DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Hozzászólását hallgatva és arra válaszolva sokkal könnyebb helyzetben lennék, ha konkrét, egzakt szakmai véleményekre kellene konkrét, egzakt szakmai válaszokat adnom. Nyilvánvaló, hogy akár a világ sajtóterméséből, akár a mind belföldön vagy külföldön igen széles körben elterjedt véleményekből találomra kiválogatott fordulatokból, egyedi megállapításokból mindenki tud egy olyan csokrot összeállítani (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Csak ilyet lehet!), amit egy ilyen napirend előtti hozzászólásnál tulajdonképpen elő lehet adni. Ezért előre elnézést kérek, ha a válaszom is tulajdonképpen a feltett kérdéshez igazodik.
Magyarországon az elmúlt hat-nyolc hónapban a társadalmi párbeszéd folyamatosan zajlott. Nem akarok unalmasan jegyzőkönyvekre hivatkozni, dátumokat citálni, folyamatosan és megszakítás nélkül folyt a társadalmi párbeszéd, a társadalom gyakorlatilag minden résztvevőjével találkoztunk, találkozunk, és a jövőben is találkozni fogunk. Az egy másik kérdés, ha valamelyik fél nem azt hallja vagy nem azt mondja, amit a másik vár, akkor arra nem az a - mondjuk, maradjunk a sport szemléleténél - sportszerű alapállás, hogy akkor olybá nyilvánítom ezeket az alkalmakat, mint amelyek nem jöttek létre. (Közbeszólás: Csak bezárjuk az irodát!) Valóban a társadalmi párbeszédben egy olyan új tartalmi megoldást kívánunk behozni, bízom benne, hogy sikerrel, amely a valós érdekeket, a valós társadalmi folyamatokat, a társadalmi élet valós szereplőit hozza helyzetbe, és teszi lehetővé számukra a megnyilatkozást.
Azt a - mondjuk - hangulati elemeket tartalmazó összeállítást, amely szerint a magyar kormány ezzel kapcsolatos politikáját nemzetközi elmarasztalások érnék, bevallom, az én ismereteim nem támasztják alá. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Mádai Péter: Mert hiányosak. - Bauer Tamás: Persze, Ausztráliában nem lehet hallani.) Az elmúlt hetekben, hónapokban volt alkalmam nekem is angol, olasz, osztrák, esetenként távolabbi szakszervezeti vezetőkkel, a foglalkoztatáspolitika szakembereivel találkozni. Lehet, bár nem hinném, hogy az én személyem önmagában okot adott volna ezen beszélgetőpartnereimnek véleményük visszafogására, semmilyen ilyen elmarasztaló véleményt vagy aggályt nem fogalmaztak meg.
Nyilvánvaló, és ezért a teljességhez hozzátartozik, hogy az az érdekegyeztetés, az a társadalmi párbeszéd, amely az elmúlt évtizedekben Európában kialakult, a világon mindenütt változóban van; mindenütt változóban van, tulajdonképpen tisztázódnak a frontok, és átalakul az a munka világa, amelyben mi - néha az az érzésem - egy száz évvel ezelőtti fogalomvilágban megrekedtünk. A modern világban, a globalizációs világban nem igazán hiszem, hogy a Rochdale-i gondolat lenne az, amit következetesen és makacsul érvényesíteni kell. A világ azóta előrelépett, és az érdekérvényesítésnek, az érdekek megjelenítésének, az érdekek cseréjének is ennek megfelelően előbbre kell lépnie. Nem azok az elmúlt tradíciókba merevedett formák, a mindenáron való, csak a külszínre adó, csak a felszínt biztosító, csak a látszat szentségét mindenképpen a társadalom előtt megjelenítő szándék a fontos, hanem meggyőződésünk és meggyőződésem, hogy ezeknek a társadalmi folyamatoknak a belső tartalma, a valós érvényesítése. Úgy gondolom, hogy e tekintetben jelenlegi kormánynak mind a programja, mind a politikája, mind a társadalmi párbeszédben folytatott gyakorlata ennek megfelel és ezt a célt szolgálja.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
