MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA
MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Az elkövetkezendő néhány percben egy rövid áttekintést és összefoglalást szeretnék adni, és ennek segítségével szeretnék rávilágítani arra, hogy a mai politikai vitanap kezdeményezésével az előterjesztők az elvek szintjén részben nyitott kapukat döngetnek, ugyanakkor szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy mennyire nem időszerű a kezdeményezők szándéka a sorkötelezettség eltörlésére vonatkozóan.
Ma már a világ különböző országaiban, a békében létező haderők döntő többségükben a katonai szolgálatot önként vállalókból és a sorkötelezettségi törvény alapján behívott személyekből állnak. Ezeket a haderőket nevezzük vegyes hadkiegészítésű haderőknek, eltérően azoktól, amelyek csak önkéntes katonákból állnak, ez az önkéntes haderő.
Az utóbbi évtizedekben világszerte megnövekedtek a korábbi arányok megváltoztatására vonatkozó felvetések, melyek szinte kivétel nélkül az önkéntesek arányát kívánják növelni, sőt nem kevés az olyan javaslat, amely a sorkötelezettség és a hadkötelezettség teljes megszüntetését veti fel.
Ma már többször elhangzott, hogy a világ haderővel rendelkező 162 országa közül jelenleg 66 országban van önkéntes haderő, Európában így többek Nagy-Britannia, Írország, Belgium és Hollandia rendelkezik önkéntes haderővel. Az önkéntes haderők nagysága, összetétele, aránya a lakosság számához - a GDP-ből való részesedés szempontjából - jelentős mértékben eltér egymástól.
Az Egyesült Államokban az önkéntes hadseregre való áttéréskor a személyi állomány fenntartási költségei nem növekedtek, és ez egy fontos dolog, mert változtattak a hadsereg szerkezetén, méretein és a technikai eszközök mennyiségén. Ugyanakkor bizonyos osztrák vélemények szerint a hivatásos hadsereg személyi költségei öt-hatszorosan meghaladnák a sorozáson alapulóét. Úgy gondolom, hogy ez - bár konkrét számításokat a kormány részéről nem hallottunk - talán valamelyest irány és támpont lehet Mécs Imre képviselő úr részére, aki a költségek részletes kimutatását hiányolta; több nemzetközi statisztikai felmérés is készült ebben a tárgykörben.
Nos, vizsgáljuk meg két hozzánk látszólag hasonló nagyságú és adottságú ország helyzetét; konkrétan Belgiumra és Hollandiára gondolok.
Belgiumban a kormány 1992-ben hozott döntése alapján 1998. január 1-jétől tértek át teljes egészében az önkéntes haderőre. Ennek keretében a haderő létszámát az 1992. évi 87 ezerről 1998-ra 40 ezer főre csökkentették, az alapvető haditechnikai eszközök 50 százalékos csökkentésével, a haderő évi költségvetésének változatlanul hagyása mellett. A sorállomány arányát - és itt érdemes figyelni, hogy milyen hosszan tartó a folyamat - 1980-tól folyamatosan csökkentették 1998-ig, úgy, hogy 1992-ben a sorállomány aránya 51 százalék, 1993-ban pedig 46 százalékos volt.
Egy másik ország: Hollandia. A holland parlament 1992 elején hozott döntést az önkéntes haderőre való áttérésre, melynek határideje 1998. január 1-je volt. Ezzel összhangban a korábbi 140 ezer fős haderőt 61 ezerre csökkentették, de háború esetére továbbra is fenntartják a sor- és hadkötelezettséget, így a haderő hadi létszáma a békelétszám kétszerese lehet.
Kezemben van egy olyan táblázat, melynek adatai 1997-es keltezésűek, és több hazai sajtótermékben is napvilágot látott. Ez a NATO-tagországok hadsereglétszámát, védelmi kiadásait és ennek a GDP százalékában kimutatott értékét mutatja. A katonai kiadások GDP-ből való részesedése az önkéntes haderővel rendelkező országokban másfél- és kétszeresét teszi ki, mint a sorkötelezettséget fenntartó országokban. Igencsak érdekesek ezek a számok, és úgy gondolom, hogy talán itt lehet egy kicsit választ adni, illetve vitatkozni Juhász Ferenc képviselőtársammal, aki azt mondta, hogy jóval olcsóbb egy professzionális hadsereg fenntartása.
A 16 NATO-tagállam számai - összehasonlítva a sorállománnyal is rendelkező, illetve az önkéntes hadsereg arányait, illetve költségvetési számait - nem egészen ezt mutatják. Lehet, hogy a hadseregre költött pénz felhasználása hatékonyabb, ezt - úgy gondolom - nem nagyon lehet vitatni, összegszerűen azonban biztos, hogy lényegesen magasabb a költségráfordítás egy professzionális hadseregre.
Hazánkban az eddig tett intézkedések eredményeként kombinált haderőrendszer - tehát a hadkötelezettségre és az önkéntességre egyaránt épülő - jött létre, amely a teljes egészében az önkéntes haderőre való áttérésig fenn kell hogy maradjon, azzal, hogy az önkéntesek aránya - ahogy már a kormánypárti felszólalók véleményében is hallottuk - folyamatosan kell hogy növekedjen, a hadkötelesek és sorköteleseké pedig ugyanilyen arányban csökken. Ez a hadkiegészítési rendszer lehetővé teszi a nagy értékű, egyre korszerűbbé váló haditechnikai eszközök mesteri kezelését, alkalmazását és ezen eszközök gondos megóvását, hosszabb időn át történő rendszerben tartását.
Az eddig elmondottak ismeretében milyen válasz adható a politikai vitanap kezdeményezői részére? Részben az, ahogy már említettem, hogy szándékukkal nyitott kapukat döngetnek, mivel a polgári kormány tervei és hosszú távú szándékai között is szerepel egy önkéntes hadkiegészítési rendszeren alapuló professzionális hadsereg megteremtése. Azonban úgy vélem, nem szabad a Magyar Honvédséget újból ellehetetleníteni, védelmi képességét, erkölcsi tartását gyengíteni. A kötelező sorkatonai szolgálat idő előtti meggondolatlan, előkészítetlen megszüntetése pedig ilyen következményekkel járna. Mindezeken túlmenően pedig, ahogy az összehasonlításokból is kitűnik, elviselhetetlen anyagi terheket róna igen rövid idő alatt az országra.
Mikor mondhatnánk azt, hogy ez a mai téma aktuális és beszélnünk kell róla? Akkor, ha az elmúlt években nemcsak a fűnyíróelv érvényesül, a létszámcsökkentés eredményeként felszabaduló források továbbra is a honvédség rendelkezésére álltak volna, ha a belső strukturális átalakítások megtörténnek, ha a NATO-csatlakozás felkészüléseként többek között egy egészséges rendfokozat-, beosztás-, feladatkör-átszervezés, -átalakítás is lezajlik. Talán felesleges itt emlékeztetnem arra az aránytalanságra, ami a Magyar Honvédségben jelen pillanatban megvan, és ami sajnos nehezen értelmezhető több NATO-szakértő, illetve vezető beosztású katonatiszt számára is; akik itt jártak Magyarországon, szinte mindannyian hangot adtak ennek a véleményüknek, hogy nagyon-nagyon sok a tisztek száma, és olyan beosztásokban is komoly, magas rendfokozattal rendelkező tisztek vannak a Magyar Honvédségben, amelyeket a NATO körébe tartozó egységeknél sok esetben tiszthelyettesek látnak el. (Mádai Péter közbeszólása.) Épp erre gondoltam. Sajnos, ez az átszervezés nem történt meg.
Mikor válik aktuálissá a kérdés tehát, és mit kell addig tenni? Feladat van bőven, ezek közül csak néhányat szeretnék kiemelni. Többek között: a hadsereg erkölcsi elismerésének javítása, a hivatásos és szerződéses állomány szociális helyzetének javítása, például a szerződéses állomány részére megfelelő körletek kialakítása. A közelmúltban alkalmam és módom volt látogatást tenni az egyik dandárnál, és meggyőződhettem arról, hogy sajnos a szerződéses állomány elhelyezése nem a legjobb körülmények között történik, és a dandárparancsnok úr a vele történt beszélgetésem során is elmondta, hogy milyen konkrét feladatok lennének, amelyek természetesen anyagi ráfordítást igényelnének. Még egy dolog, ami szintén ehhez kapcsolódik: anyagilag is vonzóvá kell tenni a katonai pályát. Ezek nélkül biztos, hogy nem fog menni a professzionális hadsereg kialakítása.
Még egy dolog, amiről sajnálatos módon ma már nagyon sok szó esett a Házban és valószínű még fog is esni, ez pedig a határainkhoz közel lévő politikai és katonai helyzet, ami folyamatosan feszültséget jelent számunkra. Ez egy helyzet, de valahogy nekünk is részt kell tudni venni ennek a helyzetnek a megoldásában, leginkább diplomáciai eszközökkel.
A végső cél tehát egy kötelező sorkatonai szolgálat nélküli professzionális hadsereg, de ez majd egy hosszú folyamat vége lesz. A feltételeket folyamatosan kell kialakítani, a végleges és teljes lehetősége akkor lesz meg, ha az ország anyagi teherviselő-képessége is lehetővé teszi mindezt.
Úgy gondolom, hogy ez a politikai vitanap mégis jó és hasznos volt abból a szempontból, hogy az ország közvéleményének figyelmét rá tudtuk irányítani erre a kérdésre, ismét nyilvánosan tudtunk foglalkozni a Magyar Honvédséget érintő kérdésekkel, és mindazokon túlmenően, hogy úgy gondolom, az indítványtevőknek elég jól megfogható médiaszempontjai és céljai is voltak azzal, hogy ezt a politikai vitanapot kezdeményezzék, őszintén remélem, hogy mindaz, ami ma itt elhangzott a Házban, hosszú távon hasznos lesz a hadsereg és a professzionális hadseregre történő felkészülés ügyének.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
(13.50)
