TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaság helyzete sajnálatos módon az utolsó hónapokban nem kis mértékben változott. Az elmúlt években kialakult gyors exportnövekedés, a megnyugtató módon kialakult stabilizáció és tartósnak tekinthető általános növekedés veszélybe került.
A magyar állampolgár az utolsó napokban, hetekben két súlyos feszültséggócra lett figyelmes, az élet hívta föl ezekre a problémákra a figyelmét. Nevezetesen arról van szó, hogy a korábbi kormánypártok is és az ellenzék még inkább - tehát az akkori ellenzék, a jelenlegi kormány - hallatlanul nagy növekedést jósolt a következő évre és évekre, és azt terjesztette, hogy ez az életszínvonal, a közszolgáltatások ugrásszerű javulásával fog járni. Az elmúlt hónapban a februári fizetés kézhez kapásakor az állampolgárnak szembe kellett néznie azzal, hogy ezek az ígéretek nem egyértelműen valósultak meg, és még a kormány által kedvezményezett rétegek sem kaptak messze annyit, mint amennyit reméltek, hogy kapni fognak. Sőt, benyomásom szerint a javulás, ha egyáltalában javulásról beszélhetünk, a kedvezményezett rétegeknél nem érzékelhető a számukra. Az úgynevezett bérből és fizetésből élők helyzete viszont határozottan nem felel meg annak, amit elvárt a társadalom, amit ígértek nekik, és ez a súlyos ellentmondás társadalmi feszültséget jelentene akkor is, ha a gazdasági növekedés kialakult rendje nem volna bajban. De egyértelmű, hogy a világgazdaságban kialakult válságok a magyar gazdaság fejlődési ütemét le fogják fékezni, már jelenleg is lefékezték, és olyan következményekkel járnak, amely a fizetési mérleg s a költségvetés egyensúlyát is veszélyezteti.
A kérdés az, hogy hogyan reagáljunk ezekre a kedvezőtlen jelenségekre. A kormány eddig azt mondta, hogy ugyan a feszültségeket elismeri, de lényeges intézkedésekre nincs szükség. Örömmel vettem Járai miniszter úrnak a kijelentését tegnap, hogy amennyiben a feszültségek olyan szintet érnek el, hogy erre szükség lesz reagálni, akkor a kormány kész a költségvetések csökkentésével, a kiadások csökkentésével is ezt vállalni.
A kérdés azonban az, hogy nem következett-e be már ez a pillanat, amikor reagálásra van szükség. Egyetértek azzal, hogy pánikszerű reakcióra nincs szükség, mert hiszen nem a holnap és a holnapután közvetlen veszélyeiről van szó, hanem egy kedvezőtlen tendenciáról.
(9.40)
A kérdés az, hogy mi az, amin változtatni kell. A költségvetés 1999-re is már túlfeszített, és véleményem szerint a költségvetési tartalékok felhasználásának elmaradása nem segít a gondon, hiszen ezek a tartalékok nem is állnak rendelkezésre. Nagyobb a költségvetés feszültsége, mint amit a tartalékok fedezni képesek. Ha azt akarjuk, hogy az egyensúly ne romoljon, hogy a költségvetés deficitje ne nőjön, akkor legalább arra van szükség, hogy a nagyon kemény formális intézkedésekkel összhangba kell hozni a spontán folyamatokat, hiszen se az adóbehajtásban - amin véleményem szerint nem is nagyon lehet változtatni -, se a kiadások vonatkozásában nincsen remény arra, hogy a költségvetés előirányzatai teljesüljenek.
Tudni kell azt is, hogy az elmúlt tíz év gazdasági nehézségei azt eredményezték, hogy nagyon sok társadalmi feszültséggel kell szembenézni, és ezt egy nehéz, feszült költségvetési helyzetben kell rendben tartani. Ilyen kérdésnek tekintem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - befejezem, elnök úr - az energetika problémáját, az egészségügy problémáját, a környezetvédelem problémáját és az alacsony jövedelmű, nem családosok jövedelme növelésének kérdését. (Az elnök ismét csenget.) Ezekkel az ügyekkel foglalkozni kell. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Idő!) Kérem a kormányt, hogy az ezzel kapcsolatos konkrét javaslatait hozza a Ház elé.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
