SIMICSKÓ ISTVÁN
SIMICSKÓ ISTVÁN
SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyarország NATO-csatlakozásával kapcsolatos néhány nappal ezelőtti hozzászólásomat Deák Ferenc múlt század végén megfogalmazott mondatával kezdtem, mégpedig azzal, hogy "amit erő és hatalom elvesz, azt az idő, a kedvező szerencse ismét visszahozhat". Valóban, tisztelt képviselőtársaim, az idő, a kedvező szerencse és a magyar társadalom erős akarata oda vezetett, hogy fiatal magyar demokráciánk világra szóló elismerésének lehettünk tanúi az elmúlt napokban-hetekben, amikor a NATO központjában, Brüsszelben felhúzták a magyar nemzeti lobogót. Magyarország visszavonhatatlanul a fejlett euro-atlanti társadalmak közösségének egyenjogú tagjává vált.
NATO-tagságunk vitathatatlan jelentőségéről több ízben beszéltünk már, de egy szempont talán még nem igazán merült fel, mégpedig - a mai vitanap fő témájára tekintettel - az, hogy a magyar társadalom, a magyar parlament önállóan, szabadon vitatkozhat és dönthet arról, hogy milyen legyen a hadseregünk a jövőben. Azt hiszem, ez a tény is jól igazolja Magyarország külpolitikai rendszerváltozásának beteljesülését, azt, hogy véglegesen és visszavonhatatlanul kiszakadtunk abból az egykori keleti blokkból, amelybe nem önszántunkból tartoztunk több mint negyven évig, ahol és amikor Moszkvában határozták meg, hogy milyen legyen a Varsói Szerződés tagállamainak hadserege, és ki legyen Magyarország ellensége és barátja.
Tisztelt Országgyűlés! Jó alkalom a mai nap arra, hogy ezen történelmi jelentőségű időszakban, Magyarország teljes jogú NATO-tagságának elnyerését követően együtt gondolkodjanak a magyar parlament pártjai arról, hogy milyennek szeretnénk látni és ennek érdekében formálni a Magyar Honvédséget közép- és hosszú távon. Milyen jövőképet tudunk a magyar társadalom számára a Magyar Honvédségről kialakítani?
NATO-hoz történő csatlakozásunk, a délkelet- és közép-európai térség biztonságpolitikai kihívásai, veszélyforrásai és a magyar társadalom érdeklődése mindenképpen igazolja annak az együttgondolkodásnak a szükségességét, amelyen ma mindannyian részt veszünk. A magyar társadalomban - az elmúlt 45-50 évet leszámítva -, Magyarország 1100 éves történelmében a katonaság szerepét a társadalom mindig megértette és támogatta. A hadsereg egésze, a katonai és a tiszti pálya népszerű volt. A társadalom sohasem kérdőjelezte meg a haderő fenntartásának, modernizálásának szükségességét.
A rendszerváltozás óta a ránk kényszerített idegen érdekek szolgálatát felváltotta a nemzeti érdekérvényesítés, tehát a Magyar Honvédség nemzeti intézménnyé vált. A magyar társadalom egy jelentős része nem látva, nem érzékelve közvetlen katonai fenyegetettséget - szerintem helytelenül - azt a következtetést vonja, illetve vonhatja le, hogy nem is szükséges a haderőre komolyabb figyelmet fordítani, hiszen most már a NATO is véd minket - mondják. A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja az, hogy szükséges a Magyar Honvédség társadalmi támogatottságának erősítése és megítélésének, presztízsének javítása.
(11.30)
Ennek érdekében őszintén és nyíltan kell beszélnünk arról, hogy a belátható jövőben milyen feladatokat kell ellátnia a Magyar Honvédségnek, és ehhez milyen reformlépéseket kell megtennünk. Ebből a szempontból van elsődlegesen jelentősége a mai vitanapnak.
A NATO-tag Magyarország érdekköre mindenképpen bővült, hiszen a szövetséges tagállamokkal közös érdekeket is fel kell vállalnunk, ugyanakkor a magyar nemzeti érdekek is úgymond bekerülnek a többi tagország nemzeti érdekkörébe. Magyarország felelőssége a NATO-tagsággal megnövekedett, érdekrendszere kibővült, de ezzel egyidőben megnövekszik nemzeti érdekérvényesítési lehetősége is.
Tisztelt Országgyűlés! Az ország védelme a NATO-tagságunk értelmében nem pusztán nemzeti feladat, hiszen Magyarország egy kollektív biztonsági rendszer részese lett. A felkészülésünknek azonban minden eshetőségre készen álló magyar haderőre kell koncentrálnia. A Fidesz célja, hogy egy gyorsan bevethető, nagyrészt hivatásos katonákból álló, komplex, magas technikájú fegyverrendszerrel rendelkező és több nemzetiségű keretben is alkalmazható korszerű haderőnk legyen.
A katonai képességek kérdéskörénél fontos leszögeznünk, hogy a napjainkban oly gyakori béketámogató műveletek sohasem válhatnak az ország biztonságának legfontosabb elemévé, sohasem lehetnek a haderő elsődleges feladatai, ugyanis a védelemhez szükséges képességek fenntartása az ország és a NATO legfontosabb feladata marad. Ez adja a NATO-tagállamok önvédelmi képességének összetartó, kohéziós erejét; ha ez megváltozna, alapjaiban ásná alá az európai kontinens biztonságát.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának véleménye szerint amikor a jövő Magyar Honvédségével szemben támasztott követelményekről beszélünk, elsődlegesen a veszélyekből, illetve a veszélyek elhárítását jelentő feladatokból kell kiindulnunk.
A Magyar Honvédség átalakításánál a nemzeti célok megvalósítását, Magyarország területi épségének, szuverenitásának megóvását saját erőből, valamint NATO-tagként a szövetséges erőkkel együttműködésben kell megterveznünk.
A nemzeti sajátosságokat, a jövőbeni kihívásokat és a NATO-elvárásokat figyelembe véve a Fidesz hosszú távon elképzelhetőnek tartja az alapkiképzés megtartása mellett a Magyar Honvédség professzionális jellegűvé történő átalakítását, továbbfejlesztését. Hangsúlyozom, hogy hosszú távon, hiszen nagyon sok tényezőnek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a feltételek mindehhez megteremtődjenek.
Hollandia példáját itt többen említették. Hollandia 1977-ben döntött úgy, hogy áttér a professzionális hadseregre, '97-ben sikerült nekik ezt megtenni. Természetesen most nem beszélnék Hollandia teljesen más geopolitikai, geostratégiai és gazdasági helyzetéről, ami rendkívüli mértékben különbözik Magyarország szerepétől és helyzetétől. De azt hiszem, hogy már elindultunk a megfelelő úton, és ha nehezen is, de sikerült valamelyest növelni például a szerződéses állomány számát. Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy közel 100 százalékuk a kötelező minimális kettő év után nem hosszabbítja meg a szerződését, és leszerel, és sajnos gyakori a próbaidő alatti, illetve a két év letelte előtti szerződésbontás is.
Nagyon sok érvet lehet felsorakoztatni pro és kontra a sorozott hadsereg fenntartása, illetve az önkéntes és hivatásos hadsereg megteremtése mellett, illetve ellen, az előttem szólók említettek is jó néhányat ezek közül.
A második világháború után az 1980-as évektől a világ országainak hadereje személyi állomány vonatkozásában három jól elkülöníthető csoportra bontható fel. Az egyik az általános hadkötelezettség alapján sorozott haderő, a másik a professzionális haderő, amely önkéntesekből és hivatásos erőkből állna, harmadikként pedig a vegyes rendszerű haderőt sorolnám ide, amely sorozott és professzionális haderőből és állományból állna.
A pusztán önkéntesekből és hivatásosokból álló hadsereg megteremtésének vonatkozásában talán a legfontosabb problémakör az, hogy annak az egyenruhás állampolgárnak, aki a haza védelmének kötelezettségét az élete feláldozása árán is önként vállalja, komoly ára van. Az önkéntesek többsége valószínűleg csak akkor fogja vállalni a haza szolgálatát, ha jobb életkörülményeket, munkafeltételeket tudunk biztosítani számára, mint amilyeneket a civil életben kapna. Itt elsősorban a jobb bérezésre, a bér jellegű pótlékokra és egyéb juttatásokra és különböző kedvezményekre, például ingyenes szolgálati lakásra gondolok.
Az Egyesült Államokról is szó volt már, az Egyesült Államok hadseregéről. Az Egyesült Államokban is úgy tudták mindezt megteremteni és megvalósítani, hogy természetesen ingyenes szolgálati lakást követően még többek között külön üzletláncolatot hoztak létre az amerikai katonák vásárlási lehetőségének biztosítása érdekében, ahol többek között áfamentesen vásárolhatnak az amerikai katonák. Azt hiszem, hogy ettől mi még egy kicsit sajnos távol állunk.
A másik szempont az lehet - beszéltek már előttem erről -, hogy mely országokban van kizárólagosan professzionális hadsereg. Nagy-Britanniát, az Egyesült Államokat és Kanadát említették, valamint Európában a Benelux-államokat, tervezés alatt áll Franciaországban és Dániában a hivatásos állományra, hadseregre történő áttérés, és próbálkozások vannak Olaszországban az átállásra.
Azonban ha - a teljesség igénye nélkül - megnézzük azokat a számokat, és már előttem többet idéztek... - az egy katonára jutó kiadások éves összege mekkora, például Hollandiában 120 ezer dollár jut egy katonára egy évben, vagy mondjuk Belgiumban is minimum 75 ezer dollár, ezzel szemben Magyarországon körülbelül 10 ezer dollár jut egy évre egy magyar katonára. Átlagosan, azt lehet mondani... (Közbeszólás az MSZP soraiból: A pedagógusok...) Ma nem oktatási fórum van, tehát a pedagógus egy másik kérdés. (Szórványos taps.) Átlagosan hatszor nagyobb GDP-je van azoknak az országoknak, ahol áttértek a hivatásos hadseregre.
Tényleg csak zárójelben jegyzem meg, ha ezen országok geopolitikai, geostratégiai helyzetét megnézzük, az alapjaiban különbözik Magyarország szerepétől és helyzetétől, és ezt is mindenképpen figyelembe kell vennünk. Többen utaltak már a délszláv válságra; azt hiszem, hogy ez önmagáért beszél.
Úgyszintén megemlítem még azt, hogy a brit, az amerikai vagy a belga, vagy akár a holland közvéleményben is a katonai szolgálat megítélése sajnos sokkal magasabb és pozitívabb szintet ért el, mint Magyarországon a jelen helyzetben. Ezen mindenképpen változtatnunk kell ahhoz, hogy előre tudjunk menni a reformok területén. Az elmúlt 45-50 év ezekben a nyugati demokráciákban eltérően alakult, és nem az internacionalista szellemiség ideológiája hatotta át és cserélte föl a patriotizmust és a hazaszeretet, ezért ezekben az országokban a hazaszeretet érzülete és a haza szolgálatának kötelezettsége is jelentősebben jut kifejezésre.
Egyébként még Olaszországban is csak a korlátolt professzionizmus feltételei adottak - vallotta be Venturoni tábornok úr, az olasz vezérkari főnök -, nyilvánvalóan kevés az önkéntes, általában a jól képzettek és az iskolázottak nem igazán jelentkeznek, Olaszországban a hadseregben az önkénteseknek sajnos 75 százaléka Dél-Olaszországból, a szegény területekről érkezik az olasz hadseregbe. Még egy idézetet hadd mondjak el Venturoni tábornoktól; azt mondja, hogy napjaink kényszerűsége, hogy még jó ideig magasabb lesz a hadseregben a sorozottak aránya, ezért Olaszországban vegyes rendszerű hadsereg van rendszeresítve.
Az olasz és más nemzetközi példákat figyelembe véve Magyarországon is gond lehet, hogy semmi garancia nincs arra, hogy a magyar fiatalok megfelelő számban vállalnak önkéntes katonai szolgálatot. Azt hiszem, reális célként arról beszélhetünk, hogy a vegyes rendszerű Magyar Honvédséget tudjuk kialakítani és fejleszteni oly módon, hogy fokozatosan növeljük a szerződéses állomány és a hivatásos állomány részarányát a magyar hadseregen belül.
A kötelező sorkatonai szolgálat eltörlésének alapvető feltétele, hogy biztosítva legyen a szükséges létszámú és kiképzett hivatásos és szerződéses állomány. A Magyar Honvédség csak így tud eleget tenni alkotmányos kötelezettségének.
Még egy szempontot engedjenek meg, a toborzás problematikáját. Nyilvánvaló, hogy ez azzal járna, hogy itt egy országos hálózatot lenne szükséges kiépíteni, ezt követően hirdetéseket és kampányokat kellene folytatni. Azt hiszem, hogy ez nem kevés pénzzel, többletkiadással járna mindannyiunk számára. A felmérések szerint egyébként egy körülbelül 20 ezer fős legénység biztosítása érdekében, átlagosan hat évvel számolva, évente 3-4 ezer önkéntest kellene toborozni. Azt hiszem, ez nem könnyű feladat a jelen időszakban, és még a jövőben sem lesz az.
(11.40)
Ehhez kapcsolódik egyébként a tartalékos állomány kiképzési rendszerének modernizálási feladata is, amelynek fontosságával a NATO új stratégiai koncepciója is kiemelten foglalkozik, mégpedig kimondja, hogy a tartalékos erők fontos szerepet játszanak a NATO egész védelmi rendszerében, s válság esetén szükségessé válhat, hogy mozgósítsuk őket, majd harci feladatokat hajtsanak végre a reguláris csapatok mellett.
Végezetül pedig még egy rövid anyagi-finanszírozási összehasonlítást engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim! A jelenlegi számítások és kimutatások alapján az illetmény, valamint az illetmény jellegű pénzbeli juttatások vonatkozásában egy sorállományú katonánál 7030 forint/fő/hónappal lehet számolni, ezzel szemben egy szerződéses katonánál 69 317 forint/fő/héttel számolhatunk. Az összes költség vonatkozásában pedig ugyanez a két szám sorállomány esetében 35 522 forint, míg a szerződéses állomány vonatkozásában 89 992 forint, ami igencsak jelentős többletkiadással járna. Én lennék a legboldogabb egyébként, s azt hiszem, mindannyian örülnénk annak, ha olyan anyagi helyzet állna elő mind a magyar gazdaságban, mind a Magyar Honvédségen belül, hogy a szerződéses állomány létszámát a következő években jelentős mértékben tudnánk növelni.
Mindezekre természetesen azért hívom fel a figyelmet, hogy érzékeltessem: nem egyszerű feladat előtt állunk. Ha úgy döntünk, hogy pusztán önkéntesekből és hivatásosokból álló Magyar Honvédséget akarunk, akkor nyilván komolyan feladatokat kell még megoldanunk. Tehát még nem jött el az idő az önkéntes hadsereg megteremtéséhez - mint azt az SZDSZ vezérszónoka említette -, úgy látom, még nem érkezett el a megfelelő pillanat.
A Fidesz álláspontja szerint a haderő modernizálását folytatni kell, középtávon a vegyes rendszerű modell elérhetővé válik, elérhető célként lehet feltüntetni, s a professzionális hadseregre való áttérést csak hosszú távon, több lépcsőben, fokozatosan, több feltétel együttes teljesülése esetén lehet megvalósítani. Ehhez tovább kell javítani a Magyar Honvédség presztízsét, a katonai pálya megítélését a magyar társadalomban, meg kell reformálni a tartalékos rendszert, többletráfordításokat kell eszközölni a katonák élet-, szolgálati és munkakörülményeire vonatkozóan. A ma tisztjei és tiszthelyettesei többségének azonban, úgy látom, jó esélye van arra, hogy részese legyen a magyar hadsereg felemelkedésének, s néhány év múlva ténylegesen érezze annak eredményeit is.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről - politikai felelősségünket átérezve - minden támogatást megadunk ehhez. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
