KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR
KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy ilyen hosszú vita után már elég nehéz újdonságokat mondani. Én is inkább azokat a kérdéseket eleveníteném fel most, az általános vitában, amelyek egyrészt a bizottsági vitákban már elhangzottak, némelyikről itt is szó esett. De nem igazán kaptunk rá választ a kormány képviselőitől sem a bizottsági vitában, és értelemszerűen itt, a plenáris vitában nyilvánvalóan nem kaphattunk még választ.
Az első és ilyen fontos kérdés volt, amiről itt már többször esett szó, hogy mennyire aktuális ez a törvényjavaslat. Senki nem vitatta az ellenzéki képviselők részéről... - itt egy pici kitérőt tennék, mert ez is érdekes momentuma a vitának: gyakorlatilag a bizottsági előadókon, illetve a vezérszónokokon kívül csak ellenzéki képviselők szóltak hozzá ehhez a vitához, a kormánypárti képviselők részéről nem volt semmiféle hozzáfűznivaló az eddig elhangzottakhoz. Tehát visszatérve arra, hogy mi indokolja: teljesen természetes, hogy a természeti katasztrófák aktualitását az őszi, illetve a mostani árvízhelyzet adja, de gondolom, nem ez volt az első számú szempont, ami motiválta a kormányt, hogy most benyújtotta ezt a törvényjavaslatot.
Nem ilyen egyértelmű a helyzet az ipari katasztrófák esetében. Teljesen természetes, hogy van egy társulási megállapodás, amit az Európai Unióval kötöttünk, és ebben mi vállaltuk azt, hogy az Európai Unió vonatkozó direktíváit a hazai joganyagunkba beépítjük. De úgy gondolom, hogy ez a kötelezettség még nem aktuális. Tehát ezzel nem magyarázható, nem indokolható egyértelműen, hogy miért került ebbe a javaslatba. Az sem érthető egyértelműen, mert erre nem igazán van példa a nyugat-európai gyakorlatban sem, hogy két ennyire eltérő jogterületet, mint a természeti katasztrófák, illetve az ipari katasztrófák kérdése, miért kell egy jogszabályban szabályozni. A miniszter úr által is emlegetett Seveso-I., Seveso-II. külön az ipari katasztrófákkal foglalkozik, és a természeti katasztrófák egy más törvényi szabályozási kategóriába tartoznak. Tehát ez sem indokolja azt, hogy egy egységes szerkezetű jogszabály szülessen.
Elhangzott az is - itt az általános vitában is több képviselőtársam megjegyezte -, hogy nincs költségelemzés a tekintetben, hogy mennyibe kerül e jogszabály bevezetése. De a gazdasági bizottsági ülésen elhangzott, hogy bizony itt 40-50 milliárd forintról van szó. Tehát egy hihetetlenül nagy összegről van szó! Ezek után nyilvánvaló az az óvatosság, amit az Európai Unió tagországaiban is követtek, jó hosszú időt adva az egyes gazdasági társaságoknak a jogszabály alkalmazására, mert hiszen hihetetlen nagy pénzmennyiségről van szó. Ezek után számomra teljesen érthetetlen, hogy miért ez a nagy sietség, és miért kellett ezt ilyen egységes szerkezetben benyújtani. Az is érthetetlen, hogy miért nem történt meg egy egyeztetés a szakmai szervezetekkel, akik levél formájában juttatták el a véleményüket a parlamenti bizottságokhoz. Miután a költségek legnagyobb része a gazdasági társaságokat terheli, érthető az ő aggályuk e jogszabály bevezetésével kapcsolatban.
Ennyit kívántam elmondani bevezetőül, és a tartalmi jellegű kifogásokat is lehet sorolni, csatlakozva azon képviselőtársaimhoz, akik ezt már előttem szólva megtették.
Csak példákat szeretnék kiragadni, mert hiszen nem akarom megismételni azokat, amik már elhangzottak. Úgy gondolom, ezek a példák jól példázzák azokat az ellentmondásokat, amelyeket ez a javaslat tartalmaz. Például ilyen a belső védelmi tervekről szóló szabályozás, amely a 38. §-ban található. Ez a szabályozás úgy szól, mintha más, jelenleg hatályos jogszabályokban ilyen jellegű előírások nem lennének. De vannak: ilyen például a '95. évi LIII. törvény, amely a környezetvédelemről rendelkezik, és kötelezően előírja a környezetvédelmi, kárelhárítási tervek készítését; vagy a 102/96. számú kormányrendelet, amely a veszélyes hulladékokról rendelkezik, és környezetbiztonságra vonatkozó terveket ír elő. Ez a szabályozás például semmilyen utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy e terveket a továbbiakban egységesen kell-e kezelni, vagy mindhárom terv megmarad a továbbiakban külön-külön. Ezeknek a tartalmi követelményeiről nyilvánvalóan ez a szabályozás nem rendelkezik. Tehát rendkívül sok szakmai ellentmondást tartalmaz.
Szeretnék visszautalni néhány képviselőtársam - és különösen Kiss Andor képviselő úr - megjegyzésére: mintha a nagy gazdasági társaságok nem akarnának jelentős pénzösszegeket fordítani akár a katasztrófavédelemre, akár a munkavédelemre. Úgy gondolom, hogy ez a helyzet nem ismeréséből adódik, mert aki ismeri, hogy például az olajipar vagy a vegyipar éves szinten milyen hihetetlenül nagy összegeket fordít a katasztrófavédelemre, a munkavédelemre, úgy gondolom, nem tenne ilyen megjegyzéseket. A tervezet nem egyértelműsíti az egyes hatósági jogköröket, hogy kinek milyen területen van a jogszabály életbe lépését követően hatásköre. Például nincs utalás az ÁNTSZ vagy a munkabiztonsági felügyeletek hatáskörére, de a Bányászati Hivatal szerepét sem tisztázza egyértelműen.
A külső védelmi tervekről: a szabályozás szerint ennek a felelőse egyrészt a polgármester, másrészt a helyi polgári védelmi szervezetek. Csak példaként az én választókörzetemet említeném, Tiszaújvárost, ahol van egy nagy vegyipari kombinát, van egy kőolaj-finomító, van egy erőmű, és körülötte néhány kilométeres körzetben több kisebb település, ezres, kétezres települések, és ezek - még egyszer hangsúlyozom - néhány kilométeres körzetben vannak. Elgondolkodtam helyi önkormányzati képviselőként is, hogy ez a törvény milyen feladatokat ró a helyi polgármesterre, a helyi képviselő-testületekre, és ezeknek a követelményeknek hogyan fognak tudni mind szakmailag, mind gazdaságilag megfelelni az önkormányzatok, illetve a polgármesterek. Ilyen tekintetben a hatáskörök nincsenek tisztázva, hogy kinek a feladata ezt elkészíteni, kivel kell egyeztetnie, hogyan működik ez az egész rendszer, tehát én óriási problémákat látok a szabályozás e részeit tekintve.
A biztonsági jelentésről úgy beszél a törvényjavaslat, mintha ez az állampolgárok számára olyan többletinformációt szolgáltatna, amely már aztán mindenféle problémát megold. Úgy gondolom, hogy ez messze nem így van, mert egy dolog az, hogy az állampolgár elméletileg többletinformációkhoz juthat a biztonsági jelentés kapcsán, de egyszerűen megkérdezhető: és akkor mi van?
(17.20)
Mit tehet utána az állampolgár, ha olyan veszélyeket lát ebben a biztonsági jelentésben, amelyről az a véleménye, hogy nem nyújt megfelelő garanciát az a program, amelyet a gazdasági társaság kidolgozott? Egyáltalán nincsenek szabályozva az állampolgár azon jogosítványai, amelyek alapján ezen biztonsági jelentés megismerése után tehet valamit, és nincs szabályozva, hogy hová fordulhat, mit tehet.
Az engedélyezési eljárásokról: tudott dolog, hogy ha ma Magyarországon valaki egy veszélyes üzem megvalósítását tervezi, akkor milyen hosszú és bonyolult engedélyezési procedúrán kell végigmennie. Ez a javaslat most egy újabb engedély, a katasztrófavédelmi engedély beszerzését teszi kötelezővé, és ezt a katasztrófavédelmi engedélyt csak a környezetvédelmi engedély megszerzése után teszi lehetővé ez a szabályozás. Nagy az aggály a tekintetben, hogy ez még inkább meghosszabbítja egy-egy beruházás megkezdésének a határidejét, és hihetetlen versenyhátrányos pozíciót okozhat az egyes gazdasági társaságoknak, más országokban honos beruházási gyakorlattal szemben. Mert az nem vitatható, hogy ha egy új üzem megvalósításakor egy velünk szomszédos országban egy vagy másfél év alatt ez megvalósítható, de nálunk az engedélyek beszerzése miatt ez akár két vagy három évig is elhúzódhat, akkor az milyen hátrányt jelent a gazdasági társaságok számára. A szakmai szervezetek ezen aggályaikat meg is fogalmazták, amikor a véleményüket írásban megküldték egyes parlamenti bizottságoknak.
Nem is szaporítom tovább a szót, egyetértek azon képviselőtársaimmal, akik azt a véleményt fogalmazták meg, hogy vagy az egész törvényjavaslatot kellene a kormánynak visszavonnia, vagy kivenni a IV. fejezetet, amely az ipari katasztrófákra vonatkozik, és azon az egyeztetési folyamaton, amelyet itt észrevételeztünk, végigmennie a kormánynak, és egy új, egységes szerkezetű törvényjavaslatot benyújtani a parlament elé.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
