KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! SZDSZ-es képviselőtársaink akarata szerint a mai politikai vitanapunk lényegében nem arról szól, amilyen címet adtak neki, tudniillik nem arról vitatkozunk, hogy legyen sorozott katonaság vagy zsoldos hadsereg, hanem sokkal többről: arról, hogy képes lesz-e ennek az országnak, a mi hazánknak a lakossága szükség esetén megvédeni területi épségét és szabadságát, vagy pedig bízza ezt a sorskérdést egy nemzetközi szerződésre és 30 ezer zsoldosra, feladván azt a biztonságot, amit egy hadra fogható férfilakosság jelent.
Valamennyiünk előtt ott a szomorú példa: mit jelentett az, amikor az első világháború után a sorozott katonaságot szélnek eresztették. A ma élők közül még sokan emlékeznek arra, hogyan özönlötték el hazánkat a Vörös Hadsereg katonáinak tömegei, közöttük a szomszédos országok katonáinak tízezrei, hadosztályok, hadtestek, hadseregek jöttek. Valóságos népvándorlás volt ez, dobtáras golyószórókkal. Sajnos, ezekben az országokban ma is teljes körű a hadkötelezettség, és percek alatt ugyanolyan katonatömeget tudnak hadba állítani, mint tették azt a második világháború idején. A konvencionális fegyverekkel jól felszerelt agresszor ellen csak fegyelmezett, jól kiképzett, nagy létszámú hadsereggel lehet felvenni a harcot, természetesen a korszerű haditechnika segítségével.
A vita indítványozói arra hivatkoznak, hogy a kiskatonák szabadságjogait korlátozzák. Ez igaz kilenc hónapon keresztül, de ezzel a rövid ideig tartó szabadságjog-korlátozással alkalmassá válnak lényegében egy életen keresztül 10 millió magyar állampolgár szabadságának és biztonságának védelmére. Hadköteles koruk végéig ugyanis megőrzik azt a tudást, amely ahhoz szükséges, hogy egy háborús konfliktus esetén a haza védelme mellett saját túlélési esélyüket is nagymértékben biztosítsák. A magyar nép társadalmi ítélkezésében régebben az volt a gyakorlat, hogy csak a katonaviselt ember számított férfinak. Az elmúlt évszázad története bizonyítja, hogy 30-40 év alatt mennyi változás történhet: háborúkat vesztenek vagy nyernek országok, katonai szövetségek alakulnak és szűnnek meg. A történelmi tanulságok alapján megállapíthatjuk, hogy bármilyen katonai konfliktus keletkezik, az országot elsősorban saját lakossága képes megvédeni.
Úgy tapasztaltam, hogy a hazaszerető magyar fiatalok - ha nem is örömmel, de hazájukért, családjukért - továbbra is vállalják ezt az áldozatot, amit liberális képviselőtársaink szabadságjog-korlátozásnak neveznek. Ezek a fiatalok a magyar fiatalság döntő többségét jelentik, akik március 15-én örömmel és büszkén tűzik ki a kokárdát, és nem szégyellik nemzeti színeinket. Biztos vagyok abban, hogy liberális gondolkodású képviselőtársaink a nemzeti színeink esetében egy véleményen vannak velünk.
A kezdeményezők a médiákban arra hivatkoznak a forrongó Balkánnal közvetlenül határos, kéthetes csecsemő NATO-tag országunkban, hogy például Franciaország most szünteti meg a teljes hadrafoghatóságot jelentő sorozott katonaságát. Igen, ötven év NATO-tagság után, spanyol, német, svájci és olasz határokkal, önálló atomcsapásmérő-erővel, modern hadiiparral és egy idegenlégióval, melynek harci értéke a legmagasabbak közé tartozik a világon, lehet gondolkodni ilyen megoldáson. Ugyanez vonatkozik Spanyolországra, Portugáliára, amely országokban szintén felmerült ugyanez a megoldás.
De a NATO-tagok többsége határozottan fenntartja, és belátható ideig fenn is akarja tartani sorozott hadseregét. Ezen országok többsége 12 hónapra hívja be a fiatalokat. A magyar hivatásos alakulatot mindeddig nem sikerült a tervezett ötezer főre feltölteni. Praktikus szemléletű kollegáink ezt az anyagi dolgokra vezetik vissza. Ez érthetetlen, mivel a 18 éves korosztályban jelenleg 30 százalék a munkanélküliség. A leszerelt katonáknál viszont minden második munkanélküli, mégsem választják a hadsereget. Fiataljaink tehát nyilván azért nem vállalják a zsoldos katonaságot, mert más, békésebb, ha úgy tetszik, polgáribb céljaik vannak. Viszont teljes mértékben eleget tesznek, és erkölcsi és törvényi kötelezettségként vállalják apáikhoz hasonlóan a katonai kiképzést, azt a pár hónap liberális értelemben vett szabadságvesztést.
A sokat emlegetett amerikai példa sem éppen helytálló Magyarország esetében. Az Amerikai Egyesült Államok - sokak által megnevezetten: új nagy testvérünk - rendelkezik ugyanis a világ legnagyobb és leghatékonyabb nukleáris védernyőjével. Országuk területét külső támadás - a megalakulásukat követő éveket leszámítva - több mint kétszáz éve nem érte. Teljesen nyilvánvaló bármely hatalom részére, amely támadni akarná őket, hogy megsemmisítő nukleáris válaszcsapást kapnának. Hagyományos erőkkel történő szárazföldi támadástól sem Kanada, sem Mexikó felől nem kell tartaniuk. Itt van jogosultsága a hivatásos, zsoldos hadseregnek. Ennek ellenére az utóbbi időben rendkívül komoly katonai és politikai erők a sorozott katonaság felélesztésén fáradoznak ott is. Miért van ez így? Azért, mert a társadalom lenézi a zsoldosokat, így kevés a jelentkező. A például nálunk is vetített propagandafilmekkel népszerűsített tengerészgyalogosságnál, amely alakulat stratégiai fontosságú az USA és a NATO védelmi politikájában, a legénység vonatkozásában komoly minőségi és létszámgondok vannak.
(11.20)
A másik ok a sorozott katonaság visszaállítására: egyre jobban érzékelhetően hiányzik a társadalomban a katonai nevelés fegyelmező ereje, azaz az önfegyelem a családok férfijainál, ami rendkívül fontos a demokráciához és a szabadság önként vállalt határainak betartásához. Lehetséges, hogy liberális képviselőtársaink egy része erről nem hallott? Az önök elképzelése szerint 30 ezer zsoldos elég lenne hazánk megvédésére, és olcsóbb is lenne a jelenleginél? Igaz lehet ez addig, amíg béke van, és az országnak - ha szükséges - akár 1-2 millió hadra fogható, kiképzett tartalékos katonája van. Csakhogy mi a NATO-tagság ellenére is kis ország vagyunk, és nem dönthetünk önállóan a háború és béke kérdéseiről. Magyarul: egyre kevésbé függenek tőlünk az események. Semlegességi elképzeléseinkről pedig már beszélni sem érdemes.
Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy - mint az előbb említettem - az USA területe elleni támadás esetén nukleáris visszavágás várható. Egy ilyen kis ország elleni támadás esetén ilyen nagy kockázatot senki sem vállal fel. Az pedig közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államok a vietnami háború óta nem nagyon szereti határain kívül sem katonái életét veszélyeztetni. Ennek alapján levonhatjuk azt a következtetést, amit elődeink már évszázadok óta levontak: segíts magadon, az Isten is megsegít! És ezt nem 30 ezer zsoldos képes megtenni, hanem egész népünk.
Felmerül a kérdés, szükségünk van-e a profi katonákra. Igen, kellenek. Szükségesek speciális, nagy harcértékű alakulatok azokból a kiskatonákból verbuválva, akik a legjobbak, és hivatást éreznek, akarnak katonák lenni. Kellenek ilyen alakulatok háborús helyzetben a legveszélyesebb helyeken, mert a nagy hatékonyság mellett többszörös a túlélési esélyük a kiskatonákénál. A Magyar Igazság és Élet Pártja véleménye szerint hazánk jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzetében a sorkatonaság megszüntetésére, ezáltal az ország védelmi képességének csökkentésére irányuló javaslat több mint átgondolatlanság, több mint lelkiismeretlenség.
Közismert, hogy 1990 óta nem kötelező a fegyveres sorkatonai szolgálat. A fiatalnak lehetősége van arra, hogy közmunkával bizonyítsa, hogy pacifista vagy vallási meggyőződése miatt irtózik ugyan a fegyverektől, de így hajlandó áldozatot hozni hazája védelméért. Megállapíthatjuk azt is, hogy a sorkatonai szolgálat - bár vannak kellemetlen, fárasztó részei - hosszabb távon fegyelmezettségre, férfiasságra nevel. Bizonyára mindenki hallotta már, hogy kiszolgált katonák öt-tíz év távlatából milyen élményszerűen beszélnek letöltött katonai éveikről. Egyébként 1990 óta hazánk határai nyitva állnak azok részére is, akik nem akarnak részt venni hazánk védelmében, kivándorolhatnak, és így szabadságjogaik még kilenc hónapra sem csorbulnak. Lehet választani!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
