GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Belügyminiszter Úr! Ahogy az előttem szóló képviselők már többen érintették, valóban meg kell erősítenem, hogy a véleményalkotó tényleg rendkívül nehéz helyzetben van akkor, amikor a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló törvényjavaslat vitájában vesz részt.
Hónapok óta, lassan lehet mondani, hogy fél év óta több különböző eredőtől származó természeti katasztrófaveszély van, tehát a társadalom részéről, az emberek részéről egyre határozottabb igény fogalmazódik meg egy ilyen törvény, kerettörvény elfogadásának irányában. A címben megfogalmazott céllal messzemenően egyet lehet, sőt egyet kell érteni. De mint annyi más esetben, itt is a részletekkel, az egyes paragrafusokkal, az egyes bekezdésekkel van gond. Ebben a törvényjavaslatban két egymástól lényegesen eltérő veszélyforrást próbál meg együtt kezelni a törvény benyújtója: a természeti katasztrófák esetét, az ipari balesetek, veszélyek és végső esetben katasztrófák esetét; és harmadikként kísérletet tesz arra, hogy az Európai Unióval folyamatban levő jogharmonizációs kérdésekben is előrelépjünk.
Sajnos ez a törvényjavaslat számos ponton nem felel meg az általunk támasztott várakozásnak. Nagyon erősen vélelmezhető, hogy ez nem más, mint a kormánypártok médiastratégiájával összefüggő dolog. A kormány benyújtott egy nagyon hangzatos nevű törvényjavaslatot, amely alkalmas arra, hogy kipipáljanak a Fidesz választási programjából egy újabb pontot. De a valóságban, a gyakorlatban ez a törvényjavaslat feltételezhetően nem működik, és a meglevő törvényekkel nem harmonizál.
Mielőtt a részletekre áttérnék, szeretném hangsúlyozni azt, amit már több képviselőtársam megtett, hogy egy ilyen fontos törvénynél valóban nem volt megkerülhető az, hogy a szakmával mélyreható és részletes elemzést és együttgondolkodást valósítsanak meg, még odáig is elmegyek: lehet, hogy ez meghiúsítja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.
Fontos lenne ez a törvény - ha jó törvényjavaslat lenne - annak érdekében, hogy a kormányt a törvény erejénél fogva egyértelmű cselekvésre kötelezze a katasztrófaveszély elhárításában, illetve a katasztrófák okozta károk elhárításában.
Az első nagyon fontos kérdés: nagyon furcsán közelíti meg a törvényjavaslat magát a "katasztrófa" kifejezést és annak tartalmát.
Az igénybe vehető elhárító erők oldaláról akarja ezt definiálni; kísérletet sem tesz arra, hogy ezt a veszély oldaláról közelítse meg, holott erre azért a polgári védelmi törvényben már van példa. Ez a megoldás óriási veszélyt jelent mind a két oldalról. Rossz rágondolni, mi van akkor, ha az adott helyzetben a döntési pozícióban levő netán azért nem alkalmaz nagyobb erőt, mert az az erő esetleg már tényleg katasztrófa sújtotta területet helyez előtérbe. De ugyanúgy komikus a másik dolog, amikor valaki más rovására próbál meg nagyobb erőt alkalmazni, és ezzel bizonyítja, hogy ekkora erő igénybevételénél az ő körzetében bizony már katasztrófaveszély és katasztrófahelyzet volt.
Azt hiszem, kísérletet kellene tenni - ha már a Ház asztalán van a törvényjavaslat - annak konkrét megfogalmazására, hogy mi a veszély, és ezen belül - úgy, ahogy ez a polgári védelmi törvényben van - különböző fokozatokat is felépíteni. Mert erre rá lehetne építeni - úgy, ahogy már többen elmondták képviselőtársaim közül - az alulról fölfelé építkező szervezetet, lehetne tudni, hogy mikor köteles valaki a feladatot átadni, és nem kamikaze módjára, egyedül megpróbálja megoldani a feladatot, és ezzel még nagyobb veszélyhelyzetet teremt.
Amikor a katasztrófák elleni védekezés irányításáról beszélünk, meggyőződésem, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni a honvédelemről szóló '93. évi CX. törvényt, a polgári védelemről szóló '96. évi XXXVII. törvényt, a tűzvédelemről szóló '96. évi XXXI. törvényt sem. Ahogy már mondtam, a polgári védelmi törvény egyrészt kísérletet tesz arra, hogy meghatározza, mi a katasztrófa, és ennek számos alpontját teszi még a definíció mögé, hogy egyértelmű legyen.
Az idézett három törvény katasztrófaveszély vagy akár ipari baleset esetére nagyon konkrét kötelezettségeket állapít meg az állami szervek, az önkormányzatok, a magánszemélyek és a gazdálkodó szervezetek számára is. Ezért van az a gond, hogy ez a törvény számos párhuzamos dolgot rögzít, ami más törvényekben rögzítve van. Lehetett volna egyszerűen utalni rá, hogy azok mellett, azok betartásával. Mint ahogy bizottsági előadóként is elmondtam, ez azt sugallja számomra, mintha a tervezet benyújtóinak nem lenne tudomása arról, hogy valójában mi az, ami már megvan akár az önkormányzatokban, akár az ipari üzemekben.
Itt egy mondattal hadd térjek ki arra - sajnálom, hogy Kiss Andor képviselő úr nincs a teremben -, hogy a gazdasági bizottságban is arról volt szó, ha valaha valahol egy munkahelyen megsértenek jogszabályokat, érvényben levő rendeleteket, azt nem egy újabb törvénnyel kell elrendezni, vagy akkor az új törvénynek összesen egy mondatosnak kellene lenni, hogy igen, Magyarországon be kell tartani a törvényeket. Itt pedig nem erről van szó, hanem valójában tényleg a három törvényből számos párhuzamosságot hoznak egymás mellé.
(16.50)
Megítélésem szerint - ahogy ezt elmondta Gémesi képviselőtársam - bizony a polgármesterek vagy a megyei közgyűlési elnökök dolgait még konkrétabban kellene rögzíteni. Ebből két dolgot emelek ki. Bizony, ha egy katasztrófaveszély van, -helyzet van, akkor szörnyű az, amikor polgármesterek egymással rivalizálnak, hogy éppen ki a felelős és ki mit fog lépni. Tehát ezt a törvényben mindenképpen rendezni kellene, különös tekintettel arra, hogy nem biztos, hogy egy-egy katasztrófaveszély mindig megáll egy megyehatárnál. Tehát a több települést fenyegető veszélyek esetében egyértelmű, hogy a megyei közgyűlés elnöke a felelős - de mi van akkor, ha két megyét is érint a katasztrófa?
A kérdés az, hogy a szervezet, amit elég elnagyoltan, de leír a törvényjavaslat, hogyan fog működni. Tisztelettel javaslom a képviselőtársaimnak, nézzék meg, nem akarom megismételni az előttem már elmondott gondolatokat, de ha valaki veszi a fáradságot és lerajzolja egy diagrammba, mit jelent az országos katasztrófavédelmi főigazgatóság, az alatta lévő igazgatóságok, kirendeltségek és mellette az egyes ágazati minisztériumok munkabizottságai - ezek nem találkoznak egymással; miközben a belügyminiszter úr alá rendelt főigazgatónak koordinálási joga van a törvényjavaslat szerint. Azt hiszem, ezt minden körülmények között egyértelműen rendezni kellene, és bátorkodom megjegyezni: lehet, hogy a gazdasági miniszter urat talán nem kellett volna ennyire kihagyni ebből a törvényjavaslatból, lehet, hogy a gazdasági tárcánál még találni olyan munkatársakat, akik tudják, hogy a régen gazdaságmozgósítás címen szereplő tervek ma hogyan élnek tovább és milyen formában működnek.
Különösebben nem akarom ragozni, de még egyszer szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét arra, hogy rettentően hiányzik a 2. §-ból az ÁNTSZ szerepeltetése.
Nem akarom tovább ragozni ezt a szervezeti dolgot, nagyon sokan elmondták már, egyszerűen csak aggályom van azzal kapcsolatban, hogy módosító indítványokkal képesek leszünk-e úgy összeláncolni ezeket a szervezeteket a maguk bonyolultságában, hogy majd alkalmasak legyenek a működésre.
A költségek viseléséről: amíg akár a polgári védelmi, akár a tűz elleni védekezésről szóló törvényben konkrétan rögzítve van, ki, hogyan és meddig tartozik viselni a költségeket, addig itt rendkívül pongyola a megfogalmazás. Azt hiszem, azoknak, akik közreműködnek - a törvény erejénél fogva - a költségek meghatározásában is mindenképpen részt kellene venniük.
A IV. fejezettel kapcsolatban szeretném felidézni - mert azért itt mégiscsak baleseti veszélyről, forrásról és csak végső esetben van katasztrófáról szó -, hogy az előttem szóló képviselők többször felhozták a gázkitörés ügyét. Én azt hiszem, hogy ennek a fordítottja az igaz, és ékes példája, hogy ilyen esetben igenis a gazdálkodó szervezet szakértelmére, felkészült munkavállalóira van szükség, és jól elhatárolva kell meghatározni azt, melyik az a pont, amelyen túl a védelmi bizottság és a védelmi bizottság alá rendelt szervezetek kötelesek működni. A kételkedőknek szeretném elmondani, hogy amit mondok, a polgári védelmi törvény 13. §-ában tételesen fel van sorolva, azaz hogy mely mértékig kötelezett a munkáltató gondoskodni tagjainak a felkészítéséről, a műszaki-technikai eszközök biztosításáról, sőt az alkalmazottak védelmére megfelelő létesítményekről és védőeszközökről.
Annyit szeretnék még elmondani, megint csak Kiss Andorra hivatkozva: én még azt is el tudnám képzelni, hogy ebben a törvényben megfogalmazzuk azt, hogy amikor a munkavállaló belép az adott munkahelyre, tehát munkát vállal, akkor a veszélyekre hívják fel a figyelmét, és azt írásos anyagban tudja megtekinteni, de erről itt nem esett szó.
Még továbbmegyek: ugyancsak a polgári védelemről szóló törvény 19. §-a azt is elmondja, hogy ki jelöli ki azokat a szakembereket, akik kapcsán később majd a polgármester a munkája során dönthet, mely szervezetben kell őket alkalmazni. Ezzel szemben szeretném elmondani, hogy ebben a törvényben a 40. § olyan pongyolán fogalmaz, hogy nincs meg, ki és kinek a részére, egyszerűen csak az van, hogy védőeszközöket, védőfelszereléseket és -anyagokat kell biztosítani. Tehát amikor költségekről beszélünk - és megint csak Kiss Andorra hivatkozom -, itt nem a multinacionális cégekről van szó! Ajánlom a figyelmébe, olvassa el a gazdasági bizottság jegyzőkönyvét, ott ugyanis arról volt szó, hogy igenis, a 10-20-50 fős kisüzemekre is vonatkozni fog ez a törvény, nekik is tudniuk kell ennek keretei között dolgozni.
Még egy dolgot szeretnék elmondani, ami már tényleg paródiába illik. Jelen törvényjavaslat próbariadóról szóló 39. §-a azt mondja, hogy a hatóságokat jegyzőkönyvvel kell tájékoztatni. Tessék belegondolni: hát nem az lenne a fontos, hogy egy próbariadónál ott legyen a hatóság, és ott, helyben győződjön meg arról, hogy van-e zavar az adott gazdálkodó szervezetben? Itt jön megint, hogy tálcán kínáljuk a lehetőséget, hogy ne nyújtsa be - hát hogyan csinálna saját magára nézve egy olyan jegyzőkönyvet, amely szerint valamilyen formában esetleg nem felel meg a követelményeknek?!
Az üzleti titok kérdése. Azt gondolom, hogy ha a gazdasági társaságokról szóló törvény erről rendelkezik, akkor nagyon furcsa lenne, ha ebben a törvényben azt mondanánk: a hatóság megengedheti. Hiszem, hogy ebben lényeges változtatást kell tenni.
Befejezésül csupán egy gondolatot! Ha már belekerült a törvénybe ez a IV. számú fejezet, amely külön is megérne egy hosszú beszélgetést, tessék belegondolni: a 20/98-as BM-rendelet alapján a polgári védelmi szervezetek most készítik a védelmi terveket, egyebeket. Ennek a törvényjavaslatnak a 35-38. §-ára három év türelmi idő van - ott elkészítenek valami mást! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egyszerűen nevetség tárgyává tesszük a kettőt!
Én tehát azt gondolom - és ez az utolsó mondatom, köszönöm, elnök asszony -, adjunk olyan felmentést az ipari üzemek számára, és mindegy, hogy az kicsi vagy nagy, amely lehetővé teszi, hogy az európai uniós csatlakozásunkkor is működjenek.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
