DR. VÁRHELYI ANDRÁS

Teljes szövegű keresés

DR. VÁRHELYI ANDRÁS
DR. VÁRHELYI ANDRÁS, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy kicsit rendhagyó és szokatlan dologgal kezdjem a vezérszónoklatot. Március 20-án, szombaton a Kossuth rádió hajnali adásában valamivel 6 óra után beszélt egy 85 éves özvegyasszony, Ilonka néninek hívják. A Bodrogközben él, a házát a mostani iszonyatos erejű áradás gyűrűbe fogta, körbezárta.
(15.50)
A rádiós tudósítás arról szólt, hogy Ilonka nénit csak motorcsónakkal tudják elérni, körben áll a víz, és a kis, éppen hogy dombocskából álló házikóból az idős néni nem hajlandó sem kiköltözni, sem kényszerszállásra menni. Marad otthon, lesz, ami lesz. Az önkormányzat látja el, küld neki reggelit, ebédet, vacsorát - motorcsónakon. A riportban - Kondor Katalin szerkesztőnő jóvoltából - megszólaltatták ezt a 85 éves idős nénit.
Mit is mondott? Engedjék meg, hogy pár mondatot idézzek. "Volna nekem hova menni, kedves, mert van testvérem, de nem megyek. Tetszik tudni, az ember hol itt ül útban, hol ott áll rossz helyen, én már öreg vagyok. 56 éve vagyok özvegy, s 26 éve élek egyedül ebben a kicsi házban. A szomszéd sem ment el, pedig az ő háza falát már mossa a víz. Segítenek a jó emberek, az Isten áldja meg érte őket! És tetszik tudni, ki van most legközelebb hozzám, kedves szerkesztőnő? Megmondom: a Jóisten. Ő nem engedi, hogy összedőljön az Ilonka néni háza. Nem akarhatja ezt ő, vigyáz rám. Én ebben hiszek." - Eddig az idézet.
Tisztelt Ház! Le a kalappal a közszolgálati rádió szombat hajnali szerkesztősége előtt! Nagyon felkavaró, nagyon megrázó, de nagyon emberi és erőt adó riport volt; mert jelzi, hogy még van az emberekben tartalék, hitben és emberségben. Mondtam is rögtön magamban: na, polgári kormány, na, konzervatív kisgazda képviselő! Ez az Ilonka néni! Ez a te példád!
Miről is vezérszónokolunk most, tisztelt Ház? A katasztrófákról, az elhárítás módozatairól, ennek erősítéséről, a modernizálásról, a technikáról, az anyagi eszközökről, az igazgatásról, egyszóval a törvényről. Sajnos soha időszerűbb - elnézést a vulgarizmusért -, aktuálisabb nem volt tárgy disputája a Házban, mint most. Magyarország északkeleti és közép-, dél-alföldi megyéit árvíz és belvíz veri. Szívszorongató nézni a híradókban, látni szemtől szemben a helyszíneken, ahogy a csepp emberek egy élet munkájának egyetlen maradékát - a hajlékot a fejük felől - elveszítik. Ahogy áll a vízben ember és jószág, tanácstalanul, kétségbe esve, rogynak össze a házak, ólak, istállók, csűrök - és ott, akkor nincs segítség, csak a keserűség, a könnyek és az ima. Mert akinek a háza a feje s családja fölül összedől, annak ez jelenti a katasztrófát. Az jelenti a katasztrófát, ha vízbe fúlnak a jószágai a szeme láttára.
Kedves Képviselőtársaim! Ez a katasztrófa! Itt van: magyarokat ver a víz, szegény embereket kerget ki az otthonukból. Mit is kezdjen a szegény azzal, hogy itt mi most okosan és politikusan argumentálunk azon, hogy melyik előző kormány minő mulasztása, hogy a gátrendszer ilyen állapotban van, hogy a védművek elöregedtek, és nem kerülközött sem szakmai lelkiismeret, sem erős törvény s főleg pénz, elég ahhoz, hogy védve lehessen az érték, az élet?! - az ember, aki kicsi, szegény, és nem tud ellenállni.
Kevés ebben a helyzetben vízügyi térképek előtt, kamerák villogásában egymásnak, a polgári védelemnek, a szakmának, a sajtónak magyarázni, hogy mi történik. Mert akik menekülnek, akiknek a szemük előtt vész oda a maradék életük mindene, azok tudják, hogy mi történik! Mert velük történik az egész.
Tisztelt Ház! Az ókori rómaiak nem ismerték ezt a kifejezést, hogy katasztrófa. Azt mondták: vis maior. S a regula így szól: "Vis maior, qui humana infirmitas, resistere non potest." Magyarul: "Ellenállhatatlan erő, aminek az emberi gyengeség nem képes ellenállni." Ez akkor az árvizet, a tűzvészt, a földrengést és a háborút jelentette.
Ma a vis maior, a katasztrófa szélesebb kottájú ennél. Jelenti a légszennyezést, a szmogriadót, a vegyi anyagok elszabadulásának veszélyét, az atomrobbanás és sugárszennyezés veszélyét, a legkülönfélébb veszélyes hulladékok keletkezéséből, tárolásából, esetleges szállításából, illetve megsemmisítéséből származó veszélyt, az elektronikus robbanások veszélyét, a légi, vasúti, közúti tömegközlekedésben bekövetkezhető tömegszerencsétlenségek veszélyét, a feltárásban, szén-, gáz-, olajbányászatban előfordulható katasztrófákat - mint legutóbb a zalai kitörést.
Igen, az ember előreszalad a természet birtokbavételében. Igen, a világ bonyolultabb és gazdagabb a természeti csodák igába fogásában, mint a boldog emlékű rómaiak csak álmodhatták volna. Csakhogy a természet nem könnyen adja meg magát; figyelmeztet - katasztrófákkal is. Talán azt mondja: vigyázz, ember, most többet akarsz, mint amivel bánni tudsz! Nem tudom; egyet tudok: a természet erősebb, mint az ember. Ezért az ember védekezik; hódít, de védekezik. Hogyan?
Létrehozza a katasztrófaelhárítás szervezetét, a polgári védelmet. A magyar polgári védelmi szervezet álláspontom szerint elnehezült, ellustult, önadminisztráló, korszerűtlen, nyomorúságos anyagi ellátottságú, és kilátástalanul szerény technikai felszereltségű hálózat. A hivatásos állomány hűsége, kitartása működteti - ma még. De mi lesz holnap? Mi lesz, ha a polgári védelmi szakszolgálatok erre kiképzett szakemberei feladják? Ezt nem szabad megvárni, meg kell erősíteni őket.
Tisztelt Ház! Lehet precíz terveket készíteni a 93 ezer négyzetkilométeres Magyarország potenciális katasztrófazónáira. Lehet akcióterveket számon kérni a kormányon vagy ilyeneket rajzolgatni; belevonva a tűzoltóságot, a rendőrséget, a honvédséget, a mentőszolgálatokat, a speciális egységeket. Lehet mindenkitől - főként az egyenruhásoktól, a testületekhez tartozóktól - helytállást, szolgálatkészséget követelni, mert megadják. Ők helytállnak. Csakhogy el vannak szegényedve, le vannak rongyolódva, tönkre vannak menve. Ezt örökölte ez a mi, polgári kormányunk az előzőtől. Bizony, ezt!
Ahogy a költő mondja: "A figurák derékbavágva, nincs gondjuk életre, halálra, íjidegük is cipőpertli. Ezekkel kell minékünk nyerni. Fohászkodunk a fegyelemhez." - Ezt Szécsi Margit mondta.
A szolgálatok is fohászkodnak a mindenkori kormányhoz, de belátják, hogy amit negyven évig halogattak mások, azt nem lehet fél év alatt teljesíteni. Mit lehet teljesíteni ma? Lehet egy jó törvényt hozni, lehet ehhez szervezet-korszerűsítést s ehhez pénzt rendelni és megadni.
Lehet EU-kompatíbilissá tenni a magyar katasztrófaelhárítás szervezetét, kommunikációképessé szervezni a társországok szakmai, reguláris és civil szerveivel. És lehet - sőt kell - komolyan venni ezt az egészet! Ha ezen a törvénytervezeten az ellenzéki képviselőtársaim mosolyognak, kicsikét áttételesen, bizony, azokon mosolyognak, akik derékig állnak most a vízben. (Közbeszólások az SZDSZ padsoriban. - Dr. Kóródi Mária: Jaj, hazugság!)
Az uniós csatlakozás komoly követelményeket állít elénk a katasztrófaelhárítás szakterületén is. Meg kell tanulni az elhárítás szervezetének európai nyelvét, a szakterület követelményeit, csatlakozási pontjait. A régiók kialakításával további pluszfeladatokat kapnak a megyei közgyűlések, a városok, kistérségek önkormányzatai, ezek védelmi szakszolgálatai.
(16.00)
Nem könnyű! Az ipari övezetek, a környezetben egzisztáló energiaszolgáltatók, a villamos, gáz- és olajvezetékek, vagy termelő, állomáskezelő egységek, üzemek mind-mind katasztrófaforrások is. Ezek védelméhez, felkészítéséhez, kézben tartásához, ellenőrzéséhez pénz kell - sok pénz! A mi kormányunk azért dolgozik, hogy ez meglegyen, hogy Magyarország polgárai védve lehessenek a katasztrófák ellen.
Az előbbiekben főként a természeti katasztrófákat említettem, az emberi gonoszságról, a terrorizmusról nem is beszéltem. Metrógázmérgezés, tízemeletes üzletházrobbantás, víztározó-mérgezés, élelmiszerlánc-mérgezés, hála Istennek, Magyarországon még nem fordult elő.
Tisztelt Ház! A törvény, amely előttünk van, elkezdi ezt a feladatot megoldani. Itt emberek százezreiről, sorsokról, biztonságról, védelemről, önvédelemről van szó - nemzeti szinten. Kérem, akarják megvédeni a védteleneket, a 85 éves Ilonka néniket is és a többieket! Ők mind a saját polgáraink. Mondjanak igent a kormány javaslatára! Mondhatnám azt is: mondjanak áment - csak ez az ámen nehogy macbethi legyen!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiból.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem