DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! "Magyarország és a határon túli magyarság '99" címmel a kormány Határon Túli Magyarok Hivatala február végén rendezte meg azt a konferenciát, melyet közkeletűen III. magyar-magyar csúcstalálkozóként emlegettek. Ezt a tanácskozást a Trianon utáni magyar-magyar kapcsolatok történetében két körülmény tette történelmi jelentőségűvé. Mindenekelőtt az, hogy hazánk euro-atlanti integrációjának beérő folyamatai a Kárpát-medence egész magyarsága számára is új, minden eddiginél kedvezőbb helyzetet teremtenek, s ebből a helyzetből Magyarország és szomszédai számára egyaránt új, de nem megoldhatatlan feladatok is fakadnak. Másodszor pedig az a tény, hogy az egyébként magától értetődő természetességű konzultációk sora ezzel a találkozóval végre túllépett az alkalmi egyeztetések esetlegességein. Túllépett, vagyis intézményesült, és a kormány programjának megfelelően ez a politikai konzultációs fórum Magyar Állandó Értekezlet néven állandósult.
Tisztelt Országgyűlés! A magyar-magyar kapcsolatok elemi természetességét és szükségességét annak idején még az Ellenzéki Kerekasztalnál foglalták bele az alkotmányba, majd e gondolatot a néhai Antall József miniszterelnök '92-es Szent István napi nyilatkozatában emelte programszintre.
A Magyarok Világszövetségének IV. találkozóját követően a '96-os első csúcstalálkozón váltak aztán nyilvánvalóvá az akkori magyar kormány és a magyar kisebbségek képviselőinek különféle ellentétei, ez volt az alapszerződés időszaka - tehát ez érthető -, hogy aztán a pápai csonka csúccsal el is akadjon e folyamat egészen az Állandó Magyar Értekezletig.
A mostani tanácskozás zárónyilatkozata sok egyéb mellett kimondta azt is, hogy a határon túli magyar közösségek szülőföldjükön való megmaradásához és polgárosodásához a Magyar Köztársaság politikai eszközökkel járul hozzá, mert a nemzeti közösségek tagjai szabad önazonosság-vállalásának a szilárd parlamenti demokrácia és a jogállamiság elengedhetetlen feltétele.
(9.20)
Politikánk tehát a határon túli magyar közösségek megmaradása érdekében azon államok demokráciájának és piacgazdaságának erősítésére irányul, amelyekben e kisebbségi közösségek élnek.
Tisztelt Országgyűlés! Évtizedek bűnrészes hallgatása után hazánk, a Magyar Köztársaság születése pillanatától vállalta az elszakított nemzetrészek ügyét, azt alkotmányos felelősségi és kormányzati akarattá, konszenzusos politikánk, külpolitikánk egyik alaptételévé emelve. Nos, ez volt az első lépés, ez volt az első szint. Térségünk stabilizálójaként ma már Magyarország a nemzetközi és a szomszédsági politika színterein is mind szélesülő körben elfogadottan, korrekten, méltányosan, de határozottan képviseli a magyar nemzetpolitika érdekeit - ez már a második lépés, a második szint.
És a harmadik? Tisztelt Országgyűlés! Ez talán a legnehezebb. Az a legnehezebb, hogy az anyaországi magyarság is, ez a fájdalmasan átalakuló mai magyar társadalom is ne terhet, hanem valódi nemzeti értéket, érdeket és adottságot, előnyt lásson a szétszórattatásban is, az, hogy érezze a mindennapok magyar szolidaritását ne csak az árvizek tragikus és a millecentenárium ünnepi pillanataiban. Az, hogy a magyarországi társadalom is megértse végre, hogy a határon túli magyarok léte és jóléte nem pluszteher, hanem a mi érdekünk, valamennyiünk érdeke is - közös érdek. Ennek tudatosítása lesz a legnehezebb munka, ennek munkálása az igazi kormányprogram. A harmadik lépcső az, amelyik felé elindultunk, ez az, amit erősíteni kell, ez az, amit szélesíteni kell, hogy ne csupán emelkedett pillanatokban és ne csupán találkozók után szólhassunk magyar szolidaritásról.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
