DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy hozzászólásomat azzal kezdjem, hogy megköszönjem mindazok segítségét, akik aláírásukkal lehetővé tették, hogy ma itt, a magyar parlamentben vitanapot tartsunk erről a nagyon fontos kérdésről, arról a problémáról, amely méltán figyelemre és érdeklődésre tart számot az egész magyar társadalom előtt, nemcsak a fiatalok, hanem mindazok előtt, akik valamilyen módon, gyerekük vagy személyes tapasztalat révén érintettek a hadsereg ügyeiben, a hadsereg jövőjének kérdésében.
Másfelől, engedjék meg, hogy megköszönjem a jelen lévő képviselőknek is azt, hogy eljöttek erre a parlamenti vitanapra. Azt gondolom, hogy a parlamenti vitanapok történetét áttekintve igen jelentős a mostani létszám, és ez azt mutatja, hogy bizony itt a parlamentben is úgy kezeljük ezt a kérdést, mint az egyik legfontosabb, leglényegesebb kérdést a magyar társadalom számára.
Kedves Képviselőtársaim! Amikor Mécs Imre képviselőtársammal kezdeményeztük a mai vitanapot a sorkatonai, illetve a sorköteles katonai szolgálat eltörléséről és az önkéntes békehadsereg bevezetéséről, akkor a szándékunk az volt, hogy a magyar parlamentben egy olyan értelmes, racionális érvek mentén kialakuló vita kerüljön a nyilvánosság elé, amely világossá teszi azt, hogy milyen szándékaink vannak, milyen jövője van a magyar hadseregnek az elkövetkezendő időben, hogyan gondolkodunk a hadsereg jövőjéről.
(10.40)
Remélem, hogy ez a vita valóban hozzá fog járulni a kitűzött céljaink eléréséhez.
A szónokok jelentős része ma azzal kezdte érvelését, hogy a NATO-tagság fordulópontot jelen Magyarország történetében - valóban így van, és én is erre szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét. Azzal, hogy NATO-tagok lettünk, új politikai és új biztonságpolitikai helyzet alakult ki Magyarországon: az utolsó kényszerítő ok is megszűnt arra vonatkozóan, hogy sorozott katonaságot kelljen fenntartania Magyarországnak. Eljött az idő, hogy egy bátor lépéssel úgy döntsünk: bevezetjük az önkéntes békehadsereg fogalmát és rendszerét Magyarországon. Erre nagyon sokan várnak, társadalmi igény van rá, hiszen jól tudjuk - hivatkoztak már rá többen itt -, hogy a téma nem új, valóban, a társadalmat már régóta izgatja ez a kérdés.
Azt gondolom, a NATO-tagság - ahogy az előbb utaltam rá -, valóban új körülményeket teremtett e téren, hiszen nincs most már biztonságpolitikai kényszer, amely arra ösztökélne minket, hogy fenn kelljen tartani egy elavult struktúrát, hiszen ez megszűnt a NATO-tagsággal, egy új biztonsági rendszer részévé váltunk, egy olyan biztonsági rendszer részévé, amely jelen pillanatban a világon a legmodernebb és a legstabilabb. Másfelől nincs külpolitikai kényszer, hiszen az alapszerződések rendszerével megszűnt az a helyzet, hogy Magyarország olyan viszonyban lenne a szomszédaival, hogy attól kellene rettegnünk, hogy valamelyik szomszédunk ránk támad. Harmadrészt nincs gazdasági kényszer, hiszen ma már mindannyiunk számára világos, hogy mind közép-, mind hosszú távon olcsóbb a hivatásos, profi hadsereg. Negyedszer: nincs az elmaradottságból fakadó kényszer, ami az elmúlt évtizedekben arról szólt, hogy nem volt elég képzett fiatal, aki a hadseregbe mehetett volna, és megfelelő szinten elláthatta volna a szolgálatot, ezért tömegekkel kellett pótolni a minőséget. Ötödször pedig nincs az a kényszer, amely a szocialista rendszereknek és minden diktatórikus rendszernek a sajátossága, nevezetesen hogy a hadseregen, a kényszersorozás rendszerén keresztül, egyfajta javító-nevelő munkával kíván számára engedelmes állampolgárokat kiképezni a hadseregben. Ezek a kényszerek mind megszűntek.
Egy új helyzetben vagyunk, képviselőtársaim, egy olyan új történelmi helyzetben, amikor meg kell ragadnunk az alkalmat. Tudjuk jól, hogy minden jelentős történelmi helyzet, komoly történelmi változások szituációja alkalmas arra, hogy hosszú távú és előremutató, hosszú távon előremutató döntéseket hozzunk. Nos, ilyen ez a mostani helyzet is a NATO-tagságunkkal, amely egy új történelmi szituációt jelent, alkalmas arra, hogy ilyen döntéseket hozzunk, és az önkéntes hadsereg bevezetése az első olyan lépés lehet, amely megfelel az új történelmi szituációnak.
Képviselőtársaim ma már beszéltek itt az önkéntes hadsereg, illetve a sorkatonaság történetéről, én erről nagyon röviden szeretnék szólni. Mielőtt azonban erre rátérek, engedjék meg, hogy néhány mondattal reagáljak Lányi Zsolt képviselőtársam előző felszólalására. Nagy tisztelettel hallgattam őt, és kérem, engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy amivel a felszólalását kezdte, azaz hogy a hadkötelezettség és a sorkötelezettség számára problémát jelentő dilemmáját állította fel, szándékos dolog a részünkről, hogy felváltva használjuk ezeket a fogalmakat, ugyanis a világon jó néhány országban nincs hadkötelezettség, jó néhány országban nincs sorkötelezettség. Azonkívül szeretném felhívni a jelen lévő parlamenti képviselők figyelmét arra, hogy 1996-ban, amikor az új alkotmány előkészítésekor Mécs Imre képviselőtársammal módosító javaslatot tettünk, amely az általános hadkötelezettség eltörléséről szólt, azt minden a hat parlamenti párt elfogadta. Így mind Lányi Zsolt képviselő úr, mind a kormánypártok, a Fidesz és mások képviselőinek a figyelmét felhívom arra, hogy 1996-ban ők egyszer már elfogadták az általános hadkötelezettség eltörlését Magyarországon, hiszen jelen lévő képviselőik megszavazták azt az indítványt.
Visszakanyarodva a történethez: 1868 óta van Magyarországon általános sorkötelezettség. Ezt megint csak azért érdemes kiemelni, mert képviselőtársaim természetesen megfelelő hevülettel szólnak, és beszélnek hozzánk a maguk álláspontját védve, de azért itt is érdemes egy picit felfrissíteni történelmi ismereteinket. Nevezetesen: amikor itt nemzeti érzésről, hazafias nevelésről, ezeréves történelmi hagyományokról beszélünk, akkor érdemes felidézni azt, hogy sem Szent István hadserege, sem Hunyadi János hadserege, sem Mátyás király hadserege, sem Rákóczi hadserege, sem Kossuth hadserege nem sorkötelesekből állt, ezek mind önkéntes vagy zsoldos hadseregek voltak. Tehát 1868 óta van ez az intézmény Magyarországon, és a szocializmus utolsó évtizedeiben, például a szolgálatmegtagadók számának növekedésével, magas arányával már szembesülhettünk azzal, hogy társadalmi igény van az általános sorkötelezettség eltörlésére.
Kedves képviselőtársaim, miért jelenhetett ez meg? Azért, mert az első világháború és a második világháború a tömeghadseregek kora volt, de a XX. század második fele egyre inkább a technikai fejlődést helyezte előtérbe, azt a technikai fejlődést, amelynek eredményeként a mennyiség elé a minőség került szempontként a hadseregek fejlesztésében is. 1990-ben, a rendszerváltás után Magyarországon, az akkori Demokrata Fórum által vezetett kormány kisebb - helyes - változtatásokat hajtott végre a hadseregen belül: akkor történt meg a szolgálati idő 18 hónapról 12 hónapra való leszállítása és még más dolgok. 1994-ben kezdődött el valójában a tényleges haderőreform, és 1996-ban - mint utaltam rá - adtuk be Mécs Imre képviselőtársammal ezt a módosító indítványt az általános hadkötelezettség eltörléséről, amit az akkori alkotmánytervezetnél elfogadtunk. 1997-ben a szabaddemokrata vezetésű, Kuncze Gábor által vezetett Belügyminisztériumban történt meg először Magyarországon, hogy a határőrségnél a sorozott rendszerről átálltak a hivatásos rendszerre. 1998-ban adtunk be újra országgyűlési határozati indítványt a sorkötelezettség eltörléséről, és most, 1999-ben, a NATO-tagság küszöbén vagyunk itt újra e vitánál a parlamentben.
Engedjék meg, hogy elmondjak néhány érvet arra vonatkozóan, miért kell önkéntes hadsereg Magyarországon! Többen utaltak már rá, hogy a koszovói helyzet különös aktualitást ad a mai vitanapnak. Kedves képviselőtársaim, nyilván tisztában vagyunk vele, hogy az a NATO, amely jelen pillanatban Koszovóban és lenn, a déli határainkon túl megpróbálja érvényesíteni az emberi jogokat, az a NATO és az a haderő, amely ott fel fog lépni, döntően profi katonákra épül, profi hadsereget igényel. Azt is tudjuk, kedves képviselőtársaim, hogy sajnos az ügynek még az is szomorú és különös aktualitást ad, hogy Koszovóban és a szerb hadseregben ott vannak azok a kényszersorozott magyar fiatalok, akik nem akartak elmenni ebbe a háborúba, amely nem az ő háborújuk, amelyhez semmi közük.
Jelen pillanatban azt is szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének vendége volt ma, a mai vitanapon Balla Lajos úr, aki a Vajdasági Magyarok Szövetségének parlamenti képviselője. Nyilván sokan ismerik a nevét, hiszen ő volt az, aki annak idején, 1991-92-ben egy polgári engedetlenségi mozgalmat szervezett Oromhegyesen a kötelező sorozás és a magyar fiatalok bevonultatása ellen. Sajnos Balla Lajosnak el kellett mennie, azért, mert sürgős üzenetet kapott, hogy szükségállapotot kívánnak bevezetni a Vajdaságban, ezért összeült a Vajdasági Magyarok Szövetsége. De ezen a vitán ő is nagy érdeklődéssel vett volna részt, hiszen nyilvánvaló: külpolitikai érdekünk is az, hogy példát mutassunk Magyarországon azzal, hogy átállunk az önkéntes hadsereg modelljére, mert az az érdekünk, hogy a környező országokban is ilyen legyen, és kényszersorozással ne vigyék el a magyar fiatalokat olyan háborúkba, amelyekhez semmi közük, és amelyek igazságtalan és szomorú következménnyel járó háborúk.
Nos, képviselőtársaim, melyek az érvek, amelyek az önkéntes hadsereg mellett szólnak?
Először is: minden ellenkező híreszteléssel szemben, aki az önkéntes hadsereget kívánja ma Magyarországon, az egy jobb és erősebb hadsereget akar, az a honvédség jövőjét kívánja - pozitív értelemben - szolgálni, ugyanis az önkéntes, hivatásos hadsereg professzionálisabb, jobb, hatékonyabb, ütőképesebb, mint bármely sorozott hadsereg, ezt mutatja a világtendencia, ezt mutatja a modern XX. század második felének történelme.
Másfelől: a profi hadsereg humánusabb, hiszen itt nem kell attól tartani, hogy akaratuk ellenére aláznak meg embereket, és sértik meg emberi jogaikat.
Harmadrészt: a profi hadsereg olcsóbb, hiszen csak rövid távon jelent többletkiadást, középtávon már megtérül, hosszú távon olcsóbb, mint bármely sorozott hadsereg.
Negyedrészt: az erre való átállás megfelel a nemzetközi tendenciáknak. Tudjuk jól, 30 évvel ezelőtt abban a NATO-ban, amelynek most tagjai lettünk, egyetlenegy hivatásos hadsereg nem volt.
(10.50)
Ma a NATO-tagállamok közül nincs sorozott hadserege az Amerikai Egyesült Államoknak, Kanadának, Nagy-Britanniának, Írországnak, Hollandiának, Belgiumnak, Luxemburgnak. Jelen pillanatban folyik az átállás Franciaországban, és elkezdték az átállást Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában. Mi ez, ha nem nemzetközi tendencia? Mi ez, ha nem egyértelmű jelzés arra vonatkozóan, hogy merre tart a világ?! - az a világ, amelyhez most csatlakoztunk, ahol tagok lettünk. Le akarunk maradni erről a fejlődésről is, képviselőtársaim?
További érvek: Magasabb hivatástudat van minden professzionális hadseregben, tudjuk ezt is. Megszűnik a szolgálat kényszerjellege, a hosszabb szolgálati idő alaposabb kiképzést tesz lehetővé. Nagyobb szakértelemmel rendelkeznek a katonák. Megszűnik a leszerelés-bevonulás idején a hadsereg alkalmazhatatlansága. Sorolhatnám tovább a szempontokat, de nem is mondom tovább, mert úgy gondolom, hogy egyértelműek ezek az érvek.
Nézzük meg, hogy miért nem kell sorkötelezettség Magyarországon. Beszéltem már NATO-tagságunkról, amely elég világos érvet jelent. Beszéltem a külpolitikai helyzet megváltozásáról, arról, hogy drágább a sorozott hadsereg, arról is, hogy ma már nincs szükség átnevelésre. De tudjuk azt is, hogy sérülnek az egyenlő esélyek is a sorozott hadsereggel, hiszen Juhász Ferenc képviselőtársam is hivatkozott arra, hogy akinek jó kapcsolatai vannak, az ki tudja kerülni a sorozást Magyarországon, és állítólag több mint 30 százalék ma a magyar fiatalok alkalmatlansági aránya. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz, ez azt jelenti, hogy nem szeretnének elmenni katonának. Tudjuk azt is, hogy magasabb a munkanélküliek aránya a leszerelés után.
Kedves Képviselőtársaim! Még egy tévhitet szeretnék eloszlatni: a sorozott hadsereg nem orvoslás és nem gyógyszer a munkanélküliség ellen, csak átmenetileg oldja azt néhány hónapig. Amely valóban munkahelyteremtő, az a hivatásos hadsereg, ha egy kicsit elgondolkodnak ezen a történeten. Alapvető emberi és alkotmányos jogok sérülnek egyébként a sorkötelezettség kapcsán, mint ahogy erre már hivatkoztam. Tudjuk azt is, hogy az a kiképzési színvonal, amelyet jelen pillanatban a hadsereg tud nyújtani... - és azt is tudnunk kell, hogy ez nem a hivatásos katonákon múlik, akik közül nagyon sokan valóban a hivatásuk magaslatán állva próbálnak megfelelni a rendkívül szomorú körülmények között a velük szemben támasztott elvárásnak -, egy hivatásos katona mondta azt, hogy jelen pillanatban Magyarországon potenciális hősi halottak képzése folyik.
Nos, képviselőtársaim, nyilván nem akarjuk ezt. Nyilván nem akarjuk, és azt szeretnénk, hogy Magyarország olyan állam legyen, amely állam képes megvédeni magát, képes a biztonságát garantálni, ezt profi hadsereggel tudja, magas színvonalon. Olyan hadsereget kívánunk üzemeltetni, amely olcsóbb a jelenlegi pazarló rendszernél, és olyan hadsereget, amely humánusabb, amely megfelel a fiatalok igényeinek, amely megfelel a társadalom igényeinek, amely figyelemben tartja az emberi jogokat, érvényesíti azokat a hadseregen belül, és olyan hadsereget szeretnénk, amely alkalmas arra, hogy megfeleljen mindazoknak az elvárásoknak, amelyeknek egy új biztonsági rendszerben Magyarországnak meg kell felelnie.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
