SZILI SÁNDOR
SZILI SÁNDOR
SZILI SÁNDOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A téma, amit most tárgyalunk, nem újkeletű, bő tíz évvel ezelőtt már a társadalom egyes csoportjaiban felszínre került a kötelező sorkatonaság elleni fellépés. Mondhatni, sorra alakultak a különböző civil társadalmi szerveződésű csoportok. 1988 februárjában alakult a Kelet-Nyugat Párbeszéd Hálózat Magyar Köre szociológusokból, jogászokból, katonai szolgálatmegtagadókból, és 1989 februárjában a katonai szolgálatmegtagadók köre. Az is igaz, hogy ezek a szervezetek rövid életűnek bizonyultak, és hamar megszűntek. Viszont 1989 májusában alakult meg az Alba Kör 120 taggal, bejegyzett szervezettel, tehát alapszabállyal és jogi személyiségként. Mondhatni, ez ma Magyarországon a polgári szolgálatosok, a katonai szolgálatmegtagadók egyetlen érdekvédelmi szervezete. Emellett még említést érdemel - mert működik - a Farkas Henrik által vezetett Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája. De szólnom kell még e témakörben az erőszakos megmozdulásokat, katonai szolgálatmegtagadást a törvény adta keretek között népszerűsítő megnyilvánulási bázisról, a Bokor Római Katolikus Lelkiségi Mozgalomról.
Tehát a probléma élő, időszerű, ma is foglalkoztatja a közvéleményt, a társadalmat. Vajon mi motiválta ezeket a szervezeteket? Mivel találja magát szembe a bevonulás előtt álló fiatal? Ismert, hogy a férfiak zöme 18-23 éves korában teljesít sorkatonai szolgálatot. Ez az életkori szakasz viszont meghatározó az ember életében. A társadalom fejlődésének sajátosságai miatt egyszerre jelenik meg a fiatalság társadalmi szerepének két formája. Az egyik az önálló társadalmi-politikai szerep, amelyet az ifjúság életszakasz-meghosszabbodása jellemez - és a karrierre való felkészülés. A gyerek már általános iskolás évei alatt olyan számítógépes és tömegkommunikációs technikai ismeretek birtokába jut, amelyekkel esetleg a felnőttek nem rendelkeznek. A főiskolát, egyetemet végzett fiatalok egy része nem fejezi be a tanulmányait 23-24 évesen, hanem posztgraduális képzés keretében tovább tanul. Ez az életszakasz tehát egyre hosszabb és fontosabb lesz az egyén és a társadalom számára is.
A másik szerepkör szerint ez a korosztály szociális válság hordozója. Az ifjúság jelentős részének ugyanis esélye sincs arra, hogy bekapcsolódjon a szellemi és az anyagi javak megszerzéséért folytatott harcba. A viszonylag rövid ifjúkori időszakban erősen kötődnek a szüleikhez, a családhoz, de már függő helyzetbe kerülnek valamilyen formában a társadalom intézményrendszerétől, különösen a munka világától. A munkába állás kényszere gyakran együtt jelentkezik a családalapítással is, s ezért ez az életszakasz tulajdonképpen a felkészülés a felnőtt korra.
A bevonulás időszakára valójában végbemegy a fiatalok szocializációja, kialakulnak a magatartásminták, elsajátítják azokat az értékeket, amelyek révén a társadalom tagjává válnak. Ebben a folyamatban meghatározó szerepe van a családnak, az iskolának, a munkahelynek, de sajnos gyakoriak a társadalmi beilleszkedési zavarok is. Ezek hátterében legtöbbször családi problémák állnak, a szülők gyakran napi 10-14 órát dolgoznak, a gyerekkel való együttlétre egyre kevesebb idő jut, és a személyes foglalkoztatás hiányát egyre inkább anyagi eszközökkel próbálják pótolni. Ezekben a családokban a szülő emocionális kapcsolata a gyermekével a környezeti hatásoktól való túlzott féltésben merül ki. Emiatt a gyerek nem tanul meg dönteni, fejlett énnel rendelkezni.
A bevonuló fiatalok nagy részénél tapasztalható a férfias szerep hiánya. Napjaink tipikus társadalmi jelensége a gyermekeit egyedül nevelő nő. A pedagóguspálya elnőiesedése miatt a gyerekek alig találkoznak a férfi szerepmintával. Mindezek következménye az identitászavar, a férfias viselkedés hiánya. Rendkívüli feszültségeket jelez az ifjúság életesélyeinek, munkaerő-piaci pozíciójának alakulása. Ijesztően magas körükben a munkanélküliség, a választott pályán gyakran el sem tudnak indulni, és az önállóságuk munkanélküliséggel kezdődik. Ez elsősorban az alacsony iskolázottságú szakképzetleneket fenyegeti. Ez a halmozottan hátrányos társadalmi helyzetek egyre bővülő újratermelődését, a társadalmi esélytelenséget jelenti.
Ezek a fiatalok aztán gyakran olyan közösségekkel cserélik fel az érzelmileg sivár családjukat, amelyek szembehelyezkednek a társadalmi értékrendszerrel, kihívó magatartásuk élesen elüt a megszokott és elvárt normáktól. Statisztikák bizonyítják, hogy ugrásszerűen nőtt a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma, s ebben a növekedésben a deviáns csoportok sajnos meghatározóak. A gyermek- és fiatalkorú bűnelkövetők jelentős többsége átlagos családból kerül ki. Ez a jelenség szorosan kapcsolódik az ifjúsági szubkultúrák létéhez, ami általában a társadalom alsó rétegeiből kikerült fiatalok csoportját jellemzi. A szubkultúrák tagjai nem osztják a társadalom normáját, morálját, fellázadnak ellene. A másság kifejezését, az önazonosság és a személyes méltóság kialakítását célozzák meg olyan társadalmi környezetben, amely szerintük ezt megtagadja.
Mindezek a társadalmi jelenségek begyűrűznek a hadseregbe, hisz a hadsereg a társadalom felé nyitott. A bevonulók között növekszik a hátrányos szociális helyzetűek száma, ez a társadalomban jelen lévő elszegényedési folyamatból adódik. Csökken a tekintély- és a törvénytisztelet és a katonák fizikai és lelki terhelhetősége. A bevonulók nagy része bevonulás előtt a szüleinél él. A távollétet az anya nehezen éli meg, túlzott az aggodalma, amely a katonában a félelem fokozásához, beilleszkedési zavarokhoz vezethet. A nős katonák esetében a szolgálattal együtt járó távollét a házasság mint szoros társas kapcsolat ellen hat. A társadalom értékítélete az individualizmus felé tolódik, felértékelődik az egyén, az egyéni érdek szerepe, s a hadsereg viszont a kollektivizmusra épül, a hadsereg nem termelő, hanem a társadalom érdekében működő improduktív szervezet.
Az újoncokat a kiképzés során olyan fizikai és szellemi terhelések érik, amelyek próbára teszik alkalmazkodókészségüket, testi-lelki erejüket. A katonai szervezetben a sorkatona olyan végrehajtó szerepét tölt be, aki a szervezet hierarchiájában minden tekintetben legalul helyezkedik el. A honvédség kötelékébe bevonuló fiatal alkalmazkodása, beilleszkedése több részből tevődik össze. Ennek során előbb el kell sajátítani a normákat, amelyek segítségével beilleszkedik egy mikroklímába, mondjuk, a szakaszba, majd ennek révén az egész hadseregbe. Mindezt a szervezeti szocializációt rövid idő alatt kell elérnie, és ez bizony erős feszültségeket vált ki. Ez csak egyik oldal, a szubjektum oldaláról való megközelítése a sorkatonai szolgálat kérdéskörének. A másik oldal a haditechnikai eszközök mérhetetlen megdrágulása, a hatékonyságuk növekedése, a katonák szakosodás iránti igénye. Ma már a modern országok hadseregein belül egyre nagyobb arányban vannak a katonai mesterséget tanult szakemberek, akik a magasan kvalifikált szakértelmükkel, hosszú szolgálati idejükkel biztosítják a rájuk fordított költség megtérülését.
Már szóba jött itt, hogy a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején, az USA sorozási rendszerének megszűnése előtti vitában számos elemző érvelt amellett, hogy tartsák meg a sorozásos rendszert. A sorozásos rendszer ezek felfogása szerint a sorozott katonát mint polgár katona prototípusát állítja elő, míg az önkéntesekből álló haderővel egy pénzéhes zsoldos hadsereg jönne létre - állították. Ma már az USA, Kanada, Nagy-Britannia önkéntes haderőinek tapasztalatai bizonyítják, hogy lehetséges önkéntes haderő anélkül, hogy pénzéhes zsoldos hadsereg jellegű legyen. Az átalakítások viszont felgyorsíthatják az ipari demokrácia folyamatainak előrehaladását a fegyveres erőkben, és ahogy az állampolgár katona sorozással eltűnik, úgy a hadseregek is növekvő ütemben professzionalizálódnak. Talán ezek a felismerések is hozzájárultak a francia honvédelmi rendszer reformjához, amely a hivatásos hadsereg megteremtése, a fegyveres és civil katonai szolgálat felfüggesztése irányában hatott.
(13.00)
A tradicionális katonai feladatok háttérbe szorulása, a kilencvenes évek kihívásai, a hatékonyság, a mozgékonyság, a multinacionalitás, az operativitás, a bonyolultabb fegyverrendszerek magasan kvalifikált és jól képzett katonákat igényelnek. Ugyanakkor a NATO-csatlakozásunk kapcsán a felajánlott reagáló erőknél zömében hivatásos és szerződéses állomány teljesít szolgálatot. Ezek felkészítése kiemelkedő feladata a honvédelemnek, hiszen a nyelvi tudáson túl meg kell felelniük a korszerű követelményeknek és a NATO által vezetett többnemzetiségű összhaderőnemi harci kötelékekben, valamint a békefenntartó hadműveletekben történő működésnek.
Meggyőződésem, hogy nekünk, politikusoknak jelentős a felelősségünk, hogy minél előbb biztosítani tudjuk törvényi és gazdasági lehetőségeiket, hogy a magyar hadsereg profi hadsereggé való átalakulása és a kötelező sorozás jövőbeni megszüntetése elérhető legyen.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
