PÁPAI MIHÁLY
PÁPAI MIHÁLY
PÁPAI MIHÁLY (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! 1999. március 12-én hazánk, a Magyar Köztársaság a NATO teljes jogú tagja lett. Ezzel végképp lezárult egy korszak népünk történelmében, hiszen országunk nemcsak a világ legerősebb katonai szövetségéhez csatlakozott, hanem a világ legdemokratikusabban működő országainak szövetségese is lett.
Azt, hogy az Európa történelmében hosszú évszázadokon keresztül katonailag is tevőleges szerepet vállaló Magyarország bekerülhetett az európai népek szövetségi rendszerébe, ahová valójában történelmünk nagyobbik részében mindig is tartozott, több ténynek is köszönhetjük. Elsősorban az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, mely megmutatta a világnak, hogy a magyar nemzet szabadságvágyát és demokráciába vetett hitét semmilyen embertelen terrorral, sőt az akkori világ egyik legerősebb hadseregének fegyvereivel sem lehet végképp elfojtani. Köszönhető továbbá annak a magyar nemzetnek, amely tíz év alatt létrehozta a demokratikus jogállamot s egy népszavazáson megerősítette azt a politikai akaratot, hogy az ország csatlakozzon az észak-atlanti szövetséghez, megteremtve ezzel azt a lehetőséget, amikor az ország biztonsági helyzete összehasonlíthatatlanul jobb, mint az elmúlt időkben volt. Az is igaz, hogy ezért egy olyan népszerűnek tűnő dologról is, mint a semlegesség, le kellett mondanunk, de úgy érzem, hogy a jelen világpolitikai helyzetet és Magyarország földrajzi fekvését is figyelembe véve ez amúgy is túl sok biztonsági kockázatot jelentett volna országunk számára. Ma Magyarország egy demokratikusan működő jogállam, politikailag kiszámítható, biztonsága nemzetközileg garantált.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez nem azt jelenti, hogy nincs több feladat, hiszen ez a szövetség nemcsak előnyökkel, hanem komoly feladatokkal is jár. A Magyar Honvédség fejlesztéséhez nagyon sok pénzre van szükség. Hiszen a személyi, technikai és anyagi feltételeknek lehetővé kell tenniük, hogy katonáink a hon védelme mellett és vele együtt el tudják látni a szövetségi feladatokat is.
Itt merül föl a kérdés, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat teljes mértékben felváltható-e önkéntes hivatásos hadsereggel, amelyre azt a választ is lehet adni, hogy igen, hiszen egy kis létszámú, korszerűen felszerelt, technikailag kimagasló színvonalú, önkéntes, hivatásos alapon szervezett hadsereg polgári ellenőrzés mellett, szorosan együttműködve a NATO-val, feltételezhetően garantálhatja hazánk biztonságát a távoli jövőben.
Azonban, ha ezt a kérdést más irányból vizsgáljuk, a dolgokat onnan közelítve, hogy egyfelől ez mibe kerül, másfelől pedig vajon mi lesz a lakosság honvédelmi képességével, akkor rájövünk arra, hogy bizony a választ másképpen kell megadni. Mivel a hadsereg szempontjából a tartalékok képzése elengedhetetlenül fontos, így a sorkatonai szolgálatra alapozott honvédelem még mindig célszerűbb és olcsóbb, mint a tisztán önkéntes hivatásos hadsereg. Gondoljunk itt a mozgósítás lehetőségére: a mozgósítás lehetőségében benne kell lennie a kiképzett valamikori sorállománynak, amely adott esetben akár a hadsereg kétharmadát is adhatja.
Másfelől vizsgálva a kérdést, fontos a fiatalság kiképzése, elengedhetetlenül szükséges a katonai ismeretek megszerzése, ezt kell hogy szolgálja a sorkatonai szolgálat. Véleményem szerint elengedhetetlen az ifjúság hazafias nevelése; szükségesnek tartom a hadseregen belül a sport fontosságának jobb kihangsúlyozását. El kell érni, hogy minden fiatal tudja, ha ezen a földön született és magyarnak vallja magát, akkor nemcsak a jogait illik hangsúlyozni, hanem felemelő szent kötelessége a haza szolgálata is. Adott esetben az országot fenyegető bármilyen veszély elhárításában köteles részt venni, hiszen ez alkotmányos kötelezettségéből is fakad. Aki alkalmas és tud honvédelmi szolgálatot ellátni, az legyen egy kitüntető állapot, és ennek igenis vissza kell adni a fiatalok szemében is mind az anyagi, mind az erkölcsi megbecsülését. Ez fontos feladata a társadalomnak és egyben elemi érdeke is. Magyarországnak egy olyan honvédségre van szüksége, amely bírja az egész nemzet megbecsülését, és részt vesz annak hazafias nevelésében, adott esetben képes a ráosztott feladatok maradéktalan végrehajtására, éppen sorozott és nemzeti jellege miatt.
Igen tisztelt hölgyeim, tisztelt képviselőtársaim, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(13.40)
