KATONA KÁLMÁN
KATONA KÁLMÁN
KATONA KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Meg kell vallanom, hogy az ön interpellációjának a stílusa egy kicsit meglepett, és rá kellett jönnöm, hogy ebben a stílusban én nem tudok válaszolni, úgyhogy megpróbálok normális, komoly választ adni, ami a témához illik. (Derültség és nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)
Az elmúlt év hatalmas felső-tiszai árvize, a hosszan tartó belvíz és a nagy mennyiségű hóesés mind-mind előrevetítették a jelenlegi rendkívüli helyzet kialakulásának lehetőségét. A vízvédelemmel foglalkozó munkatársak az MTI-n keresztül, sajtótájékoztatókon keresztül előre érzékeltették a veszélyt.
A rendelkezésemre álló idő nem elég arra, hogy felsoroljam az ezzel kapcsolatosan megjelent híradások összességét. Rendkívül sajnálatos, hogy az önkormányzatok egy része felhívásunkra nem figyelt oda, és a korábbi aszályos időszakban megfeledkeztek a belterületi vízelvezetés rendezéséről.
Amint azt a képviselő úr is nagyon jól tudja, a magyar árvíz- és belvízvédelem két alappillérre épül: a megelőzésre és a védekezésre. A megelőzésben egyaránt kötelezettsége van az államnak, az önkormányzatoknak és az egyéneknek. A vízkárelhárítás szintén megoszlik a szereplők között. Az állam és így a vízügyi szervezetek az állami művek védelmét látják el. Emellett elsősorban az önkormányzatoknak szakmai, irányítási segítséget nyújtanak, védekezési eszközöket biztosítanak. Az alacsonyabb rendű műveken a vízgazdálkodási társulatok, a belterületeken az önkormányzatok védekeznek. Ebben a munkában a rendőrség, a honvédség, a polgári védelem és természetesen az önkéntesek vesznek részt.
Ami a homokzsákokkal kapcsolatos durva csúsztatását illeti, ezt vissza kell utasítanom. Ugyanis én voltam az a kormánybiztos, én voltam az a miniszter, aki az elmúlt évek gyakorlatát, az elmúlt négy év gyakorlatát megszüntetve elrendeltem, hogy a rendkívüli állapottal sújtott területeken ingyen kapják a homokzsákot, ez ugyanis nem volt szokás, és a képviselő úrnak sem jutott eszébe a korábbi időkben. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
A víz eddig hazánkban - és reméljük ezután is - a fővédvonalakon belül maradt, a belvíz pedig jelentősen visszaszorult. Jelesre vizsgázott a vízügyi szolgálat, jelesre vizsgáztak a polgárok, jelesre vizsgázott mindenki, aki ebben a védekezésben érdekelt volt.
Az ön kérdéséről eszembe jutott egy anekdota. Amikor a Rajna partján árvíz volt, egy apa sétált a fiával. A gyermek egy pillangót akart megfogni, és belecsúszott a vízbe. Mindenki segítségért kiáltott, amikor egy fiatalember beugrott a vízbe, és kimentette a gyereket. Amikor átnyújtotta őt az apjának, az apa durva szavakkal lehordta a kimentőt. Az nem tudta mire vélni a dolgot, szabódva mondta: De uram, most mentettem meg a gyerek életét! - Az igaz - dörgi az apa -, de bent hagyta a gyerek sapkáját!
Én ilyennek érzem az ön kérdését (Moraj az ellenzéki, taps a kormánypárti padsorokban.), és szeretném megmutatni a képviselő úrnak az ön választókörzetéből, illetve a Felső-Tisza-vidékéről érkezett, polgármesterek által írt leveleket. Eddig negyvennégy érkezett, melyekben többek között arról tájékoztattak, hogy a kapott eszközöket visszaszolgáltatták, köszönik, és megköszönik a vízügyi szakembereknek a gyors, hathatós segítségüket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
