DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy nagy érdeklődéssel hallgattam a fideszes képviselő úr felszólalását; úgy éreztem, hogy ő pótolta a Belügyminisztérium expozéját. Fontosnak tartom azt is, hogy a képviselő úr bemutatta azt az európai szervezetet, az Europolt, amelyhez valamikor majd csatlakozni kívánunk. Azt szeretném tanácsolni, hogy amikor majd az együttműködés megkötésére valóban sor kerül, és az Országgyűlés elé kerül az a nemzetközi szerződés kihirdetésre, akkor ezt a felszólalást, illetve ezt a bemutatást ismételten tegyék meg.
Köztudott, tisztelt Országgyűlés, hogy a bűnözés nem ismer nemzeti határokat. Azt is mondják, hogy az egységesülő Európának az üzletembereken túl az igazi haszonélvezői, nagy vámszedői éppenséggel a bűnözők. Éppen ezért indokolt, hogy Magyarország csatlakozzon a nemzetközi bűnüldözés különböző szervezeteihez, így azokhoz az információs rendszerekhez is, amelyek kiszélesítik és hatékonyabbá teszik a bűnüldözéshez szükséges nemzetközi együttműködést. Ez az együttműködés sok vonatkozásban ma is adott, és természetes, hogy sok vonatkozásban a jövőben továbbfejleszthető és továbbfejlesztendő. Az is természetes, hogy mint Európához csatlakozni kívánó ország mindent meg kell tennünk már most is, hogy felkészüljünk, megteremtsük a jogi alapokat és az egyéb szükséges feltételeket. De az már közel sem természetes, hogy a csatlakozásra való hivatkozással olyan törvényjavaslatok kerüljenek az Országgyűlés elé, amelyek felszínes politikai érdekek mentén születnek, szakmailag hibásak, ok- és időszerűtlenek, jogilag tévesek. Márpedig ez a törvényjavaslat ilyen.
Látszólag egy nagyon egyszerű kérdést rendez: ha részt akarunk venni hatékonyan az európai bűnüldözési munkában, akkor létre kell hoznunk egy olyan központot, amelynek segítségével információkat lehet továbbítani a magyar és a nemzetközi bűnüldözési szervek között. A célkitűzést támogatjuk, de a benyújtott törvényjavaslatot még általános vitára sem tartjuk alkalmasnak.
(19.50)
Mégpedig négy okból: mert nem tudjuk, hogy miről kell vitatkoznunk; mert szakmailag rendkívül zavarosnak látjuk a törvényjavaslatot; mert nem derül ki, hogy ez a szervezet hogyan fog működni, és mert adatvédelmi szempontból is aggályosnak ítéljük meg.
Nem tudjuk, és ma még valójában nem is tudhatjuk, hogy miről vitatkozunk. Az a nemzetközi szerződés ugyanis, amely majd meghatározza, hogy milyen keretek között kell létrehoznunk az információs központot, nem létezik. Sőt, az a nemzetközi szervezet, az Europol, amellyel majd megkötjük ezt a szerződést, ma még nem is köthet ilyen szerződést. Így aztán a törvény, amiről tárgyalunk, nem is lép hatályba, amíg nincs ilyen szerződés. A szervezet tehát, amit létrehozunk, olyan lesz, mint ami nem úgy nincs, hogy nincs, hanem úgy nincs, hogy van.
Szakmailag zavaros, jogilag hibás ez a javaslat. Ha minden előfeltételtől, szerződéskötéstől eltekintünk, ez a javaslat tárgyalásra akkor is alkalmatlan. Ahogy azt már Gál Zoltán képviselő úr is elmondta, már a címe sem pontos. A törvényjavaslat ugyanis két dolgot kísérel meg egy csapásra elintézni, és ebből csak az egyik az Európai Rendőrségi Hivatallal, az Europollal való együttműködés. A másik kérdés a magyar rendőrség és az Interpol kapcsolata. Az Interpol azonban tudvalevően nem az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere. Megjegyzem, az Interpollal való együttműködés és a vele való információcsere törvényes megalapozása szükséges, de ehhez a rendőrségi törvényt kell módosítani. Már csak azért sincs helye e törvényjavaslatban, mert az Interpol és az Europol működése, a bennük részt vevők köre, a kiépített információs rendszer és különösen a bűnüldözési tárgykör sok tekintetben különbözik egymástól.
Más kérdés az, hogy az információk nemzetközi szervezetekhez való továbbítására valóban elegendőnek tartunk-e egy kapcsolattartó központot. A javaslatból azonban nem tudjuk meg, hogy valójában milyen lesz ez a központ; nem tudjuk meg, hogyan lesz képes koordinálni a több nyomozati szervet is érintő feladatokat; hogyan tartja majd a kapcsolatot a hazai szervekkel és más érintett és adott országokkal; nem tudjuk, hogy hogyan kerül kiválasztásra a személyi állománya, milyen feltételekkel lesz alkalmazható majd valaki e munka ellátására; nem tudjuk meg, hogyan működik a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központnak, röviden NEBEK-nek elnevezett intézmény.
A javaslat hét paragrafuson és tizenhét bekezdésen keresztül részletezi, hogy milyen adatokhoz jogosult hozzájutni ez a NEBEK, és hogy ezeket az adatokat hogyan köteles továbbítani, törölni és a többi, és a többi. De arról egyetlenegy paragrafus sem rendelkezik, hogy a NEBEK mint szervezet hova tartozik. A 17. § futólag jelzi, hogy a belügyminiszter és a pénzügyminiszter majd nagy egyetértésben szabályozni fogja a NEBEK jogállását és részletes feladat- és hatáskörét. Az indokolásból és az itt elhangzottakból most már pontosabban is értesültünk arról, hogy egy valamikori kormányhatározat majd azt fogja kimondani, hogy ez a szervezet a rendőrség szervezetén belül kerül kialakításra.
Tegyük fel, hogy így történik! Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a rendőrségen belül lesz egy szervezeti egység, amely az ORFK irányítása alatt gyűjti majd nemcsak a rendőrségi adatokat, de a vám- és pénzügyőrség, az APEH nyomozati adatait és az ügyészségi információkat is. Mint ahogy azt már Gál Zoltán is említette, az nem derül ki, hogy mi lesz a Nemzetbiztonsági Hivatal információival.
Ha mindehhez még hozzávesszük a javaslat 7. §-ának (4) bekezdését, miszerint a NEBEK a rendelkezésére álló valamennyi adatot elemzési célra is felhasználhatja, akkor biztosan mondhatjuk, hogy a rendőrség lesz a szuperinformációk abszolút birtokosa. Ez akár jó törekvés is lehet - de e törekvésnek és ennek a szabályozásnak nem itt van a helye, és nem korrekt, ahogy azt képviselőtársam is mondta, hogy kerülőúton ilyen nagy jelentőségű szabályozást visznek egy látszólag egészen másról szóló törvényjavaslatba, és egy ilyen bázist teremtenek kerülőúton.
A javaslat adatvédelmi szempontból aggályos. Sok tekintetben áttekinthetetlen adatkezelési szabályokat tartalmaz. Az adatvédelmi ellenőrzést végző személyt a miniszterelnök nevezi ki a belügyminiszter javaslatára, a belügyminiszter a munkáltatói jogokat is gyakorolja. Ilyen javaslatoknál nem tekinthetünk el az adatvédelmi biztos álláspontjától, ezt azonban az önkormányzati bizottság mint kijelölt bizottság nem kapta meg, csak most, itt értesültem az ülésteremben a különböző bizottságok meghallgatása alapján az adatvédelmi biztos álláspontjáról, de az adatvédelmi biztos itt elhangzott, illetve felhozott álláspontja nemhogy nem szünteti meg, hanem éppenhogy alátámasztja adatvédelmi aggályainkat.
Az elmondottak alapján nagyon szeretnénk meggyőzni az államtitkár urat, hogy ezzel a javaslattal most és így nincs mit kezdeni, értelmetlen tárgyalni róla, mert csak felhígítja a törvényalkotás munkáját, megkérdőjelezi azt, hogy itt valóban komoly munka folyik.
A miniszter úr az önkormányzati bizottság ülésén jócskán megkésve egyeztetésre ajánlotta ezt a javaslatot. Ennek szellemében azt kérjük, hogy először világítsák át a rendvédelmi szervek hír- és információs rendszerének helyzetét, az eddigi fejlesztések és beszerzések hasznosulását, határozzák meg a továbbfejlesztés stratégiáját, dolgozzák ki a szakmai terveket, és mondják meg, hogy mi mennyibe kerül.
És persze azt is javasoljuk, hogy az európai bűnüldözési rendszerekhez való csatlakozás érdekében folytassanak eredményes és hatékony tárgyalást az arra feljogosítottakkal. Ha mindezek meglesznek, akkor szívesen állunk rendelkezésre az egyeztetéshez, és örömmel fogunk támogatni minden alaposan előkészített, szakmailag és jogilag helyénvaló törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
