely a miniszter úrnak tanácsadó testülete, én korábban részt vettem, sőt '92-ben is részt vettem az önkormányzati szövetség küldötteként a törvénymódosítás érdekegyeztető mechanizmusában, és ott is találkoztunk Horn Gáborral nemegyszer egyébként, és Pokorni Zoltán miniszter úrral is.
(19.50)
Tehát sok mindenre emlékszem az elmúlt időszakból, mondom hangosan, hogy nem közoktatási szakemberként, hanem egy településért felelős polgármesterként, illetve felelős polgármesterek képviselőjeként. Az elmúlt alkalommal, április 29-én volt lehetősége az önkormányzati szövetségnek egy közel 400 fős konferenciát rendezni Gödöllőn, ahol a fenntartók, az intézményvezetők és a pedagógusok újra ott voltak.
Én magam hallgattam a véleményeket, a hozzászólásokat, a kérdéseket, és arról győződtem meg, hogy összességében mindazok, akik az oktatásüggyel szoros kapcsolatban vannak, irányítók, oktatók, szülők, diákok, fenntartók, egyetértéssel fogadják a törvény módosítását. Hosszú idő óta nem tapasztalhattam ilyen egyetértést az elmúlt évek rendezvényei kapcsán. Tehát nem közvélemény-kutatási eredményekre, hanem a saját magam tapasztalatára alapozva próbálom a véleményemet kialakítani, mert nagyon jól tudjuk, hogy egy közvélemény-kutatási eredmény, egy vizsgálat, bár sokszor nagyon sok okos és jó tanácsot és eredményt ad a kérdezőnek, mégis kevésbé izgalmas és kevésbé objektív, mint az a személyes tapasztalat, amiről saját magunk győződhetünk meg.
Miért jelenthetem ki, hogy egyetértés van? Azért is, mert a törvénytervezetben megjelenő változások céljaival, vagyis azzal, hogy stabilizáljuk a hagyományos iskolaszerkezetet, a nyolcosztályos általános iskolát, azzal, hogy megteremtjük az oktatás értékelési, ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszerét, azzal, hogy megerősítjük az óvodák, iskolák, kollégiumok neveléssel kapcsolatos tevékenységét, azzal, hogy figyelemmel kísérjük a diák-, a pedagógus-, a szülői jogok érvényesülését, azzal, hogy létrehozzuk a kerettantervet, azzal, hogy a kétcsatornás finanszírozási mód: a kormány-önkormányzat megváltozott aránnyal épüljön be a törvénybe, csakis azonosulni lehet, mint ahogy ezt megfogalmazták, s hangot adtak ennek az érdekeltek. És mindezek egybeesnek a társadalom elvárásaival is: minőség, hatékonyság, ellenőrzés, kiszámíthatóság, nevelés, szülő, tanár, diák együttes cselekvése a kitűzött és elfogadott célok érdekében.
Vegyük például a Magyar Demokrata Fórum által is az egyik legfontosabbnak tartott területet, a nevelést, melyet a törvénytervezet az iskolai munka középpontjába helyez. Az iskolai nevelőmunkában megfogalmazhatóak az egész társadalom számára elfogadható és követendő célok: az erkölcsi és a közösségi nevelés, a személyiségfejlesztés. Az olyan erkölcsi értékek, mint például az igazmondás, a becsületesség, a megbízhatóság, a humánum átadására az egész társadalom törekszik, ezek kialakításában az iskoláknak nagy szerepe kell hogy legyen. A pedagógiai munka leglényegesebb mozzanatai ezek, nem számszerűsíthetőek, de szükségességüket mindannyiunknak érezni kell, mert enélkül nincs továbblépés.
Az is nyilvánvaló mindenki számára, hogy az ifjú korosztályt, a következő generációt meg kell tanítani közösségben élni. El kell sajátítaniuk az együttélés általános szabályait, például az udvariasságot, a személyi méltóság tiszteletben tartását, a partner véleményének figyelembevételét, az alkalmazkodást egy közösség értékrendjéhez, az önkorlátozást, az egyéni szabadság korlátainak felismerését. Mindezek megtanítására és gyakorlására az iskola alkalmas, ha ezt elmulasztja, később már nagyon nehéz vagy egyáltalán nem lehet pótolni.
A pedagógiában evidenciának számít, hogy a tanulók személyiségének fejlődése során elérjék a képességeiknek megfelelő maximumot, ebben segíteni kell őket. A pedagógusnak fel kell ismernie, hogy kinek milyen területen fejleszthető a tehetsége, a képessége, illetve hol szorul segítségre. Az új törvény szövege a nevelés folyamatában hangsúlyozza a kölcsönösséget, hiszen ebben a folyamatban a gyereknek, a szülőnek, a nevelőnek és ezek közösségeinek együttműködésére van szükség.
Helyesnek tartjuk a törvény azon törekvését, amely a korai szelekciót kívánja megakadályozni, illetve késleltetni azzal, hogy stabilizálja a 8+4-es iskolaszerkezetet. Lehetőséget teremt arra is, hogy ez a szerkezet szélesebb rétegek számára még jobban biztosítson hozzáférést a minőségi képzéshez. Ez az elképzelés megerősíti a kistelepülések általános iskoláinak nyolcosztályos hagyományos iskolai képzési szerkezetét, és lehetővé teszi a négyosztályos gimnázium fennmaradását, illetve visszaállítását.
A nemzeti alaptantervre épülő kerettantervek bevezetésének koncepcióját a Magyar Demokrata Fórum elfogadhatónak tartja, és természetesen támogatja. A kerettanterv összefoglalja, hogy egy-egy pedagógiai ciklusban évfolyamokra lebontva milyen tantárgyakat, azon belül milyen ismereteket kell oktatni, milyen óraszámban. A Magyar Demokrata Fórum nem tudja elfogadni a jelenleg kialakult helyzetet, amely szerint ahány iskola, annyi tanterv. Ez ellenőrizhetetlen, nehezíti a különböző iskolák közötti átjárhatóságot, és mindezeknek a gyermekek az áldozatai.
A kerettanterv nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a pedagógusok is kiegészítsék a tudnivalókat saját településük helytörténetével és értékeinek megismerésével, az általuk fontosnak tartott tudnivalókkal. A kerettantervek bevezetése megnöveli a pedagógus felelősségét, segíti a számonkérhetőséget és az ellenőrzést.
A minőségbiztosítás kérdésének megoldása is elkerülhetetlen. A fenntartónak és a szülőnek egyaránt érdeke a minőség garantálása, hiszen tudni szeretné, milyen munka folyik az iskolában, mire költ az önkormányzat és a kormány. Az intézmények vezetői és a pedagógusok többsége is igényli az objektív méréseket, a felkészült szakemberek tanácsait, a minőséggel foglalkozó vizsgálatok rendszerességét. Ezekben a kérdésekben folyamatos konzultációra lesz szükség a pedagógusokkal, hogy megértsék: a mérések világa sokkal szélesebb körre terjed ki, mint azt a közvélemény általában gondolja. Véleményem szerint a jó pedagógus várja, hogy munkájának az eredményei bizonyíthatóak legyenek, mivel ez a pálya egészének a presztízsét is emelni fogja. Tehát a minőség, a hatékonyság, az eredményesség együtt kell hogy megjelenjen a közoktatásban, s nagyobb hangsúlyt kell kapniuk az intézményi munkában is. Ez bizonyos értelemben elősegíti az emberi erőforrás minőségének a fejlesztését, a pontos tervezést, a célok egyértelmű meghatározását, a feladatellátás kötelezettségét, a felelősséget.
Az iskolát fenntartó önkormányzatok jövedelemtermelő képessége különböző mértékű. A központi normatíva sok helyen az óvodák, az iskolák alapvető működését sem biztosítja, ezzel növeli az egyes országrészek, településtípusok közötti különbséget. Ezt a folyamatot le kell fékezni, a továbbiakban meg kell szüntetni. Ezért kell a normatív támogatás arányát növelni, s a normatív finanszírozási rendszer egyes elemeinek megerősítésével a közelítést, a kiegyenlítést előmozdítani.
Tehát az a kormányzati szándék, amely megjelenik a törvénytervezetben, nevezetesen: az állami és az önkormányzati feladatvállalás arányán belül történő változás, támogatandó a Magyar Demokrata Fórum részéről is. Bízom abban, hogy a kormányzati szándék megvalósulását segítő garanciák a maguk konkrétságában a jövő évi költségvetési törvényben tételesen megjelennek.
Végezetül feltétlenül szólnom kell a törvénytervezet 38. §-áról, mely további feladatot ad a települések önkormányzatainak, azaz intézkedési terv készítését, melynek tartalmaznia kell, hogy az önkormányzat a közoktatással kapcsolatos kötelező feladatait milyen módon látja el, illetve vállal-e további szolgáltatásokat, s hogyan működteti, fejleszti az intézményrendszerét. Az újabb feladatok ellenére a Magyar Demokrata Fórum is támogatja ezt a javaslatot, mert úgy gondolom, hogy tervezés nélkül nem lehet következetes irányítás, végrehajtás és ellenőrzés. A tervezés időszakában lehetőség nyílik együttműködésre szülői és diákszervezetekkel, önkormányzati intézményvezetőkkel, nem önkormányzati intézményfenntartókkal is. A közösen kialakított feladatsor megvalósulására is nagyobb az esély.
Az önkormányzatok jó gazdái az iskoláknak, amit többször hallottunk a miniszter úrtól, igen jó gazdái. Mi, a települések vezetői valamennyien tudjuk, hogy az oktatásba fektetett pénz megtérülése később jelentkezik, de mindezt tudomásul vesszük, ha meghatározott keretek között, tudatos tervezés és fejlesztés mellett, az önkormányzatok képviselő-testületei színvonalas oktatást, megfelelő szülő-diák-tanár együttműködést tapasztalnak.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tehát a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénytervezetet támogatja, örömmel üdvözli, s örömmel üdvözlik a polgármesterek, az önkormányzati szövetségek együttesen.
Hadd mondjam el végezetül, hogy azok a jelenségek, amelyek a mai társadalomban tapasztalhatók, s amelyeknek sokszor az oktatás hiányossága, az oktatás nehézségei is egyértelműen okai lehetnek; hogy ma már nagyon sokszor halljuk azt - különösen olyan településeken, amelyeken gyökértelenné válik a társadalom -, hogy például megfenyegetik a pedagógusokat, vagy a gyerekek verik meg a pedagógusokat; s hogy ezekben az oktatási intézményekben igen komoly drogfogyasztás folyik, azt hiszem, sok minden más példa és tapasztalat is arra a következtetésre kell juttasson bennünket, hogy fontos ennek a törvénynek a módosítása, és mindazok, amelyek ebben találhatók, lehetővé teszik ennek a helyzetnek a javítását.
Köszönöm hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
(20.00)
