DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Való igaz, hogy amikor alapvetően szakmai kérdésekkel foglalkozó törvényjavaslat kerül a Ház elé, akkor viszonylag gyér az érdeklődés.
A most előttünk fekvő T/844. számú törvényjavaslat, amely az igazságügyi szakértői kamaráról szól, illetve az azt szabályozó törvény módosításáról, látszólag ilyen javaslat. A hozzászólók döntő többsége alapvetően utalt arra, hogy a törvényjavaslat is technikai jellegű módosításokat tartalmaz. Úgy gondolom azonban, mégis fontos, hogy érdemben és kellő részletességgel tárgyaljunk a javaslatról, például már csak azért is, mert az előttem szóló Pokol Béla képviselő úr elkezdett egy olyan fejtegetést, amely az egész kamarai rendszer jövőbeli sorsáról szólt. Mindannyian olvassuk az újságban azokat a fejleményeket, amelyek a kormányzati álláspont esetleges megváltoztatását jelenthetik, s az egész kamarai rendszer újragondolását.
Azt hiszem, ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán ezt a vitát nyilván nem lehet lefolytatni, mégis úgy gondolom, rendkívüli jelentőségű, hogyan fog eldőlni ez a kérdés, és milyen irányba fog ez az ügy továbbfejlődni.
(19.10)
A Szabad Demokraták Szövetsége az előttünk fekvő törvényjavaslatot alapjaiban elfogadhatónak tartja. Mi támogatni fogjuk. Én is úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat igazából szervezeti kérdéseket tartalmaz; bízunk abban, hogy ez kellő szakmai vita után került megfogalmazásra, és ez az új változat, a törvény módosított változata majd alkalmas lesz arra, hogy a szakértők a szervezeteiket, a kamarai szervezeteiket megfelelően tudják működtetni.
Az igazságügyi szakértők tevékenysége hihetetlenül fontos a bírósági eljárások során. Legyen az bármelyik eljárás, amelyik eljárásban a bíróság szakértőt vesz igénybe - vagy esetleg már a büntetőeljárás során, akár jóval korábban, a nyomozati szakban is sok esetben, meg merem kockáztatni talán azt is, hogy az esetek igen jelentős részében -, meghatározó jelentőségű az ügy kimenetele szempontjából, sokszor eldől az ügy azon, hogy milyen szakértői vélemény születik. Éppen ezért azt gondolom, hogy garanciális szempontból nagyon fontos, hogy az igazságügyi szakértők bármilyen formában is tevékenykedjenek, a munkájukat megfelelő színvonalon, megfelelő szakértelemmel, megfelelő végzettséggel és pártatlanul végezzék.
Ezt nem lehet kellőképpen kihangsúlyozni, és minden olyan lépés, amely a törvénymódosítás kapcsán ebbe az irányba viszi el ezt az egész ügyet, meggyőződésem szerint feltétlenül támogatandó és fontos, hogy ha lehet, akkor ezen a téren is javuljon a törvény.
Hallhattuk az előterjesztésből, hogy körülbelül 4500 szakértő dolgozik ma Magyarországon. Ennek meglehetősen érdekes a szervezeti megoszlása. Igen kis létszámban vannak azok, akik szakértői intézetekben, igazságügyi orvostani intézetekben, a BM alkalmazásában tevékenykednek. A döntő többségük valamilyen kiegészítő tevékenységként végzi a munkáját. Úgy gondolom, hogy ezért is nagyon fontos, hogy ezek a kamarák a feladataik ellátását megfelelő szervezettséggel, megfelelő színvonalon végezhessék.
Rátérve néhány olyan technikai kérdésre, amelyet egyébként már az előttem szólók közül többen is felvetettek - nem biztos, hogy ezen a téren én is mást tudok mondani, mint az előttem szóló -, szeretnék utalni egy-két olyan problémára, amely meggyőződésem szerint baj lenne, ha így maradna a törvényben.
Az 1. § 1. pontja rögtön azt rögzíti, hogy a kamara ellenőrizheti a szakértő szakmai tevékenységét. Ennek során bekérheti a szakértő nyilvántartását. Ez véleményem szerint félreérthető megfogalmazás. Nagyon nem mindegy, hogy mi az, amit ellenőrizhet a kamara. Azt el tudom fogadni - és erről szólt Csákabonyi Balázs képviselő úr is, de mások is -, hogy szükség van ilyen ellenőrzésre, hiszen a kamarának ez részben jelentős feladata. Kell ez az ellenőrzés, de meggyőződésem szerint ehhez képest, ahogyan itt megfogalmazásra kerül, pontosabban és egyértelműbben kell megfogalmazni. Mely elemét ellenőrzi a szakértői munkának a kamara? A pártatlanságát? Azt esetleg ellenőrizheti.
Ha már azt az oldalát ellenőrzi a szakmai kamara, hogy milyen jellegű szakmai véleményt fejt ki a szakértő, az már nagyon-nagyon problematikus lenne, hiszen mindannyian tudjuk, akik láttunk már valaha szakértői véleményt, hogy ha egy ügyben két szakértő nyilvánít véleményt valamilyen oknál fogva, azok nagyon ritkán esnek egybe. Ez nyilvánvalóan következik abból, hogy a különböző szaktudományok terén adott tényekből szakemberek más-más következtetésre jutnak.
De ahogyan a jogi szakmában a bírói mérlegelés szabadsága egyértelmű, az ügyvédi tevékenységben az ügyvédi jogi, szakmai meggyőződés szabadsága egyértelmű, úgy nyilvánvalóan a szakértői tevékenységben is egyértelmű az, hogy ha valaki valamilyen szakmai meggyőződésre jut, azt tiszteletben kell tartani. Hogy milyen eljárás során, hogy az iratokat hogyan kezeli, hogy például - egy más vetületét hadd vessem föl ennek a kérdésnek - az adatvédelmet hogyan őrzi meg, az már bizony ellenőrizhető dolog, és nagyon fontos dolog.
Kérdés azonban, hogy az adatvédelem szempontjából mi az, amit megismerhet a kamara. Meggyőződésem szerint személyes adatot a kamara - ahogyan az egyébként, mondjuk, az ügyvédi kamarai tagsággal kapcsolatban is fennáll - nem ismerhet meg. A szakértőnek tehát, ha az adatvédelmi törvény szabályait tiszteletben kívánja tartani - márpedig ez kötelessége -, akkor bizony jól meg kell fontolnia, hogy egy ilyen szakmai ellenőrzés során milyen adatokat szolgáltat ki. Ha az illető ügyfél személyének azonosítására alkalmas adatokat szolgáltat ki, az már bizony nagyon aggályos dolog lehet. Azt hiszem, hogy lehet ezen a téren megfelelő megoldást találni, de úgy gondolom, indokolt, hogy a törvényjavaslatban egy ilyen módosítás megszülethessen.
A 2. § (2) bekezdése szerint akit az Igazságügyi Szakértői Kamarából kizártak, a kizárást kimondó határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig a kizárás hatálya alatt áll. Ez egy rendben lévő dolog, világos a megfogalmazás, a gyakorlatban azonban ezzel kapcsolatban is adódnak problémák. A bírósági eljárások során, de a büntetőeljárásban a nyomozó hatóság eljárása során is a névjegyzékből választ ki szakértőket az adott hatóság vagy bíróság, és a névjegyzék alapján rendeli ki. A törvény semmilyen rendelkezést nem tartalmaz arról, hogy a kamarából történő kizárásnak a névjegyzékből történő törlést is magával kell hoznia, és bizony konkrét esetet tudnék arra mondani, hogy milyen problémához vezetett az, hogy az illető szakértőt kizárták a szakmai kamarából. A névjegyzékből történő törlése elmaradt, és minden további nélkül végezhetett szakértői tevékenységet, ha nem is feltétlenül a hatóság kirendelése alapján, de magánmegbízás alapján mint igazságügyi szakértő, szakértői tevékenységet fejtett ki. Meggyőződésem szerint ezt a két rendelkezést összhangba kell hozni, a névjegyzékből történő törlést is meg kell oldani valamilyen módon.
A 3. § (1) bekezdése szerint megszűnik a szakértő kamarai tagsága, ha a kamarai tagdíjat nem fizeti meg. Erről is szóltak már előttem mások. Ez rendben van, de az nem egyértelmű, hogy milyen határidővel és hogyan: felszólítás mellett vagy a törvény erejénél fogva? Bármelyik megoldás lehet jó véleményem szerint, több helyes megoldás születhet, de ez így félreérthető, nem kellően precíz, és úgy gondolom, hogy ezen mindenképpen változtatni kell majd.
A 19. § (1) bekezdése szerint: etikai vétség alapos gyanúja esetén a területi elnökség s a többi eljárást folytat le. Meggyőződésem szerint nem helyénvaló, hogy az alapos gyanú ebben a törvényben ilyen formában szerepel. Az alapos gyanú büntetőjogi kategória, büntetőeljárásban alkalmazzák. Ott ez megfelelő módon kifejtett, szakmailag jól, ennél legalábbis mindenképpen jobban értelmezhető fogalom, és anélkül, hogy ennek bármilyen kifejtése bárhol megjelenjen, egy az egyben beépíteni a törvénybe és alapos gyanúként aposztrofálni valamit, meggyőződésem szerint megint csak nem igazán helyes dolog.
Hozzászólásom végén én is egy elvi kérdést szeretnék még fölvetni, és meg kell hogy mondjam őszintén, úgy gondolom, hogy az előzőekben elhangzottakhoz képest - mármint ahhoz képest, amit elmondtam - ez mindenképpen sokkal nagyobb súlyú. Az előzőeket inkább technikai jellegű észrevételeknek gondolom, és bizonyos vagyok benne, hogy ebben egyet is fog érteni a minisztérium a parlamenti frakciók többségével, hiszen azt hiszem - ahogy elhangzott itt többek hozzászólásából -, erről egyformán gondolkozunk.
Van azonban egy másik dolog, amellyel kapcsolatban fontosnak tartok néhány gondolatot elmondani. Hallhattuk, hogy az igazságügyi szakértői kar milyen szervezeti formában működik, és én most hallottam erről először számszerű adatokat; az általános indoklás csak részben tartalmaz idevonatkozó adatokat. Ha jól jegyeztem föl, akkor szakértői intézetekben 106-an dolgoznak, és BM-alkalmazottként, valamint orvostani intézetekben 150-en dolgoznak szakértőként. A döntő többség - tehát több mint 4 ezer fő - más jellegű tevékenységként végzi ezt a szakértői tevékenységet.
Meggyőződésem azonban, hogy egy olyan rendelkezés, amely például a törvény 2. §-ának (1) bekezdésében van, amely szerint "azt a szakértőt, akit az igazságügy-miniszter a névjegyzékbe felvett - a (2) bekezdésben szabályozott kivétellel -, az Igazságügyi Minisztérium értesítése alapján fel kell venni a szakértő lakóhelye szerint illetékes területi kamarába.
A (2) bekezdés szerint nem kell értesíteni a kamarát a szakértőnek a névjegyzékbe való felvételéről, ha a szakértői tevékenységét kizárólag közalkalmazotti jogviszony alapján, szakértői intézményben, illetőleg a rendőrség állományába tartozó szakértőként végzi, és más szakmai kamarának tagja. Úgy gondolom, hogy ilyen jellegű kivételt nem szabad tenni. Ez sem alkotmányossági, sem garanciális szempontból nem vezethet jóra.
(19.20)
Úgy gondolom, hogy ha komolyan vesszük, hogy ennek az egész kamarai rendszernek, ennek a köztestületnek igenis nagy jelentősége, súlya van, hiszen etikai eljárásokat folytathatnak le, szakmai előírásokat fogalmazhatnak meg, az etikai és a fegyelmi eljárás következményeként a névjegyzékből töröltethetnek szakértőt, akkor nem tehetünk kivételt egy meglehetősen szűk szakértői réteggel, hogy a szakértői kamarai tagság alól őket felmentsük, még akkor sem, ha más szakmai kamarának tagjai, hiszen egyébként a civilként másodállásban vagy mellékfoglalkozásban dolgozó szakértőknek is egy igen jelentős része tagja más szakmai kamarának. Én tehát úgy hiszem, hogy ilyen kivételt nem tehetünk.
Másrészt úgy gondolom, az is egy rendkívül aggályos dolog, hogy szakértőként hatóság tagja eljárhat-e. Maga a törvény is a rendőrség állományába tartozó szakértőket emeli ki, és itt hadd utaljak arra, hogy a büntetőeljárási törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint "a büntetőügyben a hatóság tagjaként nem járhat el - többek között - akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható". A szakértő kizárására vonatkozóan a 71. § megismétli ugyanezt a megfogalmazást, azaz: akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható, annak a szakértői tevékenysége kizárt.
Én ezt rendkívül aggályosnak tartom, és erre vonatkozóan, miután ezt a szakaszt a törvényjavaslat, a módosító javaslat megnyitotta, én módosító indítványt is előterjesztettem. Én ezt rendkívül aggályosnak tartom, mert alkotmányossági szempontból, úgy hiszem, tarthatatlan az, hogy a rendőrség állományában dolgozók szakértőként járjanak el. Az, aki a rendőrség állományába tartozik, köteles a rendőri utasításokat, felettesei utasításait végrehajtani, még szabálysértés elkövetése esetén is, csak nagyon meghatározott, nagyon szűk körben tagadhatja meg az utasítás végrehajtását, és teljesen egyértelmű, hogy tőle nem várható el megfelelő szakértői vélemény. Azt hiszem, hogy miután - itt hallva a számadatokat - csak néhány tucat szakértőről van szó, semmiféle szakmai, működésbeli problémát ez nem eredményezne; ezeket a szakértőket vagy a rendőrség állományából kell kivonni, vagy pedig a szakértői tevékenységüket kell megszüntetni.
Egyébként én úgy hiszem, más hatóság tagjaként sem lehetne eljárni szakértőként. Hadd hívjam fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy eljutott hozzánk egy olyan információ, amely szerint most, az elmúlt hetekben büntetőeljárásokban, olyan gazdasági bűncselekményeknél, ahol alkalmanként könyvvizsgálókat, könyvszakértőket szoktak szakértőként kirendelni, független szakértők helyett sorozatosan az APEH szakértőit, az APEH munkatársait rendelik ki szakértőként. Az APEH-nek meggyőződésem szerint egészen más a feladata, mint hogy szakértői véleményeket fogalmazzanak meg a munkatársai, és ezt ugyanúgy aggályosnak tartom, mint azt, hogy a rendőrség alkalmazottjaként vagy ottani fegyveres szerv tagjaként állományban lévő orvos vagy bármilyen más szakértő szakértői tevékenységet végezzen.
Ez persze a most előttünk fekvő 844. számú törvényjavaslatban nem is szerepel, de miután ezt a szakaszt megnyitottuk, úgy gondoltam, ehhez a kérdéshez visszatérhetünk, mert néhány évvel ezelőtt, a törvény megfogalmazásakor, 1995-ben ez a vita részben már lezajlott. Én ezt nagyon fontosnak tartom, és bízom abban, hogy az Igazságügyi Minisztérium belátja, hogy ez a helyzet tarthatatlan, és valamilyen megoldást - talán esetleg az általam előterjesztett módosító javaslat útján - lehet majd találni rá.
Mindemellett a törvényjavaslatot mi elfogadhatónak tartjuk. Szívesen vennénk, ha ezeket a technikai módosításokat az Igazságügyi Minisztérium is elfogadná, és örömmel venném azt is, ha az imént elmondott érdemi kifogásomat is elfogadná a minisztérium.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
