DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló hatályos törvény módosítására benyújtott T/844. számú törvényjavaslat a szűkebb értelemben vett szakmai törvények sorába tartozik, így nem várható, hogy a javaslat vitája során parázs összetűzések alakuljanak ki, és az sem várható, hogy a vita teltház előtt, avagy esetleg félház előtt folyjon le, hiszen az évek hosszú során kialakult gyakorlat is azt mutatja, hogy a szakmai törvények szűk érdeklődés mellett kerülnek megvitatásra. Természetesen ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az ezzel foglalkozó képviselőtársak érdemben fejtsék ki véleményüket, mint ahogy kifejtettük véleményünket jelesül az alkotmányügyi bizottságban is.
(18.40)
Ott a szocialista frakció képviselőcsoportja nevében felszólalók arra az álláspontra helyezkedtek - amit most itt is megismétlek -, hogy a törvényjavaslat nagyon korrekt módon vállalkozik arra, hogy az 1996. február 1-jén hatályba lépett törvény alkalmazásának több mint hároméves tapasztalatai alapján korrigálja azt a néhány hiányosságot, amelyekre a gyakorlat mutatott rá.
Elöljáróban meg kell említenem, hogy a módosítani kívánt törvény jól funkcionál, és - egyetértve az államtitkár úr megállapításával - magam is alátámaszthatom, hogy mind a területi kamarák, mind a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara tevékenysége jól szolgálta célját, igyekezett megfelelően ellátni a szakértői kar érdekképviseletét, szakmai és tudományos munkájának eredménye pedig javította a szakmai munka színvonalát. Az államtitkár úr az expozéjában utalt arra, hogy ez a 4400 főt meghaladó testület milyen jelentős szerepet tölt be az igazságszolgáltatásban. Azt hiszem, alátámaszthatjuk és megerősíthetjük ezt a megállapítást, hiszen köztudott, hogy ma a bonyolult életviszonyok, bonyolult technikai és tudományos viszonyok mellett a perek eldöntése nagyon sok esetben megfelelő szakértői vélemények nélkül szinte elképzelhetetlen.
Ahogy végigtekintjük ezt az elmúlt három esztendőt, megállapíthatjuk, hogy a nyolc működő területi kamara és a Budapesti Szakértői Kamara, amelynek mintegy 1700 fő tagja van jelenleg, feladatait vagy főállású, vagy fő állásuk mellett kiegészítésképpen szakértői tevékenységet végző szakértőket, avagy a piaci életben önálló szereplőként megjelenő vállalkozó szakértőket tömörít. Helyesnek tartjuk a törvényjavaslat általános indokolásában megfogalmazott célt, hogy a vállalkozó szakértők létszámának növekedése miatt is ma már feltétlenül szükségesnek mutatkozik a kamarai jogosítványok erősítése. Ugyanakkor egyetértünk annak a megfogalmazásával, hogy a javaslat kötelezővé kívánja tenni a kamarai tag részvételét a kamara által szervezett jogi és szakmai képzésben.
A kar fegyelmének erősítése céljából ugyancsak támogatjuk a kamarai tagdíj meg nem fizetése esetén alkalmazandó szankciót, a kamarai tagsági jogviszony megszüntetését. Itt szeretnék utalni egy nem jelentős problémára, de meg kívánom említeni, a törvénytervezet indokolásában az szerepel, hogy a törvény erejénél fogva szűnik meg a nem fizető kamarai tag jogviszonya. Megítélésem szerint akkor ellentmondás van a törvényi szabályozás és ezen megállapítás között, mert a törvény tételesen is kifejti, hogy a területi kamara határozatában állapítja meg a kamarai tagság megszűnését, továbbá ezzel kapcsolatban jogorvoslati lehetőséget is biztosít, méghozzá kétirányú jogorvoslati lehetőséget. Először azt mondja, hogy rendes úton fellebbezni lehet ellene, másrészt pedig azt mondja, hogy ha időközben a kamarai tag, aki önhibáján kívül nem fizette a tagdíjat, azt megfizeti, akkor hatályon kívül helyezik a kamarai döntést. Ha a törvény erejénél fogva szűnne meg, akkor semmilyen egyéb aktusra nem lenne szükség és formális volna. Már csak az irattárba tétel előtt is és a jogtudomány számára is helyes volna, ha ezt az indokolásban esetleg helyesbítenék. Nem tudom, hogy erre módosító javaslatot nyújtsunk-e be, majd megfontolás tárgyává teszem, mert egyébként az indokolásra vonatkozóan nem nagyon szoktunk módosító javaslatot benyújtani.
Tisztelt Országgyűlés! Általában egyetértünk azzal is, hogy a kamara ellenőrző tevékenységét bővíteni kívánja a javaslat, azonban a törvény 1. §-ában megfogalmazott változtatás, amely akként szól, hogy a kamara ellenőrizheti a szakértő szakmai tevékenységét, ennek során bekérheti a szakértői nyilvántartást, számomra vitatható. Nem a nyilvántartás bekérésének szükségességét vitatom, hiszen ez szoros összefüggésben van a javaslat 3. §-ának c) pontjában megfogalmazott rendelkezéssel, amely arra irányul, hogy ha a szakértő neki felróható okból bírósági, illetve hatósági kirendelésre szakértői tevékenységet egy éven túli időtartamban nem folytat, akkor a szakértői névjegyzékből való törlése kezdeményezhető legyen. Tehát nem erre vonatkoztatom észrevételemet, hanem a szakértő szakmai tevékenységének ellenőrzésével kapcsolatos megfogalmazásra.
Megítélésem szerint ez a megfogalmazás lehetőséget ad a kamaráknak arra, hogy a szakértők által készített szakvéleményeket is érdemben vizsgálhassák, ellenőrizhessék, ami, úgy gondolom, nem engedhető meg. A gyakorlat és az egyéb jogforrásokban megjelenő szabályozás ugyanis csak meghatározott esetekben és meghatározott körnek teszi lehetővé a vélemények szakmai részének felülbírálatát, például az ellenőrző szakértői testület működése, vagy az ITT működése bizonyos szakértői vélemények vonatkozásában, no és természetesen a bíróságok, az egyéb eljáró hatóságok hatáskörébe tartozik a szakértői véleményekben szereplő szakmai álláspontok elfogadása vagy elvetése.
De hogy egy szakértői kamara az X. vagy Y. szakértő által készített szakvéleménynek a szakmai milyenségét véleményezze, megítélésem szerint nem kamarai hatáskörbe tartozó feladat, nem is egyeztethető össze a szakértő jogállásával; mint ahogy az ügyvédi kamarák sem vizsgálhatják egy-egy eljáró ügyvéd kollégának a perben kifejtett cselekvéseit, csak abból a szempontból, hogy vajon az ügyvédi hivatás magatartási szabályainak megfelelően felkészülve járt el. De hogy a perben bizonyos jogkérdés megítélésében elfoglalt álláspontja helyes-e vagy sem, ezt a kamarai szervek nem vitathatják. Úgy gondolom, hogy ennek mintájára a szakértői szabályozásnak is másként kellene fogalmazni.
Hangosan gondolkodva: a javaslatban szereplő "szakmai tevékenység ellenőrzését" megfogalmazást valamivel fel kellene váltani. De pillanatnyilag nagyon jó javaslat nem jut eszembe. Azt tartom, hogy ehelyett talán a szakértő jogszabályokban meghatározott tevékenységét ellenőrizheti, amely elsősorban eljárási jellegű dolgokra terjed ki és ennek során kérheti be a szakértői nyilvántartást, ami nagyon helyes, és erre valóban meg kell adni a kompetenciát. Éppen ezért a témakör további vizsgálatát az előterjesztő szíves figyelmébe ajánlom.
A javaslat 4. §-ában adott törvényi felhatalmazás alapján a tagdíjfizetés részletes szabályainak megállapítását a területi kamarák hatáskörébe utalja a javaslat. Megítélésem szerint célszerűbb volna az egységes gyakorlat kialakítása szempontjából, ha ez a hatáskör a Magyar Igazságügyi Kamarához települne, ugyanis a nyolc területi és a budapesti kamara egységes gyakorlata így sokkal jobban biztosítható lenne. Továbbá azt is el kell mondanom, hogy a hatályos jogorvoslati rendszerben is csak ennek megfelelően alakítható ki az egységes másodfokú gyakorlat. Tehát szabályalkotási joggal felruházott az országos kamara, mint ahogy elkészítette az etikai és az etikai eljárási szabályzatát is, így célszerűnek tartanám ezt a hatáskört az országos kamara hatáskörébe telepíteni, erre vonatkozóan módosító javaslatot is fogok benyújtani.
Felhívom az előterjesztő szíves figyelmét továbbá arra, hogy a javaslat az 5. § (2) bekezdésében - egyébként helyesen - akként rendelkezik, hogy a területi elnökség jogerős határozatát megküldi az Igazságügyi Minisztériumnak az igazságügyi szakértői névjegyzékbe történő bejegyzés céljából. A hatályos törvény 2. §-ának (1) bekezdése a kamarai tagság keletkezése során a névjegyzékbe történő felvételről és nem pedig bejegyzésről rendelkezik. A törvény más szakaszaiban is a "névjegyzékbe történő felvétel" elnevezést használja, így célszerűbb volna az egységes fogalomhasználat érdekében a bejegyzés helyett a "felvétel" kifejezést használni, ami szerintem jobb is, hiszen tudjuk, a bejegyzésnek az egyéb eljárásjogokban más jelentősége, általában konstitutív jelentősége van.
(18.50)
A gyakorlat szempontjából indokoltnak és jónak tartom a 7/A. § beépítését, mivel ezer fő felett indokolt a közgyűlés helyett a küldöttgyűlés megtartása. Mátrai Márta képviselő asszony nagyon helyesen utalt az ezzel kapcsolatos problémakörre. Felhívnám az előterjesztő szíves figyelmét arra, hogy e tervezet rendelkezése tekintetében a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara írásban is tett észrevételt, és az alkotmányügyi bizottság elnökének is megküldte, amelynek lényege, hogy a tervezetben szereplő minden tíz tag után egy területi küldöttet választ a közgyűlés helyett.
Az a javaslata a budapesti kamarának, hogy minden húsz tag után kerüljön egy területi küldött megválasztásra. A Budapesti Szakértői Kamara módosító javaslat kezdeményezéséhez fűzött indokolását meggyőzőnek tartom, amely elsősorban az optimális létszámú döntéshozó szerv létrehozását és annak a gazdaságos működtetését tekinti elsődleges szempontnak. Megjegyzi, hogy a jelenlegi helyzetben a taglétszám 1700 fő körül mozog, így a küldöttgyűlés létszáma mintegy 80-85 fő lenne, ha 20 tagonként választanának egy küldöttet. Ehhez hozzáfűzöm azt is, hogy magam is nehezen mozgathatónak és gazdaságtalanul működtethetőnek tartanám a körülbelül 160-170 tagú testületet.
A törvényjavaslat 19. §-ának (1) bekezdése szerint az etikai vétség alapos gyanúja esetén a területi elnökség, a területi kamara elnöke, illetve a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnöksége, vagy a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara kezdeményezi az eljárás megindítását. A megítélésem szerint több okból is célszerűtlen ezt a hatáskört egyrészt testületi, másrészt pedig országos hatáskörű szervhez telepíteni. Miért?
Ha mind a területi elnökség, mind a területi kamara elnöke jogosult az eljárás kezdeményezésére, akkor fel kellene oldani azt a patthelyzetet, hogy mi történik akkor, ha a jogkör egyik gyakorlója fennforogni látja az etikai vétség alapos gyanúját, a másik pedig nem látja fennforogni. Avagy melyek azok az etikai vétségek, amelyek a testület, és melyek azok, amelyek az elnök hatáskörébe tartoznak?
Továbbmenve, ugyancsak problémát okoz az a megoldás is, hogy a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnöksége és elnöke is rendelkezik az etikai eljárás kezdeményezésének jogosítványával. Ebben az esetben ugyanis az országos szerv rendelné el azt az eljárást, amelyet egyébként a területi kamara mellett működő etikai bizottságnak kell lefolytatnia.
Megítélésem szerint a tervezetnek ezeket a rendelkezéseit nagyon egyszerűen akként lehetne megváltoztatni, hogy az eljárás kezdeményezésére kizárólag annak a területi kamarának az elnöke legyen jogosult, ahol a szakértői kamarai tag működik. Így minden esetben, tehát az egyéb szervekhez történő panasz esetén is mind a kivizsgálásra, mind az esetleges eljárás kezdeményezésére a területi kamara elnökét kell megkeresni. Tehát ezt a jogkört a területi kamara elnökének kizárólagos hatáskörébe célszerű adni. Szeretném megjegyezni, hogy a többi kamarai törvény is hasonlóképpen fogalmaz. Példaként: a történelmi kialakulás során a legrégibb kamarai törvény az ügyvédi kamara törvénye, ahol teljesen egyértelmű, hogy bármelyik szervhez nyújtanak be panaszt, a területileg illetékes ügyvédi kamara elnöke fog diszkrecionális jogkörrel dönteni abban a kérdésben, hogy megindítja-e az eljárást vagy sem; tehát nem az országos kamara elnöke, és nem a testület mint szerv, hanem a kamra elnöke egy személyben.
Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, a fenti néhány észrevétel a törvényjavaslat javítását szolgálhatja. Ezek nem érintik a javaslat koncepcióit, az abban megfogalmazott intézmények szükségességét és indokait. Remélem, hogy néhányuk elnyeri majd az előterjesztő támogatását is.
Befejezésként, az MSZP képviselőcsoportja, és annak a jogi munkacsoportja a tervezetet időszerűnek, szükségesnek tartja, és támogatni fogja annak elfogadását. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
