DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten egy igen érdekes újság került a kezembe, mégpedig a Magyar Tőkepiac című, amely az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, valamint a budapesti tőzsdék hivatalos lapja. Ennek is az egyik januári száma közli az OTP Bank Rt. vezető beosztású személyeinek részvénytulajdonában bekövetkezett változásokat. Megtudhatjuk ebből, hogy az OTP vezetőinek az OTP bónuszrészvényprogramjának keretében 1998. december 31-én mennyivel nőtt a tulajdona az OTP Bank által kibocsátott részvényekből.
(9.50)
Így az OTP elnöke 15 373 darab OTP-részvényt kapott, amely az 1998. december 31-ei árfolyamon 165 millió 259 ezer 750 forintot ért. Vagyis, ha ezt hónapokra lebontjuk, akkor havi átlagban csaknem 14 millió forintos volt az elnök jutalma, vagy ahogy nagyon szépen megfogalmazták, a bónusza.
De nem járt sokkal rosszabbul az OTP alelnöke sem, aki 11 088 darab részvényt kapott saját munkáltatója részvényeiből, ami átszámítva, az akkori árfolyamon 119 millió 196 ezer forintot jelentett.
Nem akarok kitérni egyes vezető beosztású dolgozók hasonló típusú jutalmára, inkább csak érdekességként említem meg, hogy szegény vezérigazgató-helyettes mindössze 3436 részvényt kapott a bankjától, ami nem egészen 37 millió forintocskát ért, tehát a havi átlag több mint 3 milliót jelent, ami az előzőekhez képest talán csak hideg vízre elég.
És hogy az említett rövid közlemény ne szűkölködjön érdekességekben, megtudhatjuk még, hogy a felügyelőbizottság tagjai közül is volt, aki részvényt kapott jutalomként, mégpedig 2914 darabot, ami már szinte alamizsnának számít a maga 31 millió 325 ezer forintos átszámított értékével.
A jelek szerint tehát a felügyelet ébersége is növelhető, mert ha az amúgy is igen tekintélyes díjazás mellé valaki még több mint 30 millió forintos jutalmat is kap, az nyilván még a korábbinál is alaposabban fogja vizsgálni az ajándékot adó céget.
És persze, mivel értékpapírról van szó, mindezt adómentesen kapták az érintettek. Úgy látszik, hogy amikor a nyugati bérszínvonal eléréséről van szó, akkor a bankárok elsősorban saját jövedelmük nyugati jövedelmekhez igazítását értik, hiszen az országot és a társadalmat folyamatosan aggódó közleményekkel óvják a túlzott jövedelemkiáramlástól. Persze, valószínűleg a saját havi, 3-16 millió forint közötti jutalmukat - az amúgy is igencsak az átlagtól elrugaszkodó fizetésük mellett nem tartják túlzottnak -, csak a rendőrök, az egészségügyiek, a pedagógusok bérét - és sorolhatnám.
Tudjuk, hogy az OTP a lakosság bankjaként hirdeti magát, ami jogos is, hiszen évtizedeken keresztül az egyetlen országos lakossági hálózattal rendelkező bank volt, a lakosság betétjeiből és a cégek számlavezetéséből vált azzá, ami. Hogy most a vezetők a fentiek alapján mennyire érzik magukat a lakossághoz tartozónak, és hogy a lakosság ezek után mennyire érzi magához tartozónak ezeket a vezetőket, az már más kérdés. Persze, az érintett vezetők nyilván úgy tartják, hogy ők a jó munkájukkal érdemelték ki a jutalmakat, amit - és most nem a felső vezetők jutalmát véve alapul - például egy évtizedek óta tanító, átlagfizetéssel rendelkező pedagógus 50-60 év alatt tud megkeresni, akármilyen jól végzi a munkáját.
A jó eredmények eléréséhez azonban az állam is jócskán hozzásegítette az OTP-t. Gondoljunk csak arra, hogy bizonyos intézményeknek, például az önkormányzatoknak, jogszabály útján tették kötelezővé, hogy csak az OTP-n keresztül vezethetik számláikat. Óriási pénzek ezek! Vagy az OTP és a lakásépítők által kötött kölcsönszerződések kamatait az OTP jogszabályi segítséggel, egyoldalúan megtöbbszörözhette. Aki pedig ezt nem tudja viselni, most az árverezés fenyegeti. Ezt is látnunk kell, amikor az eredmények miatti jutalomosztások indokoltságát vizsgáljuk.
És miközben mintegy 400 millió forint értékű részvényt osztottak szét 6 személy között jutalomként, aközben a hírek szerint az OTP átvilágíttatja magát, jelentős létszámleépítést tervez, de a dolgozókra állítólag nincs pénz. Azt is hallani az OTP dolgozóitól, hogy sokan olyan leterheltek, hogy kénytelenek hazavinni a munkát, de az ő túlmunkájuk kifizetésére szintén nincs pénz.
Úgy vélem, hogy ha mindenben a nyugati mintát tartjuk követendőnek, akkor a jövedelmek alsó és felső értéke közötti különbözetre is fokozottan kellene figyelni. És persze arra is, hogy ne a vizet prédikáló és minőségi bort fogyasztó farizeusok kezébe adjuk mások nadrágszíja meghúzásának lehetőségét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
