DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ma már szó esett a belvizekről. Én erről a kérdéskörről most egy kicsit más aspektusban szeretnék szólni és kérdezni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Frakcióülésen!)
Amikor az első hó leesett nálunk, ami még nem is volt olyan túlzottan nagy, úgy tűnt, máris katasztrófa van. Amikor az olvadás törvényszerűen bekövetkezett, ettől kezdve pedig valamennyi televízióban megrázó képeket láttunk, amely képek azt sugallták, hogy itt valami olyan elemi csapás van, ami gyakorlatilag elkerülhetetlen. Sőt, volt olyan kereskedelmi adó, ami akkor, amikor megjelent a belvíz, máris azt a hírt közölte velünk, hogy akár az egész Alföld víz alá fog kerülni.
Nos, én visszaemlékszem gyermekkoromra. Nagyon jól emlékszem, hogy akkor is esett hó, és nem is kevés, és a törvényszerűségeknek megfelelően tavasszal általában el is olvadt; sőt az esetek jelentős részében igen gyorsan olvadt el. Csakhogy akkor volt valami, vagy voltak valamik, ami most nincs. Árkok voltak a házak előtt, amelyek elvezették a vizet. A földek mentén olyan széles és nagy kubikgödrök és árkok voltak, amelyek képesek voltak elvezetni azt a vizet, amely ma ott gyűlik össze ezeken a földeken.
Akkor még nem volt helikopter, és nem helikopterről szórták le a kenyeret, és akkor még a Nimród, akkor divatos harci járművek egészen mással voltak elfoglalva, nem a mentési munkálatokkal.
Én azt gondolom, tisztelt Ház és tisztelt miniszter úr, hogy most már nem a segélyre, hanem arra van szükség, hogy megfelelő stratégiával megszüntessük azt az állapot amely évről évre megújul. Ezért tisztelettel azt kérdezem a miniszter úrtól: van-e az FVM-nek, amely eddig is nagyon sokat tett a vidékért, valami olyan, megfelelő stratégiája, ami azzal biztat, hogy a jövő évben a televíziók már ezek nélkül a hírek nélkül maradnak, s jövőre talán még nem, de az azt következő években belvíz nélkül maradhatunk?
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)