LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A mai politikai vitanapnak, amelyet az SZDSZ kezdeményezett, a címe: "A kötelező sorkatonai szolgálat fölváltása önkéntes és hivatásos hadsereggel és Magyarország NATO-csatlakozása".
Ezen vitanap kezdeményezésének az előzményéhez tartozik, hogy február 8-án dr. Fodor Gábor és Mécs Imre SZDSZ-es képviselőtársaim beadtak egy képviselői önálló indítványt. Annak az önálló indítványnak a címe így hangzik: "Az általános hadkötelezettség eltörlésének kezdeményezéséről". Kis idő eltelt, és gondolkoztam ezen, hogy az általános hadkötelezettség eltörlése, amely a világon sehol nem működik, vajon most hirtelen hogy pattant ki szikraként, és némi gondolkozás után rájöttem, hogy itt egy kis - hogy úgy mondjam - félreértés van, mert valószínű, hogy tisztelt képviselőtársaim a sorkötelezettség eltörlésére gondolnak ebben az esetben.
Azért csodálom, hogy ezt a két fogalmat ilyen vidáman összekeverték, mert Mécs Imre képviselőtársam volt a honvédelmi bizottság elnöke négy évig (Derültség.), ezt a minimális különbséget érzékelhetni lehetett volna. Amikor a honvédelmi bizottság összejött ebben a témában, hogy ezt egyáltalán sorozatba vegyük-e itt a parlamentben, fölhívtam erre a szíves figyelmet, tehát őt fölvilágosítottam, hogy itt egy kis baj van, mert el kell mondanom, hogy a sorkötelezettség eltörléséről vitatkozgathatunk, de a hadkötelezettség eltörlése olyan dolog, amelyik elég meglepő lenne, mert hiszen az országon kívül a világban mindenütt, még ott is, ahol a sorkötelezettség jelen pillanatban mint jogintézmény nem működik, tehát az Egyesült Államokban, azért a kötelező hadkötelezettséget senki sem bántotta, ott is keményen érvényes, és bármelyik országot mondhatnám.
(10.20)
Miután ezt a kis félreértést tisztáztuk, és ennek következtében, mivel eleve rosszul indult az egész, természetesen a honvédelmi bizottság nagy arányban leszavazta, hogy ezt napirendre vegyük, mert ez így nem alkalmas arra, hogy egyáltalán foglalkozzon vele egy komoly parlament; márpedig a magyar parlamentet én komoly parlamentnek tartom. És akkor átalakult a cím, és most már önkéntes is van benne, meg sorköteles is, és most elfelejtődött az előző. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Ezt csak elöljáróban mondtam el azért, mert nagyon érdekes, hogy a magyar történelemben a minap ünnepeltük a magyar honvédség megalakulásának 151. évfordulóját.
A 150 évből körülbelül erős egy év volt, amikor is nem volt sorköteles hadsereg Magyarországon. Volt '48-ban, májustól körülbelül augusztusig, ez egy pár hónap, és utána pedig a Károlyi-kormány, amikor - mindenki előtt ismeretes - szállóige volt a "nem akarok katonát látni", ez a Károlyi-féle liberális kormányzat, amelyik azt mondta, hogy ez nem jó, tehát a hadkötelezettséget megszüntetem. Ez tartott egy évig, mert utána rögtön vissza kellett állítani. Úgyhogy magyarul: a magyar hadsereg történetében, ha a történelmet nézem, és csak az újkori történelmet, mert nem megyek vissza Árpád apánkig, akkor is azt kell hogy mondjam, minimálisan kicsi az az idő, amikor egyáltalán nem sorköteles hadsereggel működtette a seregét Magyarország, bármely formájában.
A mi hadkötelezettségünket és azon belül a sorkötelezettséget három dolog szabályozza. Ami a legfontosabb, az az alkotmány. Az alkotmányban egyértelműen le van rögzítve a hadkötelezettség pontos meghatározása, hogy minden magyar állampolgárnak kötelessége a haza védelme, meg kell védeni a társadalmat, az embereket, az anyákat, a gyerekeket s a többi - nem akarom most itt lírai hangra venni ezt a dolgot.
A másik pedig a CX. törvény, amelyik '93-ban született, amely a hadkötelezettséget rögzíti, és majd 1996-ban a XLIV. törvény, amelyik a szolgálati viszonyról szól. Itt kell megjegyezzem, hogy azt hiszem, a világon a legliberálisabb törvény, amely bizony nagyban elősegítette... - előttem szóló Juhász képviselőtársam az úgynevezett iciri-piciriről beszélt, ez az iciri-piciri most már többet tett a honvédség hadrafoghatóságában és védelmi képességében, mint az a nem iciri-piciri, az első, második, harmadik, negyedik, amelyik lezüllesztette a hadsereget (Taps a kormánypárti padsorokban.), elvette a parancsnoki jogkört (Kuncze Gábor, nevetve: Félreérted, mi?!), civillé tette jóformán a hadsereget, civil ruhában járnak a katonák, négykor hazamennek, míg a hivatásos tisztek éjjelig dolgoznak, hogy másnap mivel foglalkoztassák, hogyan képezzék ki a katonákat és a többi.
Továbbá most bejön egy új ötlet: önkéntes. És mindenki az önkéntes fogalmát összevissza határozza meg - ezt meg kell hogy mondjam őszintén. Az önkéntes azt jelenti, hogy azért nem kell sorozni, mert olyan öntudatos a magyar fiatal, mert úgy van nevelve, mert nemzettudattal rendelkezik, mert tudja, hogy szent kötelessége megvédeni a hazáját, ami nagy szónak tűnik, de a hazát jelenti a társadalom! A nők, a gyerekek, az életek, a vagyonok! És ezért ő nem várja meg a behívót, nem akarja, hogy behívják, hanem odamegy önként, hogy kérem, én fiatal vagyok, egészséges vagyok, épkézláb ember vagyok, szeretném teljesíteni azt a kötelességemet, amivel tartozom a hazámnak, és szeretném, ha engem kiképeznének, mert bármely veszély esetén - és lehet ez háború, de lehet ez katasztrófa, mint ahogy az elmúlt időkben volt - helyt akarok tudni állni.
Ez az önkéntesség! És ne keverjük össze a szerződéses katonával, mert az foglalkozás. Mert a magyar hadsereg történelme alapján kétféle katonából áll: a hivatásos, aki hivatásának választja a tiszti munkát, hogy kiképzi a fiatalokat, hogy megtanítja katonának lenni a fiatalokat. Ez a hivatásos, benne van a nevében! És van a sorozott, a katona, aki pedig ezt megtanulja.
Most bejön egy új fogalom, amelyet úgy hívunk, hogy szerződéses katona. Ez kérném szépen, foglalkozást jelent. Ő azt mondja, hogy egy bizonyos időre a katonaságot mint foglalkozást vállalja, de semmiképpen sem pótolhatja azt, ami a sorozásból következően a létszámot biztosítja. Mert mi itt a probléma? Hölgyeim és Uraim! Az a probléma, hogy ehhez nem kell hadtudósnak lenni, elegendő annyit tudni, hogy egy veszélyhelyzetben, egy minősített helyzetben meg kell háromszorozni a hadsereg létszámát. Márpedig háromszorozni a hadsereg létszámát akkor lehet, ha erre megfelelő tartalékos állomány van.
Felhívom a szíves figyelmét mindenkinek itt, hogy például a NATO-országokban a tartalékosok igen jelentős szerepet játszanak, minden évben összejönnek, és ha majd Magyarországnak mint teljes jogú NATO-tagnak a tartalékosait fogják hívni egy összejövetelre, akkor majd megnézem, hogy a NATO mit fog szólni a mi tartalékosainkhoz. Mert az elmúlt iciri-piciri előtti korszakban nem volt tiszthelyettesi képzés, nem volt tartalékos képzés, az arány olyan volt, hogy egy tiszt és egy tiszthelyettes, tehát egy az egyhez aránylott, de ez az iciri-piciri már megcsinálta a tiszthelyettesi iskolát, ahol képzik a tiszthelyetteseket, hogy egy normális arány, 1:2,5, 1:3 arány helyreálljon,.
Tehát igenis állítom, hogy az elmúlt években, az utóbbi 4-5 évben egy olyan liberális szellemű, hadseregellenes politika folyt, amely teljesen moralizálni kívánta a magyar hadsereget! (Derültség. - Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Demoralizálni, nem?!) Demoralizálni! Még jobb! (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Kuncze Gábor: Sőt, marha jó!) A következő! Csak akarok mondani egy-két példát! A múltkor hallom, hogy milyen hatalmas öngyilkosságok vannak a hadseregen belül, mert a hadsereg a pokol! Ott az embereket kínozzák, megalázzák, személyiségüket tönkre teszik, és ilyen szövegek hallatszanak nap mint nap. És azt mondja, milyen hatalmas arányú az öngyilkosság!
Kérném szépen, 1998-ban összesen két sorkatona lett öngyilkos! Kérdezem én: az országos populációban vajon ez az arány nem nagyobb? Vagy ma hallom a rádióban, a televízióban, hogy a Honvéd Kórházban a depressziós katonáknak osztályt állítottak fel. Előtte egy pár nappal hallottam, hogy a magyar lakosságban minden negyedik ember depressziós. Könyörgöm, akkor most megint meg kell nézni, hogy vajon a honvédségnél több a depressziós ember, vagy a magyar társadalomban, és milyenek az arányok!
Tehát egy olyan hangulatkeltés van a hadsereg ellen, ami miatt sikknek tartja a mai fiatalember, hogy elkerülje a katonaságot. Célzások történtek erre, hogy a mai fiatalság 40 százaléka alkalmatlan a magyar katonai szolgálatra, ami nagyon szomorú lenne, ha igaz lenne. Hanem ki kell bújni a katonaság alól.
Ha egy tisztességesen nevelt ifjúságunk lesz, amely tisztességes nemzettudattal fog rendelkezni, és át fogja érezni azt, hogy neki kötelessége, hogy kiképezzék, hogy adandó alkalommal meg tudja védeni a hazáját, akkor valóban elkezdhetünk gondolkozni azon, hogy nem kell sorozni, mert túl sok az önkéntes, nem is tudjuk az önkénteseinket kiképezni, mert 30 ezer embert tudunk egy évben kiképezni, és 50 ezer fiatal van a korosztályban, és annyian fognak jelentkezni, ha majd eljön ez az idő. De a propaganda, a hadsereg-ellenesség nem erre mutat!
Tehát tisztelt SZDSZ-es képviselők, az önkéntességet törvénybe lehet iktatni, de az önkéntességet nem lehet kényszeríteni, azért hívják önkéntesnek, mert önként megy. Hogy menne önként akkor, amikor ilyen rémségeket terjesztenek, hogy micsoda helyzet van a hadseregen belül, hogy nem azért találták ki a hadseregben a menetgyakorlatot, meg a kúszást, meg a hasra fekvést, meg a céllövést, hogy ezzel kiképezzük arra, hogy esetleg egy veszélyhelyzetben helyt tudjon állni, legyen kondíciója, hanem csak azért, hogy megszívassák a fiatal katonát - ilyen szövegek hangzanak el egymás után, ezt mindenki tudja, ezt mindenki hallja.
(10.30)
Ennek következtében nagyon nagy fordulatot kell venni, és nagyon nagy igyekezetet kell kifejteni ennek az új magyar nemzeti kormánynak, hogy a helyére tegye a dolgot, s ha majd az óvodában elkezdik a nemzeti nevelést, akkor majd elkövetkezhet az az idő, amire vágyálom van, hogy majd önként jelentkeznek, és majd az önkéntesekkel tudják pótolni a sorozás miatt kieső katonákat, mert akkor tényleg nincs szükség sorozásra.
Még szeretnék egy-két dolgot mondani. Nem akarom ismételni az elhangzottakat, hogy a NATO-ban ez hogy néz ki, hiszen a NATO-ban a hadkötelezettség mindenütt működik, ezt már tisztáztuk, azonkívül pedig igen kis százalékban, összesen öt országban nincsen sorkötelezettség. Ebből az öt országból van olyan ország, ahol összesen 800 katona van, Luxemburgban, és csak díszelgésekre használják, ott nincs sorkötelezettség, aztán van egy olyan ország, ahol egyáltalán nincs hadsereg, de ott is van hadkötelezettség, csak ezzel a joggal nem él, mert nincs hadserege, tehát akkor nincs értelme, ez Izland. Azonkívül, ahol nincs hadkötelezettség, az Egyesült Államokat mondhatom vagy az Egyesült Királyságot, egyszerűbben kifejezve: Angliát, ott olyan hagyományok vannak, hogy száz éve van nemzeti gárda, amely pótolja - természetesen szükség esetén - azt a mennyiségű embert, amelyet mozgósítani lehet és kiképzett ember; vagy Angliában vannak a gárdaezredek, ahol apáról fiúra száll az, hogy egy angol katona kiképezteti magát, önkéntes, önként jelentkezik. Tehát ezek más kategóriába tartoznak.
Itt sok szó esett a különféle gazdasági megközelítésekről is, erről is mondanék néhány szót, talán még van annyi időm - igen, van, hogyne volna! Végeredményben azt mondta az előterjesztő a beadott javaslat esetében, amikor vitattuk a honvédelmi bizottságban ezt a bizonyos nem jól sikerült című, de gyakorlatilag a sorkötelezettség eltörlését célzó beadványt, önálló képviselői indítványt, hogy ez mennyivel gazdaságosabb, olcsóbb, takarékosabb. Lehetséges, most jelen pillanatban annyit tudok, hogy hivatalos adataim szerint egy sorkatonának az egyéves költsége 200, azaz kétszázezer forint, egy szerződéses katona költsége 500 ezer forint egy évben, tehát két és félszerese, de ezért a pénzért nemigen kapnak szerződéses katonát, mert tudjuk a létszámot feltölteni most már elég régóta. A szerződéses katonák minőségében is lehet kifogásokat találni, de ebbe nem kívánok belemenni.
Nagyon érdekes dolog az, hogy 1995-ben megjelent egy cikk; Új Honvédelmi Szemle volt annak az újságnak a címe, ahol 1995-ben, a 9. számban "Az önkéntes haderő felé" című tanulmány jelent meg, amelyet dr. Ács Tibor hadtörténész írt. Ebben részletezi, hogy az önkéntes haderő felé hogy lehet haladni, mik a feltételek, ezeket nem kívánom itt elmondani az idő rövidsége miatt. Utána megkérdezi az akkori politikusokat is, hogy mondják el, mi a véleményük erről. És akkor véletlenül - érdekes - ráakadok, hogy megkérdezik Mécs Imre képviselő urat, aki akkor éppen a honvédelmi bizottság elnöke volt, és mint illetékest kérdezték meg, aki pár héttel ezelőtt mondta el - 17-én, azt hiszem, akkor volt a bizottsági ülésünk -, hogy mennyivel gazdaságosabb a profi hadsereg, milyen drága a sorkatonaság s a többi. A következőt mondja Mécs Imre képviselőtársam: "Csak a témában teljesen járatlan, laikus feltételezheti, hogy a professzionista hadsereg kevesebbe kerül, olcsóbb, mint a sorozott. Sokkal-sokkal drágább!!" - két felkiáltójellel. Nem én mondtam, Mécs képviselőtársam, aki most rendkívüli módon gazdaságosnak tartja a profi hadsereget, és rendkívül gazdaságtalannak, drágának tartja a sorozott hadsereget.
Befejezésként, mivel az időm kezd lejárni, szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim, a hölgyek, az urak, a tisztelt ellenzék, a vitanap kezdeményezőinek figyelmét, hogy ez Egyesült Államokban 1973-ban vezették be a sorkötelezettség eltörlését, a profi hadseregre való áttérést. Mostani híreim szerint, mert én is kapok innen-onnan információkat, a Pentagonban komolyan foglalkoznak azzal, hogy vissza kellene állítani a sorkötelezettséget, mégpedig négy ok miatt.
Az első ok az, hogy még azért a pénzért sem találnak megfelelő tengerészgyalogost, amennyire szüksége van az amerikai hadseregnek, amennyit fizetnek, márpedig ott egy közlegény havi illetménye 113 dollár. Nem akarok szorozni, hogy mennyi az, ebből persze van adólevonás, de vannak különféle pótlékok. (Dr. Hack Péter: Havi illetménye 113 dollár?) Havi! (Dr. Homoki János: 900! 913! - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Döntsétek el! - Derültség.) - 913; az angol hadseregben ezer font. Ezt nem kívánom sorolni, mert magyar szempontból nem összehasonlíthatók, de még ilyen pénzekért sem találnak megfelelő létszámot a haditengerészet feltöltéséhez. (Dr. Hack Péter: Nem csoda!)
A másik dolog az, hogy az amerikai ifjúság fegyelmi helyzete katasztrofális, nagy gondok vannak az amerikai ifjúsággal, mert hiányzik a katonai rend, fegyelem, amit a hadseregben megtanult. Harmadszor azért, mert olyan politikusok döntenek katonai ügyekben, akiknek fogalmuk sincs, hogy mi a hadsereg, hiszen még a közelében sem voltak. Ami véleményem szerint a legfontosabb: azért, mert amióta Amerikában profi hadsereg van és megszűnt a sorkötelezettség, azóta az amerikai hadsereg társadalmi elismertsége és társadalmi megbecsülése a mélypontra zuhant.
Éppen ezért végszóként azt mondom, hogy mi magyarok, és ezt a Független Kisgazdapárt nevében mondom, tiszteljük a hagyományainkat, mert a NATO-tagság nem jelenti azt, hogy a nemzeti hadsereget nem kell ütőképessé tenni, és nem jelenti azt, hogy a magyar hadseregnek önmagát nem kell tudni megvédeni. Természetesen egy túlerővel szemben számítunk a NATO segítségére, de azt nem lehet elvárni, hogy a NATO megvédjen bennünket, mi pedig liberális módon szélnek eresszük a katonáinkat, mint ahogy ezt Károlyiék tették. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Úgyhogy én a magam részéről befejezésként arra kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt fontolják meg, és ilyen szemléletben nézzék a hadsereget a jövőben.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
