DR. BALOGH LÁSZLÓ
DR. BALOGH LÁSZLÓ
DR. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Aktuálisabb időpontban nem is kerülhetett volna a tisztelt Ház elé a katasztrófavédelemről szóló törvénytervezet, mint most, hiszen az országot a közelmúltban és ma is természeti csapások sújtják. Először az árvíz, aztán a töménytelen hó, utána a belvíz, és most ismét az árvíz keseríti az életünket. Akiket érintett vagy érint, ma is nyögik a következményeit. Lehet, hogy egy életre tönkrementek, vagy hathatós segítség nélkül képtelenek lesznek talpra állni.
Kell tehát a törvény, mert az az ország, amelyet hazaként emlegetünk, nem hagyhatja magára az elesetteit. Más okai is vannak persze annak, hogy e törvényt meg kell alkotni. Az elmúlt évszázadok, főként az utóbbi évtizedek során az ember alapvetően megváltoztatta a tevékenységével élőhelyét, a Földet, és olyan negatív folyamatokat indított el, mint a globális felmelegedés, amelynek nemcsak a világ másik oldalán lehetnek, lesznek káros következményei, hanem nálunk is, és amelyek ellen védekeznünk kell, mégpedig felkészülten. A civilizációs ártalmak és az emberi felelőtlenség ipari katasztrófákhoz vezetnek, amelyeket szintén ki kell védenünk, vagy a következményeit enyhítenünk. Jó és hatékony katasztrófaelhárításra van tehát szükség. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy az eddigi veszélyhelyzetek elleni fellépés az elhárítás mai rendszerében nem volt eredményes - az volt. Százak álltak helyt becsülettel a hó elleni küzdelemben, vagy a belvíz visszaszorításában, vagy most a gátakon.
Működik ez a mostani szisztéma is, elsősorban az emberi tényező okán, vagyis a segíteni akarás, a kötelességérzet, a mentésben részt vevő szervezetek tagjainak hozzáértése, kitartása miatt. Maga a rendszer azonban biztosan tovább javítható. Mivel? Elsősorban azzal, hogy egyszerű és szakszerű lesz, egységes és átlátható, jól irányítható szervezettel működik, a felelősség és a jogosítványok megfogalmazása egyértelmű, és biztosított a finanszírozás háttere. A most tárgyalandó tervezet indoklása szinte kivétel nélkül említi a fenti követelményeket. Eddig tehát egyetértés van köztünk.
A szabályozás kérdésében azonban nézetkülönbségeink vannak. Az MSZP-frakció úgy látja, hogy ha a tisztelt Ház megalkotja a katasztrófavédelemről szóló törvényt, akkor annak ebben a tárgykörben alaptörvénynek, kódexnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi joganyagot valóban harmonizálni kell, és ennek a törvénynek kell tartalmaznia minden lényeges rendelkezést a katasztrófa elleni védelemről, illetőleg elhárításáról. Most ezzel szemben úgy néz ki, hogy a tervezet tele van különböző utalásokkal más törvényekre, ami a kezelhetőségét, az érthetőségét kétségessé teszi.
Az viszont nem törvényszerkesztési probléma, hogy a rendszer különböző szereplőinek kompetenciái összemosódnak, nem egyértelműek. Pedig ez az a törvényhozási tárgykör, ahol egyértelmű felhatalmazások kellenek, hiszen ha katasztrófahelyzet van, akkor nincs idő jogszabály-értelmezésekre.
(15.40)
Megkerülhetetlen egy ilyen törvény esetén a kétharmad problematikája. Fölösleges olyan lopakodó jogalkotásba kezdeni, vagy ha úgy tetszik, folytatni, ami fennakadhat az alkotmányosság hálóján. Ennek a törvénynek, miután katasztrófahelyzetekre készül, vitathatatlannak kell lennie. Ez azonban azt igényelné, hogy az előkészítés során egyeztetések legyenek a parlamenti pártok és a szakmai szervezetek részvételével. Nem voltak ilyenek, így nem tud egyértelműen támogatottá lenni a törvény. Különösen nem azokban a rendkívül széles felhatalmazási szándékokban, amelyek tulajdonképpen nagyon is lényegi kérdéseket utalnának kormány- vagy miniszteri rendeleti szabályozások útjára. Például: mikor nyilvánítható katasztrófa sújtotta területté egy térség, vagy milyen támogatás illeti a károsultakat? A módosító és a hatályon kívül helyező rendelkezések kétharmados törvényeket is érintenek. Mindezek arra utalnak, hogy az előzetes egyeztetések nem spórolhatók meg, különös tekintettel az alkotmány 19/D. §-ában foglaltakra.
Problémát jelent a törvényben a kormány intézkedéseivel kapcsolatos szabályozás. A kormány a 7. §-ban a szükségállapothoz hasonló szabályozást kíván alkalmazni veszélyhelyzet kihirdetésére. A kettő azonban nem ugyanaz, hiszen a veszélyhelyzet nem politikai típusú állapot. Itt a kárelhárításon, illetve a kárenyhítésen van a hangsúly, ezért olyan intézkedések, mint például a média vagy a pártok működésének korlátozása, szóba sem kerülhet. Ezt a különbségtételt azonban a javaslat nem teszi meg.
Ugyanilyen problémának tartom az Országgyűlés szerepének bagatellizálását azzal, hogy a tervezet 8. §-ának a) pontja a polgári védelmi szervezetek egyidejű alkalmazásának elrendeléséről tájékoztatni rendeli az Országgyűlést és a köztársasági elnököt. Célszerű lenne ugyanezt érvényesíteni a b) és c) pont esetén, annál is inkább, mert például a tartalékosok bevonultatása sokkal súlyosabb és komolyabb helyzetre utal. Ami a katasztrófavédelem szerveinek felépítését illeti, nehezen átlátható rendszert fogalmaz meg a törvény. Túl sok az oldalág, túlságosan aprózódnak a feladatok kormányzati szinten. Nehezen követhető, ki miben illetékes, ki miért felel például a kormányzati koordinációs bizottság és a védekezési munkabizottságok viszonyában. Mely szervezet végül is a koordinációs bizottság kiszolgáló szervezete, vagy ki kit integrál? A kormányprogram még úgy akar egységes katasztrófavédelmi szervezetet, hogy annak az alapja a tűzoltóság, ahova integrálódna a polgári védelem. A tervezet viszont a fordítottját sugallja.
Igaz, a katasztrófaelhárítás állami feladat, de ha abból indulunk ki, hogy a veszély helyben keletkezik, aztán nő megyei vagy országos üggyé, és ehhez képest az elhárítást is helyben kezdik meg, és csak később kapcsolódnak be nagyobb egységek, akkor érdemesebb lett volna a szervezetet magát is alulról felépíteni, hogy egyértelmű és átlátható legyen. A védekezés és a veszélyelhárítás fontos szervei a helyi és területi védelmi bizottságok, amelyeknek az elsődleges intézkedéseket kell meghozniuk. Célszerű lenne tisztázni, hogy a polgármesternek és a közgyűlés elnökének az önkormányzati források igénybevételét hogyan és milyen módon kell utólag a saját testületeik előtt jóváhagyni, illetve azt, hogy a felhasznált forrás mennyi időn belül kerül utólag pótlásra az állam részéről.
Tisztelt Ház! Az általános problémák közül a végére hagytam, de mondhattam volna az elején is az egyik talán leglényegesebb hiányosságát a tervezetnek. Ez pedig a forrásoldal hiánya vagy bizonytalansága. Az utóbbi időszak médiatudósításai a veszély és az elhárítás bemutatása mellett többnyire arról szóltak, hogy kapnak-e támogatást a rászorultak a kárért vagy sem. A hivatalok szerint igen, a károsultak szerint nem. Egyértelmű, a károsultak helyzete olyan, hogy állami segítségre szorulnak. Úgy ítéljük meg, ennek a törvénynek kell létrehoznia egy elfogadható nagyságrendű katasztrófaelhárítási alapot, amelyből ez a kérdés is megoldható. Nem szabad, hogy a tárcák közti viták hátráltassák a rászorultak megsegítését, ezért kell a katasztrófaelhárítási alap beépítése a törvénybe.
Néhány konkrét rendelkezésről is szeretnék említést tenni. Itt van mindjárt a kormányzati koordinációs bizottság problémája. A normaszöveg szemérmesen elhallgatja, hogy mely szervezet, de főként hogy ki lesz ennek a vezetője. Aztán az indokolásból az látszik ki, hogy a Miniszterelnöki Hivatal. Egy ilyen törvényben nem egyértelműsíteni, hogy ki a főnök, több mint pontatlanság. Az ipari katasztrófákkal kapcsolatban felmerül a kérdés, eleget teszünk-e az ellenük való hatékony védelemnek azzal, hogy a sok pénzbe kerülő, de ténylegesen szükséges feladatokat előíró rendelkezéseket 2003-ig kell teljesíteni. Aztán nyitva hagyjuk azt a kérdést, hogyan lesz erre pénz.
Érdekes az önkormányzati tűzoltóság problémája. Vajon nem lenne-e egyszerűbb a tervezetben rendelkezni róluk, illetve arról, hogy a központi szerv utasíthatja, irányíthatja-e őket, mint az, hogy BM-rendeleti körbe utaljuk a problémát, ami nem is biztos, hogy megoldás. Jelentőségüknél, szerepüknél fogva a települési és megyei védelmi bizottságok szabályozása lehetett volna részletezőbb, egyrészt hogy a jogosítványaik, feladataik egyértelműbbek legyenek, másrészt azért, mert az elnökök személye ciklusonként változhat, és egy ilyen rendkívüli súlyú feladatnál a részletes szabályozás mindenképpen segítené az újonnan belépők munkáját.
A tervezet 16. §-ának (2) bekezdése g) és h) pontja olyan feladatot fogalmaz meg a megyei védelmi bizottságok részére, amelyek a polgári védelemről szóló, jelenleg is hatályos törvény szerint a megyei közgyűlés elnökének feladatai. Ez lehetne törvényszerkesztési probléma is, de lehet üzenet is, ami például arról szól, hogy a közigazgatás átszervezése után a védelmi bizottságok elnökei már nem a megyei közgyűlés elnökei lesznek.
Végezetül, tisztelt Ház, a tervezet sokat és értelmeset akart, ugyanakkor keveset valósított meg. Tulajdonképpen mit is? Összevonni rendelte a tűzoltóságot és a polgári védelmet. Ezt felső és középszinten megcsinálta. A katasztrófavédelem irányítását a belügyminisztertől a Miniszterelnöki Hivatalba helyezte. Lesz néhány új pozíció, ami valószínűleg súlyponteltolódásokat okoz majd a központi irányításon belül, de a végrehajtásban részt vevők helyzete ténylegesen nem javul, hiszen arról, hogy ők milyen költségvetési forrásokkal megerősített támogatást kapnak majd, nem szól a tervezet. A tervezet elfogadása megítélésünk szerint nem javít a tiszai árvízkárosultak helyzetén sem.
Tisztelt Ház! Az MSZP véleménye az, hogy a törvényre szükség van, de olyan törvényre, amely egyszerű, átlátható, egységes, jól irányítható, biztonságosan finanszírozott katasztrófavédelmi rendszert eredményez. Ez nem az a törvény, emiatt a kormánynak vissza kellene vonnia. Az MSZP kész arra, hogy az újbóli előkészítés során segítse egy olyan törvény megalkotását, amely kétharmados többséggel is elfogadható.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
