SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF
SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is tartom annyira fontosnak ezt a vitát, mint az előző napirendi pontban, közel kilenc órán keresztül tárgyalt vitát. Úgy gondolom, hogy legalább akkora fajsúlyú kérdésről tárgyalunk most is, mint az előző napirendi pont esetében. Hiszen nem kevesebbről fogunk tárgyalni, mint a közoktatás fejlesztésének - remélhetőleg közép- vagy hosszú távú fejlesztésének - az irányelveiről.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvény módosításával a kormányzó pártok a pedagógustársadalom jogos kívánságaira igyekeznek válaszokat adni. Felmérések egész sora tanúskodik arról a sajnálatos tényről, hogy az iskolák nagy többsége nemcsak hogy nem fogadta szívesen a nemzeti alaptanterv bevezetésével járó tortúrát, de azt idegen testként, mindvégig fenntartásokkal kezelte.
Lássunk néhány kiegészítő észrevételt azon anyagok sorából, amelyeket a megkérdezett intézményvezetők a leggyakrabban fogalmaztak meg a vizsgálat során. A leggyakrabban előforduló vélemény: a NAT nem felel meg a meglévő iskolaszerkezetnek. A második: nő az iskolák közötti minőségi különbség, és ettől az átjárhatóság is nehezebbé válik. A harmadik: indokolt lépés fenntartani a hagyományos 8+4-es iskolaszerkezetet, de ha a tehetséggondozásra, a speciális oktatásra épülő más szerkezetű iskolák eredményesek, akkor azokat sem szabad visszaalakulásra kényszeríteni.
Azt is mondták még, hogy nem kellene akkora szabadság az alapképzésnél. Egységes kerettanterv kellene, amelytől plusz-mínusz 20 százalékban eltérhetnek az iskolák.
Végezetül nagyon sokan a személyes tapasztalataim alapján azt is mondták, hogy a pedagógiai programok kidolgozása annyi időbe és fáradságba került, hogy kár lenne mindezt szétverni, az itt befektetett munkát kár lenne egy szempillantás alatt semmissé tenni.
Én is jól tudom ezt, és önök is jól tudják, képviselőtársaim, hogy az imént említett kijelentések egyáltalán nem unikális jellegűek. Ezek a kijelentések valóban tükrözik a magyar oktatásügy egész felfogását.
De azt is tudják a képviselőtársaim, hogy a pedagógusok miért válaszolnak így nagy többségükben. Azért - hogy Jánosi György képviselőtársamnak a Vas Népében olvasható szombaton elhangzott szavaival éljek -, mert a többségük konzervatív. A Vas Népében így jelent meg a címoldalon a képviselőtársammal készített interjú: "Konzervatív fordulat az oktatásügyben". Tudom, az ellenzék szóhasználatában, különösen ebben az összefüggésben, más értelmet hordoz a "konzervatív" jelző. Abban az értelemben, ahogy önök használják retrográdot, maradit, visszahúzót, elavultat jelent. Abban az értelemben a konzervatív egyúttal politikai jelző is, méghozzá nem a szó filozófiai, hanem a napi használati értelmében.
Azonban az én fogalmam szerint a "konzervatív" fordulat nem pejoratív értelmű, hanem bizonyos értelemben pozitív csengésű szókapcsolat. A kiszámíthatóságot, az értékek megőrzését, a nyugalmat jelenti. Ebben az értelemben bizony a pedagógusok tényleg konzervatívok, ezt várják tőlünk.
Tehát baj-e az, ha a pedagógustársadalom nagy többsége higgadtságot vár el végre a kormányzattól, tíz év mozgalmas, pezsgéssel teli időszaka után? Ez nem baj, és azt gondolom, hogy e kormányzatra vár az a feladat, hogy ezzel a törvénymódosítással végre, legalább 10-15 évre megalkossa ezt a nyugodt, építkezésre váró pedagógustársadalmat, tehát önmaga teremtse meg a törvényi feltételeket a szabad építkezéshez.
Persze azt én is jól tudom, hogy a magyar oktatásügy kimerítette extenzív fejlődésének korlátait. Azt is tudom, hogy most már minőségi változásnak kellene következni. Azonban ez a változás az ezredforduló küszöbén egészen más válaszokat igényel, mint 1996-ban.
Lássuk tehát, melyek azok a legfontosabb célok, amelyeket a közoktatásnak meg kell valósítania. A legfontosabb nyilvánvalóan a hatékonyság. Fel kell tenni a kérdést, vajon mennyire hatékonyan és eredményesen történik a közoktatási ellátás megszervezése.
A második a minőség biztosítása. Vajon egy-egy területen garantáljuk-e a szolgáltatások minőségét.
A harmadik az esélyegyenlőség és a méltányosság biztosítása. De vajon biztosított-e az, hogy a megfelelő minőségű és igényeknek megfelelő szolgáltatásokhoz mindenki hasonló eséllyel és méltányos módon juthat-e hozzá?
A negyedik ilyen kulcsfogalom a szabadság, ami közoktatási cél.
Végül az ötödik az átláthatóság. Amikor tehát a törvény módosításáról beszélünk, akkor látnunk kell, hogy e célok lebegnek a szemeink előtt, és úgy gondoljuk, hogy az oktatás tartalma ezek függvényében határozandó meg.
Amint erre már utaltam, az oktatás tartalmának szabályozása Magyarországon átalakulóban van. A törvények és egyéb jogi aktusok által megalkotott új rendszer bevezetése fokozatosan történik. Ugyanakkor a régi szabályozási rendszert sajátos módon évekkel az új bevezetése előtt megszüntették. Az 1993. évi közoktatási törvény ugyanis megszüntette a korábbi központi tantervek kötelező jellegét, illetve azt fogalmazta meg, hogy ezeket az iskolákat saját döntésük alapján iskolai szintű tantervként használhatják. Erre részben azért került sor, mert az iskolák már évekkel korábban tömegesen kaptak felhatalmazást arra, hogy a központi tantervektől eltérjenek. Így ezek érvényessége megkérdőjeleződött.
(18.00)
Fő szabályként megfogalmazható, hogy a nevelési-oktatási kérdésekben a nevelőtestületek döntenek, így a pedagógiai program, a helyi tanterv, az alkalmazott programok, módszerek, tankönyvek, tanítási segédanyagok kiválasztása mind-mind a nevelőtestület döntési kompetenciájába tartoznak. Az iskola működési éves tervét a nevelőtestület készíti el. Az utóbbi években ezek a döntések felértékelődtek, hiszen jól látható, hogy az iskola minden alapvető, lényeges tartalmi és működési kérdésében nevelőtestületi döntésre van szükség.
Melyek tehát akkor ezek a bizonyos központi programokkal szembeni követelmények? Ez az egyik kulcseleme a beterjesztett törvénymódosításnak. A központilag leadott és az iskolák által választható tantervi programokkal kapcsolatos általános követelményeket a jelenleginél jobban meg kell határozni. Ez nem bízható kizárólag az ezért felelős szakmai szervezetek diszkréciójára. Szükség van például egyfelől az úgynevezett intézményi, másfelől az úgynevezett tantárgyi programok világos megkülönböztetésére, a programok kísérleti kipróbálásának dokumentálására, a beválásra vagy eredményességre vonatkozó adatok közreadására, az alkalmazható tankönyvek és taneszközök pontos leírására, a program alkalmazásához szükséges továbbképzésekre, a program kapcsolódásainak pontos dokumentálására. Ennek a folyamatnak a szabályozására készülnek el tehát a kerettantervek, amelyek nem annullálják a nemzeti alaptantervet, csupán összekötik a két említett programcsomagot.
Ezzel érkeztünk el az előttünk fekvő törvénymódosítás egyik leglényegesebb elemének eredőjéhez. A helyzet ugyanis az, hogy bár végre lassan-lassan beszélhetünk kimeneti szabályozásról, ám mindez mit sem ér akkor, ha nincs mellette pontosan szabályozva a tanulási-tanítási folyamat. Márpedig az oktatásügy az egyik legnagyobb forrásapasztó ágazat. Tehát joggal elvárható, hogy aki finanszírozza az ágazatot, az tudja is, mit kap érte cserébe, magyarán: épüljön ki a kontrollálhatóság intézményrendszere.
A finanszírozás helyi rendszerének kialakításában az önkormányzatok igen nagy szabadságot élveznek. Önállóan dönthetik el, hogy a rendelkezésre álló forrásoknak mekkora hányadát fordítják működési és beruházási kiadásokra, illetve a működési kiadások mekkora hányadát fordítják bérekre. Ezt az önállóságot elsősorban a források szűkössége és a kiadások öröklött szerkezete korlátozza. A több intézménnyel rendelkező önkormányzatok ugyanis ugyancsak nagy önállósággal osztják el az erőforrásokat az egyes intézmények között.
Az utóbbi években a közoktatási intézmények finanszírozásának szerkezete nem változott. Más változás azonban megfigyelhető. Egyrészt az látható, hogy az állami hozzájárulás reálértékének csökkenése miatt saját bevételeikből többet kellett a közoktatásra költeniük. Másrészt, különösen 1995, tehát a Bokros-csomag bevezetése óta érzékelhető, hogy a közoktatási kiadásaikat igyekeznek visszafogni, és megpróbálnak - egyébként előremutató módon - hatékonyabban gazdálkodni erőforrásaikkal. Ezt a folyamatot az egyre csökkenő gyereklétszám és a lezajlott állami megszorító intézkedések erősítik. A források helyi elosztását tekintve azonban sokféle gyakorlat figyelhető meg. Számos önkormányzat próbálkozik azzal, hogy az oktatási intézmények finanszírozását az általuk végzett feladatok alapján határozza meg, ezt nevezik feladatfinanszírozásnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel függ össze a törvénymódosítás másik igen fontos eleme. A magyar oktatási rendszer szereplői között teljes az egyetértés abban, hogy a minőségbiztosítás a mai közoktatás-fejlesztés talán legfontosabb témája, de valamennyi ágensnek viszonylag kevés a tapasztalata a területről. Ezért a minőségfejlesztés a magyar közoktatás-fejlesztés azon területe, ahol sokféle lehetőség adódik a fejlesztésre és a beavatkozásra.
A decentralizált magyar közoktatás minőségi problémái két pontban csomósodnak: országos vagy rendszer szinten és helyi, iskolai szinten. Emellett a minőségproblémák feltárásában és megoldásában egyszerre többféle szereplő érdekelt. Ennek megfelelően három alapelv figyelembevételével célszerű beavatkozási javaslatokat megfogalmazni:
Az első: az aktív kormányzati fellépés elve, azaz annak elfogadása, hogy a minőség biztosítását célzó stratégia aktív kormányzati fellépést kíván. A második: többszereplős és többszintű rendszer elve, azaz annak elfogadása, hogy a minőségbiztosítás feladatában többféle szereplő egyidejűleg vesz részt. S végül a harmadik: a helyi és iskolai szintű felelősség elve, azaz annak elfogadása, hogy a minőségbiztosítási garanciákat a helyi felelősség előnyeinek megtartása mellett célszerű kiépíteni.
A közoktatási törvény által biztosított felhatalmazás alapján az ágazati miniszternek tehát működtetnie szükséges egy olyan intézményrendszert, amely felruházható a minőségbiztosítás átfogó felelősségével. Az ezzel kapcsolatos feladatok egy része jelen van, illetve kialakítható a meglévő intézmények keretei között, mások pedig új intézmények létrehozását igénylik. Ilyen intézménynek tekinthető a minőségbiztosítással mint alapfeladattal megbízott országos intézmény, valamint az ezzel együttműködő helyi vagy területi egységek. A törvényben megvan ennek az elnevezése: ez az OKÉV, vagy feloldva a rövidítést, országos közoktatási értékelési és vizsgaközpont.
Végezetül hadd szóljak néhány szót a szakképzésről is. A tartalmi szabályozás rendszere a szakképzés területén is átalakult. Az Országos Képzési Jegyzék létrehozásával a kimeneti szabályozás lehetősége felé mozdult el a rendszer. Megtörtént a társadalmi partnereknek a képzési és vizsgakövetelményekbe való bevonása, a vizsgakövetelmények meghatározása ugyanakkor magasabb szintű jogi szabályozás tárgya lett. A szakmai képzési programok kötelező jellege ugyancsak oldódott.
Az OKJ követelményeihez illeszkedő új képzési programok fejlesztése és különösen az ezekhez való intézményi szintű alkalmazkodás a szakképzésben ugyanúgy fokozatosan történik, mint a NAT-hoz való alkalmazkodás az általános képzésben, és ugyanúgy hosszabb ideig tartó átmeneti állapottal jár, mint a régi és új elemek egyidejű hatásával.
A jelen törvénymódosítás abban különbözik az eredetitől, hogy a szak-középiskolai évfolyamokat érintő 17. § normaszövegébe beilleszt egy tartalmilag új mondatot, amely így szól: "A 9. évfolyamtól kezdődően pályaorientációs, a 11. évfolyamtól kezdődően az OKJ-ban meghatározott oktatási, tanulmányi területek szerinti szakmai előkészítő, szakmai alapozó oktatás is folyhat." A törvényjavaslat tehát lehetővé teszi a pályaorientációs képzést, nagymértékben segítve ezzel a magasabb színvonalú szakképzés megvalósítását. Úgy gondolom, hogy ez a javaslat éppúgy, mint a 15. §, amely nem a szakképzésbe való bekapcsolódás, hanem a szakmai vizsgára való jelentkezés feltételeként követeli meg az alapműveltségi vizsga meglétét, a tanuló felkészülését, tanulási lehetőségét növeli.
Mindezen megjegyzések, értelmezések mellett úgy gondolom, hogy a törvénymódosítás hiányt pótol, s noha nem gondolom, hogy nem létezne ennél még sokkal jobb javaslat is, de higgyék el, nagyon sokan várják már az elfogadását. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
