KISS PÉTER
KISS PÉTER
KISS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valaki frappánsan egészpályás letámadásként értékelte, jellemezte az Orbán-Torgyán-kormány színre lépését, és az érintettek nemhogy nem tiltakoztak ez ellen annak idején és azóta sem, hanem tapasztalhatjuk, maguk is szívesen használják az általuk beindított folyamatok leírására.
Az eltelt hónapok történései azt bizonyították, hogy ennek a letámadásnak köszönhetően a Fidesz 40 pontos programja 40 frontos helyzetté vált. Mindenütt ellenfél-, tolvajkiáltás; hovatovább a társadalom zömével harcban állnak. Az ország szerencséjére azonban, úgy látom, kezd kifulladni a csapat, hiszen ennyi front megvívásához láthatóan kevés a központi akarat, kellene hozzá a megfelelő áttekintő erő, szakértelem, sok felkészült és nem utolsósorban érdekeltté tett, együttműködő polgártárs. (Közbeszólások a kormánypárti oldalon.) Ehelyett a zavarodottság kezd eluralkodni, és gyakran látjuk azt, hogy ezen a futballpályán egyre többször, több ügyben lesre fut a csapat.
Ma már belülről is kezdik az emberek felismerni, hogy a kormány őket támadja le ezen a pályán; látni a városban olyan kitűzőket, amelyekre rá van írva: a Fideszre szavaztam, bocs. (Molnár Róbert: Ti gyártjátok?!) A letámadottak, a nyugdíjasok, a munkavállalók, a szegények, a különböző szakmai és civil szervezetek, az ellenzéki pártok, a szakszervezetek - sorolhatnám tovább is - kezdik megelégelni, hogy a rovásukra ostromállapotot alakítanak ki. Több fontos ügyben külföldi partjelzők is felmutatták már a sárga zászlót.
Kívülről tehát még kevésbé félnek kimutatni az ellenszenvüket egy-egy számukra elfogadhatatlan döntés, vagy nemzetközi érintkezésben szokatlan, elfogadhatatlan viselkedés kapcsán. Nem véletlen, hogy Joseph Blatter, FIFA-elnök egyik sajtótájékoztatóján, amelyen az MLSZ elnöksége által a politikai célzatúnak tartott felfüggesztése kapcsán szólt, azt hangsúlyozta, hogy a FIFA találkozni akar Deutsch Tamással, ha a sportminiszter is hajlandó a megbeszélésre. Bizonyára azért fogalmazott így, mert hallott arról, hogy a miniszterelnök nem ért rá találkozni a világ első számú szakszervezeti vezetőjével.
Itt jegyzem meg, hogy a befolyásos brit gazdaságpolitikai napilap, a Financial Times magyarországi helyzetelemzésében azt írja: a kormányfő, aki ma is játszik egy negyedosztályú csapatban, olyan ügyekbe avatkozik, amelyekkel normális esetben nem foglalkozhatna kormány. Vajon melyik meccs volt fontosabb annál, hogy Bill Jordannel találkozni tudjon a miniszterelnök úr? Bill Jordan ugyanis azért kért találkozót tőle, mert szeretett volna tájékozódni arról, hogy mi a kormány álláspontja arról, mit kell tenni Magyarország átmeneti gazdaságában a munka világában. Kell-e csodálkozni azon, hogy az elutasító, udvariatlan fogadtatás nem éppen PR-t erősítő szavakat csalt ki a főtitkárból, amikor is szó szerint így fogalmazott: vajon milyen kisstílű, gonosz lélek tudta ezeket a javaslatokat kidolgozni? - utalva a munka törvénykönyve változtatásának kormánykoncepciójára.
(9.10)
S miután a közeli napokban Washingtonban a hetek csoportjának minisztereit ő informálja a magyarországi helyzetről, majd a Kereskedelmi Világszervezetnél is felemeli a szavát a magyar kormány szakszervezetekkel szembeni kötelezettségvállalásának megszegése miatt, fel kell tenni a kérdést: jól szolgálja-e a kormány az ország érdekeit ezekben a kérdésekben is?
A kormányról eddigi kormányzása kapcsán látjuk, s kiderült több alkalommal, kommunikációja jó, kormányzása nem tapasztalható. Most, az előbbi hozzászólásban is azzal találkoztunk, hogy ezt a kormányzati hiányt, ezt a felelősséget az ellenzékre kívánják áthárítani. Ez ugyan nyilvánvaló módon az adott ügyben sem igaz, ugyanakkor nyilván a korábbi állításnál - minthogy mindent megtesznek az ország érdekében - igazabb, hiszen legalább elismeri, hogy nem történt meg, amit ígértek. Nem történt meg, hiszen az Alkotmánybíróság a kérdésben nem járulhatott hozzá ahhoz, hogy erőfölénnyel, a jogrendszeren kívüli eszközökkel alkalmazzanak megoldásokat, s így azt gondolom, itt az ideje felismerni, hogy beszédeik is, mindazok, amelyeket kormányzás helyett itt elmondanak, a hiányzó párbeszéd, a hiányzó kormányzás részét képezik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
