DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1999. március 23-án a koszovói válság békés rendezését célzó tárgyalássorozat és az ezeket elősegítő közvetítői tevékenység - Magyarország legnagyobb sajnálatára - eredménytelen maradt. A párizsi béketárgyalásokon a koszovói albánok képviselői aláírták a békemegállapodás szövegét, a jugoszláv kormány képviselői sajnos ezt nem tették meg, ugyanakkor a korábbi kötelezettségvállalásaikat figyelmen kívül hagyva nagy számú katonai és rendőri erőt vezényeltek Koszovóba és a tartomány közvetlen közelébe. Újra fellángoltak a fegyveres harcok, amelyek következtében közel negyedmillió ember kényszerült elmenekülni otthonából. A térségben újabb humanitárius katasztrófa fenyeget, az áldozatok száma drámai mértékben növekszik.
Az utóbbi napokban Belgrádba utazott nyugati közvetítők célja az volt - s ezzel Magyarország teljes mértékben egyetértett -, hogy rábírják Milosevics jugoszláv elnököt: fogadja el a koszovói albánokkal a rambouillet-i tárgyalások eredményeként kialakított politikai megoldást, tartsa tiszteletben az ősszel megkötött megállapodást, beleértve a jugoszláv hadsereg és a rendőrség koszovói létszámának korlátozását, és vessen véget a katonai erő koszovói alkalmazásának. A jugoszláv elnök elutasította a megállapodást.
A NATO következetesen támogatta az ENSZ Biztonsági Tanácsának a konfliktus békés megoldását célzó határozatait, az Európai Unió, az EBESZ és a válság rendezéséért dolgozó hathatalmi összekötőcsoport erőfeszítéseit - ezekkel a törekvésekkel a magyar kormány is teljes mértékben azonosult. Ugyanakkor a nemzetközi közösség fellépése sem tudta megváltoztatni a jugoszláv vezetés szándékát, az elmúlt évtizedben folytatott politikájához hasonlóban Belgrád továbbra sem ajánlott érdemi megoldást a koszovói albánság igényeinek, követeléseinek kielégítésére, ehelyett az erőszak politikáját folytatta.
A NATO vezetői korábban többször figyelmeztették a jugoszláv vezetést, hogy a békemegállapodás elutasítása és a koszovói offenzíva folytatása ahhoz vezet, hogy a NATO a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében kénytelen lesz lépéseket tenni. A jugoszláv kormány sajnálatos módon nem fogadta el a felajánlott béketervezetet, ezért a NATO elszánta magát arra, hogy csökkentse Jugoszlávia képességét a háború folytatására.
A szövetség katonai akciója kizárólag a nemzetközi közösség politikai céljainak elérését szolgálja, célja emellett a jugoszláv hadsereg további támadásainak megakadályozása, annak megelőzése, hogy a folytatódó harcok veszélyeztessék a tágabb térség békéjét és biztonságát. Magyarország ezekkel a politikai célokkal egyetért, és érdekelt mielőbbi megvalósulásukban. Érdekünk a koszovói válság békés úton történő tartós rendezése, az erőszak megfékezése, a humanitárius katasztrófa elkerülése.
Magyarország elvárja, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság kormányzata tartsa távol a konfliktust határainktól és a vajdasági magyarságtól, ne tegyen olyan lépéseket, amelyek tovább súlyosbítanák a konfliktust. Magyarország szomszédos országként hangsúlyt helyez arra, hogy a két nép kapcsolatait a jövő számára megőrizze, de ehhez a szerb fél akarata és lépései is elengedhetetlenek. Magyarország érdekelt egy békés, demokratikus, szomszédaival jó viszonyban lévő és nemzeti kisebbségeivel kiegyezni képes, virágzó Jugoszlávia fejlődésében.
A Magyar Köztársaság felkérést kapott arra, hogy a lehetséges koszovói hadműveletben részt vevő repülőgépek számára biztosítsa a magyar légtéren való átrepülés és a magyar területen történő le- és felszállás, illetve az ehhez kapcsolódó földi kiszolgáló tevékenység engedélyezését. Az 59/1998. számú országgyűlési határozat jelenleg hatályos szövege csak a légtér igénybevételét tartalmazza, a benyújtott határozat a katonai légi járművek katonai vagy műszaki okból történő le- és felszállásának, valamint földi kiszolgálásának engedélyezésére is vonatkozik.
Tisztelt Országgyűlés! Ezt az alkalmat is szeretném megragadni, hogy megerősítsem: Magyarország a NATO teljes jogú tagjaként, a washingtoni szerződés 5. cikkéből fakadóan, a szövetség teljes körű biztonsági garanciáját élvezi. Éppen azért van szükség erre a határozatra, hogy a NATO ennek a garanciának szükség esetén eleget tudjon tenni, illetve hogy ennek az előfeltételei meg legyenek teremtve.
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az alkotmány 40/C. §-ának (1) bekezdése alapján fogadja el a benyújtott módosítási javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)
(17.50)
