BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS
BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy tűnik Gyimesi képviselőtársam felszólalásából, hogy valószínűleg egy helyen húztuk le a kirótt penzumot, a kötelező katonai szolgálatot annak idején. A mai vitanapon az egyik legfontosabb érv a kötelező katonai szolgálat, a sorkötelesség fenntartása mellett az volt, hogy ezzel lehet biztosítani egy megfelelő tartalékos bázis állandó létezését a Magyar Honvédség mellett, mögött, amely adott esetben mobilizálható. Nem tudom, hogy mi ma képesek volnánk-e például az alaki szabályzatnak megfelelően akár a legelemibb mozgásokat végrehajtani a Magyar Hadsereg kötelékében, hiszen csak említem, hogy azóta megváltozott, mióta mind a ketten a sorkatonai szolgálatunkat teljesítettük, de nem ez a legnagyobb probléma.
A legnagyobb probléma az, ha képviselőtársaim megkérdezik a hadsereg vezetését, hogy hány tartalékos tervszerű kiképzésére vagy továbbképzésére került sor, mondjuk, 1998-ban, akkor olyan megdöbbentő számot fognak hallani, ami 300 alatti. Ha pedig a tartalékosokat valóban nem hívják be - a tartalékos állomány tíz év óta nem került behívásra -, akkor gyakorlatilag egy-két-három generáció már elveszett mint tartalékos bázis, mert ezeket a veszteségeket nem lehet a mai kor követelményeinek megfelelően sem technikailag, sem katonai szocializáció szempontjából ismét élővé tenni. Úgy gondolom tehát, hogy a magyar nép számára az a mítosz, hogy a tartalékosság ad valami bázist a hadseregnek, egyre inkább szertefoszlik. Itt a katonai szolgálat egy újfajta módozatáról kell beszélni a jövő számára, nem a tartalékosokról, hanem a valóban aktív, hivatásszerűen elkötelezett hadseregről, ezt pedig építeni kell. Lehet, hogy ez ma még nem időszerű (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) napi aktualitásként, de hogy beszélni kell róla és dönteni kell róla nagyon rövid időn belül, az biztos. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
