DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, arról, hogy ez a törvénytervezet miért ennyire aktuális, nem nagyon kell beszélni, hiszen az elmúlt időszak, az elmúlt hetek, hónapok, félév történései a természeti katasztrófák tekintetében is igazolják, hogy ennek a törvénynek valóban a Ház előtt a helye, és a minél előbbi megalkotását az Országgyűlésnek meg kell tennie.
A Magyar Demokrata Fórum támogatja a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezéséről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatban súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvény megalkotását. Időszerűnek és halaszthatatlannak tartja két okból is.
Az egyik, hogy úgy véljük, fontos érdek fűződik ahhoz, hogy Magyarország nemzetközi integrációs felzárkózási és csatlakozási törekvéseinek komolysága abban is igazolódjon, hogy eleget teszünk a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinknek, teljesítjük vállalt jogharmonizációs feladatainkat. Nem vitathatóan a törvényjavaslat egyik célja ez. Fontos tisztában lennünk azzal is, hogy a nemzetközi szervezetekben való tagságunk nemcsak jogokkal és előnyökkel jár, hanem kötelezettségekkel is, így többek között azzal is, hogy modernizáljuk és a nemzetközi követelményeknek megfeleltetjük, arra alkalmassá tesszük a feladatokat ellátó hazai szervezeteinket. Vállalni kell ezt akkor is, ha kialakult struktúrákat, vélt vagy valós megszerzett társadalmi pozíciókat, konkrét szervezeti érdekeket sért. A megítélésünk szerint a vitát a konszenzus létrehozásának szándékával, a megvalósítás módjára, hogyanjára kell helyezni.
A másik: alapvetően fontos érdeknek, nemzeti érdeknek tekintjük a katasztrófahelyzetek eddiginél hatékonyabb és eredményesebb elhárító, védekező rendszerének kiépítését és működtetését. A Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint egységes törvényi szabályozást igényel a katasztrófák károsító hatásai elleni védekezés feladatainak megosztása, az ehhez rendelhető hatáskörök megfelelő telepítése és a feladatot ellátni képes szervezet kialakítása. A társadalom belső biztonságának megteremtése komplex feladat, a társadalom valamennyi szervezetének összehangolt közreműködését igényli.
(Németh Zsolt helyét a jegyzői székben
Herényi Károly foglalja el.)
Herényi Károly foglalja el.)
Álláspontunk szerint nem lehet a szabályozást az úgynevezett ágazati szaktörvények - polgári védelem, tűzoltóság, honvédelem s a többi - körébe utalni. Ezen szaktörvényeknek az egyes vészhelyzetekből adódó részletes szakmai, szervezeti feladatokat kell tartalmazniuk. Ma is léteznek azok az állami, rendészeti, önkormányzati és az ezeket kiegészítő önkéntes lakossági szervezetek, amelyek vészhelyzetekben a katasztrófaelhárításra, az ezzel szembeni védekezésre mozgósíthatók. Van olyan vélemény, hogy ezeket a szervezeteket kell továbbfejleszteni, alkalmasabbá tenni a feladat eredményesebb ellátására.
Ezt a felfogást koncepcionálisan is hibásnak tartjuk; az egyes részelemeket, szaktevékenységeket nem lehet önmagukban, úgymond, fejleszteni, ha a stratégiai cél nem világos, és nem azonos módon meghatározott és értelmezett. Ha azzal értünk egyet, hogy a katasztrófák elleni védekezés nemzeti ügy, és a megszervezése állami feladat, akkor a parlamentnek ezt a közérdeket jól szolgáló, ennek megfelelő törvényben kifejezésre kell juttatnia. Az elmúlt évek veszélyhelyzeteinek tapasztalatai is arra utalnak, hogy szükség van a különböző közigazgatási szervezetek feladat- és hatásköreinek, felelősségrendszerének, intézkedési jogköreinek az egyértelmű, precíz meghatározására.
A törvényjavaslat adós marad a katasztrófák elleni védekezés irányítási rendszerének tételes, pontos és összefüggő szabályozásával. Ebből adódóan az egyes szervezetek jogosítványai között párhuzamosságok jönnek létre, és indokolatlanul kikerülnek az egységes irányítás rendszeréből azok a katasztrófák, amelyek felszámolásában a katasztrófaelhárítás irányításában részt vevő szervezetek és az általuk irányított különféle szervezetek működnek közre.
A katasztrófák elleni védekezés irányítása legmagasabb szinten a kormány hatáskörébe tartozik, amelyet a kormányzati koordinációs bizottság útján végez. Ennek a bizottságnak az összetételéről a törvényjavaslat nem tartalmaz rendelkezést. Célszerű lenne, ha ezt nem végrehajtási rendelet foglalná magába, hanem alapelvi szinten - elnök, elnökhelyettes, konkrét feladatkörök, a megelőzés, illetve a beavatkozás irányítása, valamint a pénzügyi alapok tekintetében - a törvényjavaslatba kerülne be.
A törvényjavaslat 12. §-ában megfogalmazottak nem segítik elő az egységes irányítás és megelőzés rendszerét, mert a jelenlegi helyzetet hozzák vissza azzal, hogy katasztrófafajtánként védekezési munkabizottságokról rendelkeznek, és ezeknek a munkabizottságoknak a vezetőiként az egyes ágazati minisztereket jelölik ki. Ez a megoldás nem teszi lehetővé, hogy a bizottság elnöke egységesen tudja irányítani a katasztrófaelhárítást, különösen azokban az esetekben, amikor egy időben többféle katasztrófa is bekövetkezik; például közlekedési baleset, tűz, földrengés, árvíz és sorolhatnám tovább.
(16.20)
Az egységes irányítási rendszer lényegi eleme az ágazatilag kialakult, különböző irányítás alatt álló védekezési rendszerek integrált működtetése. A közös válságmenedzselési elvek szakmai normatívákra és összehangolt informatikára, jelző és riasztó infrastruktúrára épülő rendszere lehetővé teszi a meglévő erőforrások optimális felhasználását, a reális kockázatvállalást, és biztosítja a hatékony megelőzés és a tervszerű válaszintézkedések összhangját. A rendszer egységes jellegének ki kell fejeződnie mind a katasztrófák elleni megelőző védelem, mind a védekezés területén.
Úgy gondoljuk, az elmúlt időszak katasztrófahelyzeteinek tapasztalatai megfelelően alátámasztják és indokolják, hogy integrált szervezetre van szükség. Egyetértünk azzal, hogy a polgári védelem és az állami tűzoltóság összefont rendvédelmi szervként működjön a törvényjavaslat elfogadása esetén. Úgy ítéljük meg, hogy a katasztrófaelhárítás rendszerében a tevékenység hatékonyságát javítja az integrált szervezet. Előnye lehet: megteremti az alapját az egységes katasztrófaelhárítási rendszer létrehozásának, a katasztrófaelhárításban részt vevő más szervekkel történő racionális együttműködésnek. Lehetőséget teremt a hivatásos szervek megfelelő időben és helyen történő alkalmazására, a készenlétbe helyezés koordinált végrehajtására. Országos szinten egységes ügyeleti és műveletirányítási központ hozható létre; csökkenthetők az eddig két külön szerv működtetésével kapcsolatos funkcionális, személyzeti, anyagi, pénzügyi és a többi feladatok, az ehhez szükséges szervezeti egységek. A személyi állomány képzése és felkészítése a közös feladatra azonos módon történhet. Egységes szakmai irányítás valósulhat meg az önkormányzatok feladatellátását illetően.
Természetesen megfogalmazhatók megoldásra váró problémák is a két szervezet integrációját illetően, mint például az eltérő munkamódszerek összehangolása, a képzés tartama, az eltérő rendeltetésű szaktechnikák kezelése, a hatáskörök, jogkörök továbbgondolása, melyekről, illetve egy részükről indokolt a törvényben rendelkezni.
Különösen fontosnak tartjuk, hogy a törvényjavaslat egyértelműen rögzíti: a településeken a polgármester felelős a katasztrófaelhárítás és a védekezés megszervezéséért. Az elmúlt időszakban esetenként érzékelhető volt, hogy a polgármesterek nem kezelték súlyának megfelelően ezt a feladatot, nem érezték a felelősségüket. Maguk az önkormányzatok sem feltétlenül tekintették helyi közügynek is a település biztonságát és védelmét. Ebből következően a felkészülést az ilyen helyzetekre, az erőforrások számbavételét és megtervezését is időnként hanyagolhatónak tartották. Van olyan tapasztalat is, hogy veszélyhelyzet esetén a különböző szakszolgálatok, rendvédelmi szervek közötti hatásköri villongásokkal, időnként presztízsharcokkal értékes idő veszhet el.
Itt kell megjegyeznünk, hogy a katasztrófavédelemre kötelezettek köréből kimaradnak a gazdálkodó szervek, amelyek tevékenységi körükben leginkább alkalmasak arra, hogy kellő megelőzés, folyamatos védekezés vagy gyors reagálás esetében - amennyiben kiemelkedő veszéllyel járó tevékenységet folytatnak - potenciális katasztrófaveszélyt okozók lehetnek, ezért kötelezettségeikről törvényi szinten rendelkezni szükséges.
A katasztrófák elleni védelem leghatékonyabb módja a megelőzés. A prevenció szerepe az emberek közötti viszonyban realizálódó és újratermelődő - természetátalakító folyamatokat jellemző, úgynevezett civilizációs - veszélyforrások területén meghatározó, de nem elhanyagolható jelentőségű a természeti eredetű katasztrófák körében sem. A megelőzés irányulhat a katasztrófa kiváltó okára éppúgy, mint a károsító hatás elleni hatékony védelemre. A katasztrófák elleni védekezés döntő eleme tehát a megelőzés. Az ezzel kapcsolatos követelmények megfogalmazásával a törvényjavaslat több tekintetben adós marad. A megelőzés a katasztrófa előidézésére alkalmas tevékenységet végző természetes személy vagy szervezet kötelessége, biztosítéka pedig a veszélyes tevékenység hatósági engedélyhez kötése és szigorú ellenőrzése.
A hatósági engedélyezés ágazati rendszerei kiépültek, működnek, ezek továbbfejlesztése és a hatósági feltételrendszer folyamatos korszerűsítése továbbra is ágazati keretekben megvalósuló feladat kell hogy maradjon. Erre tekintettel kapjanak felhatalmazást az érintett miniszterek az ágazati tevékenységi körükben jelentkező katasztrófák megelőzésével és az ellenük való védekezéssel kapcsolatos feladatok ellátásának rendeletileg történő szabályozására.
Az elmúlt években és a jelenleg megélt események megérlelték azt a gondolatot, hogy az értékeket nem elég megteremteni, azokat meg is kell tudni őrizni, védeni. Ehhez nem csupán új, egységes védelmi rendszerre, új szervezetre, de a működéshez szükséges feltételek biztosítására is szükség van, amelyre a szó igazi értelmében áldozni is kell. Nem mellőzhető tehát a védekezés anyagi fedezetének biztosítása. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslat a költségek viselését viszonylag nagyvonalúan, úgymond az elvek szintjén kezeli, amikor azt mondja, hogy a költségeket az állam viseli, a felkészülés költségeit az érintettek az éves költségvetésükben tervezik.
Itt kell megemlítenem azt, hogy hosszú idő után először látom azt, amikor egy ilyen feladatmegosztási rendszerben ennek ellenére határozottan le van szögezve, hogy a költségeket az állam viseli, tehát nem ad feladatot, illetve ha ad feladatot az önkormányzatoknak, akkor, bízom benne, e mellé forrásokat is biztosít. Úgy gondoljuk, hogy a költségviselés arányait, megosztását a különböző szervezetek között rögzíteni szükséges, e célra a források számbavétele nem mellőzhető. Szükségesnek tartjuk annak vizsgálatát, hogy milyen anyagi kihatással jár a törvény hatálybalépése, és honnan, milyen forrásokból teremthető elő ez az összeg.
A törvényjavaslat IV. fejezetének jelenlegi szabályozási indokoltságát megfontolandónak tartjuk, egyetértünk azzal, hogy a nemzetközi egyezményeknek megfelelően a magyarországi hatályos joganyag részévé kell tenni a Seveso-II. irányelv tartalmát. Ha azonban ezen fejezet hatálybalépéséről külön törvény fog rendelkezni, célszerű megfontolni, hogy az egész kérdéskört önálló törvényben szabályozzuk.
Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvény elsősorban szervezeti, hatásköri feladatszabályozás és -megosztás a különböző katasztrófahelyzetekben érintett szintek között. A Magyar Demokrata Fórum támogatja ennek a törvénynek a megalkotását, és több módosító javaslatával szeretné ezt tisztábbá, egyértelműbbé és jobbá tenni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)
