DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Az előttem szólóval ellentétben sokkal inkább különösnek tartom, hogy éppen most, amikor igazán megszenvedjük a természet csapásait, egy olyan törvényjavaslatot terjeszt a kormány - hirtelen gyorsasággal - a parlament elé, amely javaslat egyáltalán nem elemzi a védekezés tapasztalatait. Nem tekinti át az események tükrében, hogy a mostani védekezés alatt mi működött jól, mi hiányzott, hol, mit, hogyan szükséges és indokolt változtatni. Azt is rendkívül különösnek tartom, hogy amikor a védelmi szervezetek teljes erőbedobással küszködnek a gátakon, olyan javaslat tárgyalását kezdjük meg a parlamentben, amely javaslat indokolatlan feszültségeket gerjeszt e szervezetek vezetésében.
Mi indokolhatja ezt a nagy sietséget? Miért kell egy szakmailag megalapozatlan, szervezetileg, feladat- és hatáskörében áttekinthetetlen, jogtechnikailag hibát hibára halmozó javaslatot éppen egy ilyen, fontosabb feladatokat igénylő időszakban előterjeszteni? Hacsak az nem indokolja, hogy visszaélnek azzal a hittel, amit éppen az előttem felszólaló képviselőtársam is tanúsított, hogy katasztrófa idején minden javaslat átmegy, amelyről azt mondják, hogy segít az elhárításban. Sajnos ma már nem különös az, hogy ezzel a laikus hittel folyamatosan visszaélnek.
A katasztrófák elleni védekezés nemzeti ügy, megszervezése és irányítása állami feladat. E feladatának az állam akkor tesz eleget, ha hatékony szervezeteket állít fel és működtet a megelőzés, a felkészülés és az elhárítás időszakában egyaránt, és mindezek mellé rendeli a szükséges és lehetséges anyagi eszközöket és a szabályokat.
Ez a törvény nem erről szól! Egyetlen és láthatóan erőszakolt célja a tűzoltóság és a polgári védelem egyes szerveinek, szervezeteinek összevonása. Ez az összevonás 1993-ban már megtörtént az MDF kormánya alatt, majd 1995-ben, alkotmánybírósági döntés nyomán, a szétválásuk is megtörtént. Most ismét az 1993-as állapotot akarják visszahozni. A szabaddemokraták frakciója támogat minden olyan javaslatot és törekvést, szervezeti összevonást, amely valóban növeli a hatékonyságot és nem növeli indokolatlanul a költségeket.
Örömmel fogadjuk, ha a kormányon belüli együttműködésnek is a jelenleginél hatékonyabb formáját találják meg a koordinációs bizottságban. Nem tartjuk ugyanis szerencsésnek, ha katasztrófák idején a különböző minisztériumok vezetői, a miniszterek külön-külön tesznek áttekinthetetlen ígéreteket, hoznak áttekinthetetlen intézkedéseket. De ez a javaslat nem erről szól, hanem arról, hogy felborítja az eddig kialakult, alulról építkező és jól működő védelmi rendszert, miközben ténylegesen adós marad a védekezés irányítási rendszerének pontos és szakszerű meghatározásával. Pedig a katasztrófák elleni hatékony védekezés több mint másfél évtizede folyamatosan foglalkoztatja a magyar kormányzati és szakmai köröket egyaránt. 1994-ben törvényjavaslat is készült.
E mostani előterjesztésben az eddig felhalmozott ismereteket teljességgel figyelmen kívül hagyták. A javaslat kidolgozásába nem vonták be sem a tűzoltóság, sem a polgári védelem aktív szakembereit, az önkormányzatokról és más érintettekről már nem is beszélve. Talán ennek is köszönhető, hogy már az értelmező rendelkezések is olyan értelmetlenek, hogy nem tudjuk meg belőlük, mi számít katasztrófának vagy veszélynek - vagy éppen katasztrófaveszélynek. Például amikor a törvényjavaslat meghatározza a katasztrófahelyzetet, azt mondja: "Katasztrófahelyzet: olyan mértékű katasztrófaveszély, illetőleg bekövetkezett katasztrófa, amikor az arra felhatalmazott állami szerv vezetője a katasztrófa veszélye bekövetkezésének tényét megállapította és a szükséges intézkedéseket elrendelte." Azt gondolom, ebből a meghatározásból sok minden kiderül: az, hogy valaki valamit megállapíthat - de hogy ez a megállapítás milyen alapokon történik, az nem derül ki. És ezt a törvényt kell alkalmazni "katasztrófahelyzetben, illetve a katasztrófa megelőzése érdekében a Magyar Köztársaság területén végzett katasztrófaveszélyes tevékenységre, továbbá akkor, ha a katasztrófa károsító hatása ellen Magyarországon fel kell lépni." Ezek azok a megfogalmazások, amelyek nemcsak hogy szűkítik a katasztrófa fogalmát, hanem olyan bonyolult módon közelítik meg, hogy feltehetőleg senki nem tudja megérteni, valójában mi is az a jogi tárgykör, amelyről ez a törvényjavaslat rendelkezik.
Az értelmező rendelkezéseken túl is a törvény tartalmaz sajátos és egyáltalán nem követendő, joginak tűnő megoldásokat, amelyekkel az alkalmazás során - különösen, ha katasztrófahelyzetben kell alkalmazni ezt a törvényjavaslatot - nem lehet mit kezdeni.
A javaslat II. fejezete címében a katasztrófák elleni védekezés irányításáról szól. De csak a címében szól valódi irányításról! A feladatok, intézkedések és szervek, szervezetek áttekinthetetlenül sorjáznak egymás után. Jó néhányról azt sem lehet tudni, hogy micsoda! Azt pedig végképp nem, hogy hogyan működik, milyen tartalommal, kik a tagjai és mi a feladat maga. Ahol kiderül, mint például a 12. §-ban, hogy az egyes ágazati minisztereknek milyen védekezési munkabizottságokat kell vezetni, ott azonban az nem derül ki, hogy ha szükséges az együttműködés, az egységes irányítás, az kinek lesz a feladata. Érthetetlen, hogy a 16. és 17. § miért vonja el a feladatot a megyei közgyűlés elnökétől és a főpolgármestertől, és miért teszi át a védelmi bizottsághoz, ezzel is lassítva a döntés meghozatalát, hatékonyságát és a döntéshez fűződő felelősséget.
A törvényjavaslat III. fejezete a belügyminiszter irányítása alá tartozó, a katasztrófavédelem végrehajtását végző szervekről és feladataikról szól. Ez egyrészt érthető, hiszen a Belügyminisztérium irányítása alá tartozik a polgári védelem és a tűzoltóság, másrészt azonban, ha egységes rendszerről beszélünk, más minisztériumok alá is tartoznak katasztrófavédelemben közreműködő szervek. A javaslatnak ez a leggyengébb és a leginkább összelapátolt része.
A 24. § (1) bekezdése egyszerűen értelmetlen: próbálják meg, hogy ha ebben a szakaszban máshová teszik a vesszőt, akkor egészen másról szól a szakasz! S mivel pedig vessző egyáltalán nincs benne, ezért aztán nem lehet megtudni, hogy az országos és megyei szintű parancsnokságokból, összevont államigazgatási feladatot ellátó rendvédelmi szervek, vagy pedig az országos és megyei szintű parancsnokságokból összevont, államigazgatási feladatot is ellátó rendvédelmi szervek jönnek létre.
(16.10)
A javaslatnak ez a fejezete is tulajdonképpen teljesen a központi szerv vezetőjére és főigazgatóságára mint költségvetési szervre találódott ki, és indokolatlanul nagy hatáskörrel, nem létező, illetve nem értelmezhető fogalmakat használva. Az egész törvényjavaslat logikája olyan, hogy mindig felülről építkezik, mindig a legfelső pontot hozza be először. Itt is először a központi szerv vezetőjének feladatát határozza meg, és csak ezt követően határozza meg magát a szervet, szervezetet; valójában soha nem lehet tudni, hogy miről beszél a törvényjavaslat, mert a "szerv" és a "szervezet" fogalmát rendszeresen összekeveri.
A IV. fejezet szól a súlyos ipari balesetek megelőzéséről és elhárításáról. Ez a kérdés rendkívül fontos, hiszen a modern ipari társadalmak technológiai fejlettsége, a termelésben felhasznált anyagok, energiák hatóképességének növekedése egyre sérülékenyebbé és kiszolgáltatottabbá teszi az emberi közösségeket. Ugyanakkor e kérdés rendkívüli módon hat a gazdasági versenyben is. A gazdasági verseny kiéleződése súlyos érdekellentéteket, sőt konfliktusokat keletkeztet a termelő-szolgáltató tevékenységet folytatók és a társadalom közösségei között. Számos példát hozhatunk fel arra, hogy a felelőtlenül végzett gazdasági tevékenység milyen következményekkel járhat.
Szóval, rendkívül fontos egy átfogó jogi szabályozás, de e szabályozásnak nem itt, nem ebben a törvényben van a helye. Különösen nem úgy, hogy a javaslatnak ezt a részét sem egyeztették a szakmai szervekkel, és senkivel, aki ebben a kérdésben érdemileg hozzá tudott volna tenni valamit a törvényjavaslathoz. Ráadásul tudnunk kell, hogy a törvényjavaslatnak ez a része nem lép hatályba. Nem úgy nem lép hatályba, hogy majd egy későbbi időpontban hatályba lép - nem tudjuk, hogy mikor lép hatályba: akkor, amikor a nemzetközi egyezmény, irányelv kihirdetésre kerül. Valójában tehát van idő és lenne lehetőség, hogy valódi egyeztetést folytassanak le ebben a kérdéskörben, és hogy megfelelő előkészítettség után hozzák a parlament elé.
Tisztelt Miniszter Úr! A törvényjavaslat rossz és rosszkor került benyújtásra. Célszerű lenne megvárni, míg az Országgyűlés elfogadja az új biztonsági és védelempolitikai alapelveket, valamint a nemzetbiztonsági stratégiát, amely alapján világosan átlátható lesz a biztonság eléréséhez szükséges feladat- és feltételrendszer, amelynek része a katasztrófák elleni védekezés is.
A miniszter úrnak arra a javaslatára, hogy folytassunk egyeztetést, örömmel állunk rendelkezésre, de tisztelettel azt kérjük, hogy először a minisztérium szíveskedjék kielemezni mindazokat az eseményeket, amelyek a mostani katasztrófák elhárítása során ebből a szempontból értékelhetőek. Tisztelettel kérjük, hogy készítsenek a jogalkotásról szóló törvényjavaslatnak is megfelelően társadalmi és gazdasági hatáselemzést, állapítsák meg a költségeket, ezt rendeljék a törvényjavaslat mellé, és mindezek ismeretében az egyeztetésre sort tudunk keríteni. Ilyen egyeztetés után remélhetőleg valóban olyan katasztrófavédelmi törvénye születik ennek az országnak, amely alkalmas arra, hogy a katasztrófák idején az emberek érdekében a megfelelő intézkedéseket, a megfelelő szervezetek szintjén el tudjuk látni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
