MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az eddigi vita is azt mutatta, hogy helyesen tettük, amikor a szocialista párti képviselők aláírásával és együttműködésével javasoltuk, hogy erről a nagyon fontos kérdésről vitanapot tartsunk. Azt vártuk mind a kormánytól, mind az illetékes szervektől, mind a kormánypártoktól, hogy világosan fejtsék ki álláspontjukat ebben a fontos kérdésben. Azt vártuk - és arra számítottam magam is -, hogy itt rendkívül pontos adatokat, különböző számításokat fogunk hallani a minisztérium különböző tervezeteiről; kiderült, hogy ezek a tervezetek nem léteznek vagy azokat még nem fedik fel a számunkra, nem ismerjük ezeket, holott ez a kérdés nagyon régóta a levegőben lóg, nagyon régóta aktuális, és mi úgy véljük, most van itt az ideje, hogy erről beszéljünk.
A Szabad Demokraták Szövetsége már az 1993-as kongresszusán, küldöttgyűlésén határozatot hozott, hogy egy kisebb létszámú, erősen professzionális jellegű, mozgékony, jobban felszerelt hadsereget kell létrehozni, és azt is határozatba hozta, hogy figyelemmel kell kísérni a hadkötelezettség igénybevételének a kérdését, s amint az ország biztonsága megengedi, akkor azt kevésbé kell igénybe venni, végül kezdeményezni kell annak megszüntetését. Úgy gondoljuk, jelenleg van itt ez az idő.
Le szeretném szögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége egy erős magyar hivatásos, önkéntes hadsereget kíván felállítani, egy olyan erős hadsereget, amely képes arra, hogy békeidőben az új kihívásoknak teljes mértékig megfeleljen, egy olyan hadsereget, amely a NATO-együttműködés keretében valóban jól használható. És minden tiszteletem és büszkeségem a hídépítő kollégáinké, de azt szeretnénk, ha a magyar hadsereg ütőképes egységei minden területen használhatók lennének, és ne adj'isten, háború esetén - amit, reméljük, el tudunk kerülni -, akkor pedig a kollektív védelem védőernyője alatt, annak részeként, azzal együtt tudunk elhárítani. Tehát nem igaz az az állítás, hogy mi gyengíteni kívánjuk a hadsereget, hanem éppen fordítva igaz: a hivatásos, önkéntes hadsereg az az erős, az, ami használható, és az az, amely a feladatokat el tudja látni. A sorozott hadsereg filozófiája lényegesen más, ott a kiképzésnek, az igényeknek a legalacsonyabb, leggyengébb képességű katonákhoz kell igazodnia, és mivel kötelező sorozásról van szó, ez a szint bizony nagyon alacsonyan van. Akiknek ennél magasabb a szintje, azok végigunatkozzák a lélektelen foglalkozásokat. De van ennek más tekintetben is jelentősége: óriási különbség kezd kialakulni a hadseregben alkalmazott technika, a modern hadászati elvek, a modern szervezeti elvek és a rendkívül alacsony szintre szabott, szükségszerűen alacsony, lefelé nivelláló vagy lefelé igazodó kiképzés között. De rontja a hadsereg légkörét az is, hogy kényszerről van szó, és a monarchia óta örökölt szellem, amely sok tekintetben segédmunkásnak tekinti a katonát, kihasználja az ingyen munkaerő lehetőségét, visszaél vele, ez tovább él.
Lényegesen megváltozna a mentalitás a hadseregen belül, és a fiatal, ambiciózus tisztek akarata érvényesülne akkor, ha valóban korszerű, értelmes foglalkozásokat tartanának olyan embereknek, akik hivatásukul választják a haza védelmét és ezt a szakmát, mert ez igenis szakma, nagyon komoly szakma, amit meg kell tanulni, amit nem lehet kilenc hónap alatt megtanulni, különösen pedig hat hónap alatt nem lehet megtanulni. A modern berendezések kezeléséhez, a modern elektronikus szerkezetek, a modern elektronikus fegyverek, a modern fegyverek, repülőgépek, harckocsik, eszközök kezeléséhez jól képzett szakemberekre van szükség, ezeket a szakembereket hosszabb idő alatt kell kiképezni, és ez csak önként vállalható.
Mi, akik sok mindent megértünk, pontosan tudjuk, hogy 1848-ban - bár azt nem értem meg (Derültség.) - Kossuth hívó szavára tíz- és tízezrek önkéntesen fogtak fegyvert; a pirossapkások, a magyar honvédek - ez a szó akkor született meg - mind önkéntesek voltak. És önkéntesek voltunk 1956-ban, önként fogott fegyvert Litván György is, Kiss Tamás is, Fónay Jenő is, én is akkor, amikor meg kellett védeni a hazát a világ legnagyobb hadseregével szemben. És az akkori reguláris hadsereg, az akkori sorozott hadsereg, az akkori 350 ezer fős hadsereg sehol nem volt! Igaz, hogy erről nem a kiskatonák tehettek, hanem a romlott és tönkretett vezetés. De összesen két egység volt, amely '56-ban regulárisan harcolt, és tisztelet nekik! Elsősorban a jutadombi katonákra gondolok, és most is fejet hajtok előttük. De az a több mint ezer műegyetemi hallgató, a sok ezer pesti srác, a kalauzoktól kezdve, az mind önkéntes volt, önként harcolt, mert tudjuk, hogy ha szükség van a hazánkra, akkor ott vagyunk (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.) - de nem lehet kényszeríteni, semmilyen körülmények között!
Tulajdonképpen a katonatisztek - és bízom benne, maga a miniszter úr is - titokban nekünk drukkolnak; nekünk drukkol, mert a modern hadsereg alapjait rakjuk le. És ha én miniszter lennék, ha én Szabó János lennék - bocsáss meg, kedves barátom, hogy ezt így mondom -, akkor én nagyon örülnék, hogy most kitűnő érveket kapok ahhoz, hogy a kormányon belül, a büdzsévitákban végre érveim legyenek. Végre érveim legyenek, hogy a fene egye meg, hát ne használjuk ki ezt az évi 30 ezer gyereket, ne az ő ingyenmunkájukkal foglalkozzunk, hanem tessék pénzt adni nekünk! Nem olyan sokról van szó!
Vártam a számításokat, hogy mennyibe kerül a hivatásos hadsereg megteremtése - nem kaptuk meg! De a mi számításaink szerint évi 4-5 milliárd pluszt kellene az elején befektetni; utána, egy idő után nullszaldóssá válna, és ahogy a nyugati hadseregek példája mutatja, tíz-tizenöt év múlva pedig kifejezetten előnyösebbé válik gazdaságilag is - és ez csak a pénzbeli, a büdzsészámítás!
(12.30)
Ehhez nem számítom hozzá azoknak a fiataloknak, akiket bevonultatunk, a nemzeti termelési energiáját. Gondoljuk meg, hogy 18-tól 30 éves korig tart ez az időszak; kiszámítottuk: közel egymillió magyar fiatalembert, férfiembert érint, akik a hozzátartozókkal együtt közel kétmilliót jelentenek. Ezeknek 10-12 évig várniuk kell arra, hogy mikor vonultatják be őket. És egyre több ember végez főiskolát és egyetemet, a fiataloknak igen jelentős száma; pont, amikor megkezdhetnék a hasznos munkát, amikor a legjobban fog az agyuk, amikor ebben az emelkedő gazdasági trendben, helyzetben, amibe az ország jutott, szükség volna az ő energiájukra, szükség volna arra - emlékezzünk vissza, hogy 24-25 éves korunkban fogott legjobban a fejünk! -, hogy a nemzeti alkotómunkában, a termelőmunkában, a többletérték termelésében vehessenek részt, akkor elvisszük őket udvart söprögetni. Szóval, ez őrültség! Ez nem jó dolog! Ez kétszer kettő, ez mindenki számára világos, és ezt nem lehet büdzsé-üggyé lesilányítani! Hogy most egyensúlyban legyen a büdzsé, ezért, mondjuk, két nemzetiszínház-teknőnyi pénzt nem adunk oda azért, hogy rendbe hozzuk ezt a kérdést!
A másik dolog az - és tisztelt Szűrös Mátyás, aki nincs itt, meg mások, azt mondták -, hogy nem időszerű ez a dolog. Dehogynem! Éppen hogy időszerű, most van itt ennek az ideje! Akkor, amikor az ország gazdaságát stabilizálni kellett, akkor, amikor a demokratikus államéletet kellett megteremteni, akkor valóban nem volt erre energia. De most, amikor gazdaságilag stabilizálódtunk, amikor reményeink szerint fölfelé ívelő pályára megy a magyar gazdaság, ebben az esetben, és akkor, amikor a NATO teljes jogú tagjai lettünk és a NATO védernyője alatt vagyunk, akkor tudjuk ezeket az átalakításokat felelősen megtenni, akkor vállalhatjuk az átalakulás felelősségét a tranziens helyzet összes problémájáért.
Most van időnk az átállást megtenni, és nem egyik napról a másikra követeljük vagy kérjük ezt, hanem azt javasoljuk, hogy négy év alatt történjen meg az átállás fokozatosan. Növelni kell a szerződéses katonák számát, vonzóbb kiképzést kell biztosítani, vonzóbb körülményeket kell teremteni a hadseregben, meleg vizet kell biztosítani a mosakodáshoz - bocsánat, hogy ilyen prózaian mondom -, biztosítani kell a kulturált körülményeket, lehetővé kell tenni, hogy a fiatalok egy része önként bevonulhasson katonának. Én is ismerek fiatalokat, akik elmennének.
Tessék ezt megkezdeni, tessék az egész átépítést megkezdeni! Tessék koncepciót kidolgozni erre, és tessék kiszámítani, hogy mibe kerül az, ha mi évente 30 ezer fiatalt olyan rétegekből kényszerítünk a hadseregbe, akik az élet más területén sokkal hasznosabbak lennének. Most van itt az ideje annak, hogy ezt megtegyük, most van lehetőségünk arra, hogy lépjünk ebben a kérdésben, hiszen egy olyan időkapu nyílt meg a magyar történelemben, amikor kivételes módon együtt áll a közösség és az egyén érdeke, amikor a nemzet biztonságának a kérdése, a honvédelem érdeke, a hadsereg továbbfejlesztésének az érdeke találkozik a magyar állampolgárok, a fiatal emberek emberi jogai érvényesítésének érdekével és annak maradéktalan biztosításával.
Mind a két érdek, amely most találkozik, a nemzet alapvető érdekei közé tartozik. Ezért tartom rendkívül fontosnak ezt a kérdést, ezért tartom fontosnak, hogy ebben döntést hozzunk, és szükségszerűnek tartom, hogy ezt megtárgyaljuk.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
