JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A héten két fontos eseményre kerül sor a magyar parlamentben, két politikai vitanapra; azt gondolom, hogy témáját tekintve mind a kettő nagyon fontos társadalmi kérdéseket érint. Igaz ez a mai napra is, még akkor is, ha a képviselői jelenlét ezt nem igazolja föltétlenül vissza, hiszen ma Magyarországon kevés olyan család, kevés olyan réteg található, amely valamilyen módon e kérdéskörben ne lenne érintett, amely valamilyen módon ne találkozott volna már sorkatonával, a családból valaki ne teljesített volna sorkatonai szolgálatot, legyen az unoka, rokon, testvér, barát.
Történelmi pillanat a mai nap a koszovói válság miatt is, mert hiszen ez a vita tegnap és tegnapelőtt vélhetően más hangsúlyt kapott volna, mint ma, és azt gondolom, hogy holnap és holnapután talán ismételten más hangsúlyt kaphat, illetve kap az e témakörről való gondolkodás, amit mindenféleképpen figyelembe kell vennünk, ami, azt hiszem, kormánypárti és ellenzéki képviselőt bizonyos értelemben önmérsékletre, illetve felelősségvállalásra szólít föl.
A közelmúltban léptünk a NATO-ba, fogadtuk el és fogadták el a NATO-tagságunkat. Azt hiszem, ez valamennyiünk számára szintén történelmi pillanat volt, és úgy gondolom, méltó elismerése annak a folyamatnak, ami az elmúlt időszakban zajlott.
Amikor az elmúlt hetek eseményeit végignéztem, egy gyerekkori mondóka jutott eszembe, amit édesanyám játszott annak idején velem, ami arról szól, hogy "ez elment vadászni, ez lelőtte, ez hazavitte, ez megsütötte, ez megette". Az elmúlt hetek ünneplési sorozatáról az jutott eszembe, hogy ez az ötletet kitalálta, felvetette, ez bevitte a köztudatba, társait, partnereit felkészítette, ez a helyi feltételeket előkészítette, megszervezte és megteremtette, ez a tárgyalási folyamatot végigvitte, külföldi partnereit meggyőzte, és az iciri-piciri aláírta, megünnepelte, a babérokat learatta, szóval, mind megette.
(10.00)
Azt gondolom, hogy ez önmagában nem sok. Igaz, az iciri-piciri kikényszerített magából egy elismerő mondatot is a minap, ami így hangzott: 1990 óta, az első szabad választások óta az egymást követő kormányok is ezért az ügyért dolgoztak.
Köszönjük, valóban így van! Azt gondolom, az elkövetkezendő időszakban is ezért fogunk dolgozni. De valljuk be tárgyilagosan: az a tény, hogy ő aláírta, megünnepelte, elfogyasztotta, semmivel sem pótolható felelősséggel bír; kötelezettségekkel jár belföldön és külföldön egyaránt. Ezután kevés lesz majd úgy tenni, azt a látszatot kelteni, mintha komolyan vennénk a kötelezettségeket. Ezután majd komolyan kell venni a NATO-tagságunkból fakadó kötelezettségeket, mert ha nem, partnereink jelezni fogják, hogy csalunk, és számon fogják kérni rajtunk az ígéreteinket. Ezután nem lehet a költségvetéssel úgy tenni, hogy annyit adtunk, mintha...
Ezután nem lehet majd 30 milliárdos bevételi kötelezettséget előírni, holott mindenki tudja, hogy nem teljesíthető. Ezután nem lehet olyan dokumentumokat előkészíteni a Pénzügyminisztériumban, amelyek a jövő évre vonatkozóan arról szólnak, hogy több pénzt adunk ugyan, de a sorkatonai szolgálatot teljesítőket megtébéztetjük, s ilyen módon visszavesszük a hadseregtől azt a pénzt, amit nekik adunk. Ezeket észre fogják venni és ránk fognak szólni, hogy: megállj! Hiszen azokat a kötelezettségeket, amelyeket vállaltunk, s amelyekről Gyuricza képviselő úr is beszélt az imént, teljesítenünk kell. Részt kell vállalnunk a feladatokból, legyen az számunkra tetsző vagy kevésbé tetsző. Nemcsak díszelegnünk kell!
Mást is kell csinálnunk, s ehhez nyilvánvalóan felkészült haderőre van szükségünk, nyilvánvalóan megfelelő anyagi feltételekre van szükség, és megkockáztatom, nem tévedek nagyot: nyilvánvalóan megfelelő jogi szabályozásra van szükség.
Ezt követően nem lehet majd a civil kontrollt semmibe venni! Ezt követően a honvédelmi miniszter nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy fél éven keresztül húzza a honvédelmi bizottsági meghallgatását. Ezt követően a Ház egyik tisztviselője nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy ellenzéki képviselőt egy politikai pulpitusról letiltson, mondván, hogy rosszat mondott a kormányra.
A civil kontroll tekintetében nemcsak az ellenzéki képviselővel szemben nem engedhető meg bizonyos dolog, hanem a társadalommal szemben sem. Ezután számon fogják kérni rajtunk a depolitizált haderőt. Ezután nem engedheti meg magának majd sem államtitkár, sem más, hogy saját, közvetlen politikai munkatársaival irányíttassa a rendszert. Ezek mind hozzátartoznak a követelményekhez, s ezeket mindannyiunknak teljesíteni kell. Mert ha nem, akkor azok a tételek és teendők, feladatok, amelyeket a miniszterelnök úr a minap a parlamentben elmondott, sajnos kútba esnek.
Történelmi felelősségünk van a tekintetben is, hogy mi járjuk ki azt az utat, amelyen keresztül a NATO-ba tartó szomszédaink bekerülhetnek. Ha nem teljesítjük a feltételeket, akkor gyakorlatilag elzárjuk előlük a csatlakozás lehetőségét. Ha nem teljesítjük a NATO-ban a feltételeket, nagyon-nagyon megnehezítjük az EU-tagságunkat - és sorolhatnám. Azt gondolom és állítom, valamennyiünk közös feladata és felelőssége, hogy erős, ütőképes, a NATO szervezeteivel együttműködni képes haderő jöjjön létre.
Gyakorlatilag ez a Szocialista Párt álláspontja is. Azaz miközben azt mondom, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének kezdeményezésével egyetértünk, aközben azt is mondom és állítom, hogy a sorkatonai szolgálat eltörlését nem célként fogalmazzuk meg, hanem következményként. Azt mondjuk, ez csak akkor valósítható meg, ha kialakul egy erős, önkéntes haderő, amely megfelel azoknak a feltételeknek, amelyeket közösen vállaltunk. Ennek eredményeképpen természetesen kialakulhat az, amit valamennyien szeretnénk.
A sorkatonai szolgálat aktuális és távlati kérdéseiről nyolc pontban szeretnék szólni, de mielőtt ezt megteszem, kikerülhetetlen, hogy néhány, a haderő szervezésével kapcsolatos elméleti kérdést is felvessek. Egyszerűen azért, hogy a bennünket figyelők is tudják, körülbelül miről van szó. Természetesen nem gondolom magamról azt, hogy hozzáértő lennék, sőt mi több, azt sem gondolom, hogy feltétlenül szakértő, éppen ezért szakirodalmat tanulmányoztam át én is.
A haderőszervezésnek Európában ma háromféle rendszere van: az úgynevezett keretrendszerű, a másik a milicrendszerű, a harmadik pedig az önkéntes haderő. Magyarországon ma keretrendszerű haderő működik, ami azt jelenti, hogy bizonyos csapatok fel vannak töltve, mások nem, amelyeket később a különböző események a szükséghelyzetben feltöltenek. Mindegyiknek megvan a maga előnye, mindegyiknek megvan a maga hátránya, éppen ezért e pillanatban azt mondani itt és most, hogy ez elavult, holnaptól az a jó, nem lehet.
Véleményem és álláspontom szerint egyikről áttérni a másikra gyakorlatilag csak egy folyamat eredményképpen lehet, de erre a folyamatra, tisztelt képviselőtársaim, kedves vendégeink, fel kell készülni.
A keretrendszerű haderőnek melyek a fő jellemzői? Békeállományokkal is képesek harci feladatok megoldására, hadiállományra való feltöltésük mozgósítás útján gyorsan végrehajtható. Kiegészítésük az általános hadkötelezettség alapján történik. Állományuk tényleges és nem tényleges állományra tagolható. Kiképzik a sorköteles korosztályokat, leszerelik a kiszolgált katonákat, rendszeresen foglalkoznak tartalékos kiképzéssel - sok előnye van. Békében is meglévő keret, könnyen és gyorsan képes befogadni a bevonuló tartalékos állományt, s a vezetői állomány, ha csökkentett létszámban is, begyakorolt, és már a mozgósítás kezdetén működőképes, és még sorolhatnám.
A másik a milicrendszer, amely Európában egy-két helyütt, illetve az Amerikai Egyesült Államokban működik, s lényege a következő: a keretrendszerhez hasonlóan a legtöbb esetben - de nem feltétlenül - az általános hadkötelezettségre épül. Lényege, hogy ebben a rendszerben békében csak kiképzés folyik, olyan szolgálati idővel, amennyi a kiképzéshez a legszükségesebb mértékben elegendő, de a haderő békelétszáma nem teszi lehetővé a sorállományból a harci egységek fenntartását. Jellemzői még: béke- és hadi szervezetük azonos, a csapatokat csak a háború és a csapatgyakorlatok idején töltik fel, a kiegészítés az általános hadkötelezettség alapján történik. Előnye, hogy a kiképzés rövid, hátránya, hogy a tartalékosok ruházata, esetleg egyéni fegyverzete is ki van adva, s ez elég költséges.
Az önkéntes haderőről nagyon sokan és sokat írtak - Stromfeld Aurél is, de nem szeretném idézni ezt -, s a lényege az, hogy önként vállalható. Ez a lényege, és ami megkülönbözteti egyébként a zsoldos hadseregtől - sajnos nagyon sokan keverik a két fogalmat -: az önkéntes haderő az adott ország állampolgáraiból áll fel, a zsoldos haderő nem feltétlenül - lásd idegenlégió. Az önkéntes haderőnek az a lényege, hogy ütőképes, begyakorlott, gyorsan használható, hogy jóval kisebb létszámú sereget kell fenntartani. Az önkéntesnek előnye továbbá az is, hogy hosszú távon jóval olcsóbb.
De ahhoz, hogy elérjünk az önkéntes haderőhöz - amit mint következményt, még egyszer mondom, nagyon kívánatosnak tartanánk -, bizonyos feltételeknek meg kell felelni.
Melyek azok a feltételek, illetve gondolatok, amelyek elsősorban e kérdéskörből adódnak? A sorkatonai szolgálat megmaradásának, megszüntetésének vagy átalakításának ügyében a kulcskérdés az, hogy a politikai döntéseket és ezek szakmai következményeit, valamint az egyes döntések időbeli ütemezését képesek legyünk egymás mellé rendelni. Ebben az ügyben hatványozottan igaz, hogy nincs általában helyes álláspont, s csak meghatározott helyzetben és meghatározott kihívásra tekintettel van értelme konkrét döntésekről beszélni; eközben tudni kell, hogy az egyes részlépések milyen hosszabb távú folyamatba illeszkednek.
Nos, valljuk be, a politikai vitanap az e kérdéskörhöz való közelebb kerüléshez segít bennünket, de nem feltétlenül eredményezi azt, hogy mindezeket a kérdéseket feltárjuk, s nem feltétlenül eredményezi azt, hogy ezzel foglalkozzunk. Magunk ezért támogattuk ennek a kérdésnek a napirendre tűzését a képviselő urak önálló indítványaként, mert azt gondoltuk, ez módot ad erre. De ha így alakult, hogy tudniillik a parlament nem vette napirendre ezt a kérdést, akkor azt gondolom, lépnünk kell. E helyütt kezdeményezem azt, hogy alakuljon eseti bizottság az Országgyűlésben, amely e kérdéssel foglalkozik, s ezt az egészet megvizsgálja.
(10.10)
Úgy gondolom, kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim is érdekeltek abban, hogy a feltételrendszert feltérképezzük, érdekeltek abban, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. És miért mi? Azt hiszem és azt gondolom, hogy ez alapvetően politikai kérdés. A politikusoknak, a parlamentben ülőknek kell elkészíteni és gyakorlatilag megrendelni azt, hogy a haderő átszervezése milyen formában, milyen ütemben menjen végbe. A politikának kell eldönteni az eléjük került tényekből, hogy mit, mikor, hogyan és miként csináljanak meg. Ezt követően működőképes a rendszer, ezt követően a honvéd vezérkar és mindenki más, aki a kérdésben érdekelt, azt fogja tenni, amit mi döntünk. És, ha nem akarunk sok időt veszteni, ha nem akarjuk azt, hogy csak vitatkozzunk róla, és majd 2005-ben, 2010-ben is ugyanez legyen a téma, akkor holnap, holnapután el kell kezdeni ezt az elemző munkát, holnap, holnapután el kell kezdeni ezzel a kérdéssel foglalkozni, mint ahogy például elkezdtük a választójogi törvénnyel kapcsolatos kérdéskörök vizsgálatát is.
A második kérdés: a sorkatonai szolgálat rendszerének sem a fenntartása, sem pedig a megszüntetése nem kényszerlépés számunkra. Mind az olyan rendszer, amelyben van sorkatonai szolgálat, mind pedig olyan, amelyben nincsen, összeegyeztethető a Köztársaság védelmi politikájának általános elveivel és biztonságpolitikai preferenciáinkkal. Az azonban szintén bizonyos, hogy a jelenlegi helyzet elsősorban annak a következménye, hogy a problémákat a honvédelem területén csak görgettük az elmúlt esztendőkben, a meglévő anyagi és szellemi tartalékok legnagyobb részét fölhasználtuk. Emlékeztetem országgyűlési képviselőtársaimat, hogy többes számot használtam, magunkat is beleértem, az előző kormányzati ciklust is, amikor azt mondom, hogy az anyagi tartalékok jelentős részét fölhasználtuk. Arra gondolok, hogy itt és most, éppen a NATO-val történő együttműködésnek és vállalásainknak megfelelően megvan a jogi alapja annak, hogy az elkövetkezendő időszakban a költségvetés növekedjen. Ugyanakkor azt is állítom, hogy a biztonságpolitikai alapelvek, amelyeket mi elfogadtunk, nem föltétlenül zárják ki a sorkatonai kötelezettséget.
Harmadszor: a sorkatonai szolgálaton alapuló honvédelmi rendszer alapvető problémái részben finanszírozási, részben pedig társadalmi természetűek. Finanszírozási természetűek azért, mert a sorállományon alapuló honvédelem költséges és nehezen tervezhető. Rendes esetben az állományváltások azt is jelentik, hogy a kiképzési költség nemcsak azért nő, mert új eszközökre és eljárásokra nézve kell azt karbantartani, hanem azért is, mert ismétlődően ugyanazt a képzési kurzust kell megszervezni. Tisztázatlan és nehezen tervezhető eleme ennek a rendszernek ezen túl az úgynevezett társadalmi költség, azaz az állampolgárok egzisztenciális terhelésének és a termelésből való kiesésének a költsége. E kérdéskörrel kollégáim a későbbiekben még foglalkozni fognak.
Negyedszer: külön számot kell vetnünk azzal, hogy a magyarországi helyzetet a honvédelem infrastruktúrájának szétzilált és nagymértékben leromlott állapota jellemzi. Ez azt jelenti, hogy bármelyik úton indulunk el, az első lépésnek a szervezeti és szó szerinti építkezésnek kell lennie, a honvédelem újjászervezését akkor lehet egyáltalán elkezdeni, ha vannak olyan épületek, ahol a katonákat megfelelően el lehet helyezni és el lehet látni, ahol nem az a probléma, hogy miből és mivel folyjon a kiképzés, hanem az, hogy mit kell tenni a kiképzés során. Rendkívül tanulságos volt az a felmérés, amelyet az SFOR-alakulatoknál készítettek. Tudniillik az ott szolgálatot teljesítők egy része azt mondta, hogy a jelenlegi kondíciókkal is vállalná a hivatásos szolgálatot; jelentős részük azt mondta, hogy akkor, ha a bérük növekedne, és egy jelentős részük - ami érdekes - azt mondta, hogy akkor, ha az elhelyezési és egyéb szolgálati körülmények jobbak, illetve legalább olyanok lennének, mint Okucaniban.
Ezek természetesen azt is jelentik, ahhoz, hogy mi az önkéntes hivatásos haderőre át tudjunk térni, az alapvető anyagi kondíciókat, a fizetést, az állomány személyi juttatásait olyan mértékűre kell emelni, hogy az valóban vonzó legyen. Mert ha holnap mondanánk azt, hogy nincs sorkatonai kötelezettség, akkor nem lenne hivatásos hadsereg, lévén egy kezdő hivatásos, aki szerződéses munkát vállalt, oly keveset kap, kevesebbet, mint a magyarországi átlagfizetés. Azokban az országokban, ahol áttértek az önkéntes hivatásos haderőre, az első lépés az volt, hogy a kezdő béreket a társadalmi átlagnak állapították meg, innentől kezdve nyilvánvalóan vonzóvá vált a rendszer. Természetesen tudnunk kell, hogy ebbe a rendszerbe akkor is csak azok jelentkeznek és azok vesznek abban részt, akik egyébként a társadalom más munkaformáiban nehezen vagy nehezebben tudnak részt venni, éppen ezért a hivatásos haderőkben rendszeresen zajlik egy képzés, átképzés különböző szakmákra, hogy ha lejár a szerződés, azt követően el tudjanak helyezkedni.
Ötödször: a társadalmi környezet összefüggésében azzal kell számolnunk, hogy már több mint egy évtizede mindenki, aki a honvédelemmel kapcsolatba került, azt tapasztalja, hogy minden fontosabb, mint ez a terület. A tartalékok felélése, a kiképzés leépülése, a szervezetek folyamatos lebegtetése, a perspektívák tisztázatlansága párosult azzal, hogy az állam egyre kevésbé tett érdemi erőfeszítéseket azért, hogy meggátolja a kibúvást a katonai szolgálat alól. Így általánossá lett az a vélemény, hogy a katonai szolgálatnak nincs valódi célja és értelme, így azután szinte legitimmé vált a kibúvás különböző útjainak általános keresése.
Ha képviselőtársaim a sorozásokkal kapcsolatos statisztikákat megvizsgálják, akkor érdekes adatokra bukkannak. Például arra, hogy a Rózsadombon, illetve Budán jóval egészségtelenebbek a körülmények, és jóval több ember vált alkalmatlanná sorkatonai szolgálatra, ellentétben Szabolcs megyével, ahol viszont életerős fiatalemberek vannak, akik pontosan alkalmasak sorkatonai szolgálatra. Nyilvánvalóan azért, mert a rendszer lehetőséget biztosít arra, hogy bizonyos követelmények esetén ez alól kitérjenek. A Budán élőnek, a budapestinek jóval több és jóval nagyobb lehetősége van ennek a dolognak a kezelésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még sorolhatnám a felvetéseket ezzel kapcsolatosan, de a legfontosabbnak azt tartom, hogy ha és amennyiben Magyarország vállalja a NATO-tagságból eredő kötelezettségeket, ha és amennyiben a költségvetési kondíciókat az ígérteknek megfelelően tudja a magyar kormányzat kialakítani, akkor igenis megvan a lehetőség arra, hogy a sorkatonai szolgálat eltörlésre kerüljön, igenis - ha nem is néhány év múlva, de semmiféleképpen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem is 10-15 év múlva - megvalósítható egy önkéntes hivatásos hadsereg.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
