DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! "Valahányszor a szemle alá veendő tárgy külön tudomány- vagy mesterségismeretet kíván, azt mindannyiszor az illető műértők hozzájárulásával kell megtenni" - írja az 1843. évi büntetőjavaslat. Az illető műértők szakértelmére azóta is nagyon sokszor szüksége van az igazság kiderítésén fáradozó bíráknak, ügyészeknek és egyéb jogalkalmazóknak.
Az igazságügyi szakértés szerepe azóta csak egyre erősödik, a műértés mára már élethivatássá vált. Az igazságügyi szakértői karról pedig elmondhatjuk, hogy az igazságszolgáltatás egyik oszlopaként biztosítja a jogszolgáltatás szakmai hátterét. Eljárási kódexeink kimondják, hogy ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához, illetőleg megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, szakértő közreműködését kell igénybe venni.
A büntetőügyekben a szakértő már az eljárás korai szakaszában, a nyomozásban is részt vesz. A szakértő tehát a bizonyítás egyik fontos eszköze, az általa ismert tudományos tényekkel és összefüggésekkel járul hozzá a jogalkalmazási munkához. A sokszor hiányos emlékezetre hagyatkozó tanúvallomásokkal szemben a szakértő megállapításai segítik az igazság felderítését és a megalapozott ítélet meghozatalát. Példaként a büntető törvénykönyv önök által elfogadott legutóbbi módosítására szeretnék utalni, amely a kábítószer-bűnözés ellen veszi fel a harcot, és amely harcban a toxikológus szakértők véleményére, munkájára elengedhetetlenül szükségünk lesz.
Tisztelt Ház! A szakértők országos létszáma meghaladja a 4400 főt. Szerencsére ez a létszám folyamatosan emelkedik immár évek óta. A szakértői kar egy része úgynevezett intézeti szakértő, az Igazságügyi Minisztérium, illetve a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó intézetben, valamint az orvostudományi egyetemek igazságügyi orvostani intézeteiben dolgozik. A szakértői névjegyzékbe bejegyzett szakértők mintegy 2 százaléka dolgozik az Igazságügyi Minisztérium szakértői intézeteiben - ez 106 főt jelent -, az orvostani intézetekben, illetve a Belügyminisztérium intézeteiben alkalmazott szakértők összlétszáma is mintegy 150 fő. Látható tehát, hogy a szakértők jelentős hányada a szabadpiacon tevékenykedik, többségük vállalkozóként folytatja e tevékenységet, míg mások főállás mellett szakértenek.
Tárcánk az igazságügyi reform folytatásaként tervezi a szakértői jogterület átfogó felülvizsgálatát. Ennek keretében sor kerülhet a jelenleg kormányrendelet szintjén megfogalmazott általános, a szakértők jogállásával kapcsolatos kérdések rendezésére. Ez a szabályozás tehát törvényi szintre emelné a szakértőkre vonatkozó alapvető rendelkezéseket.
Már most jelzem azt is, hogy a leghangsúlyosabb kérdésnek az igazságügyi szakértők díjazásának kérdését tartjuk. E vonatkozásban az igazságügyi tárca folyamatosan dolgozik a szakértői díjszabás átalakításán, részben költségkímélő konstrukciók létrehozásán, részben pedig annak felmérésén, hogy vajon milyen kiadást jelenthet a díjak reális, piaci értéken való megállapítása.
Az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény hozta létre az igazságügyi szakértői kamarákat. A törvény 1996. február 1-jén lépett hatályba, ezt követően 1996 április-június hónapban alakultak meg a területi kamarák, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara pedig 1996. szeptember 28-án tartotta alakuló küldöttgyűlését. Jelenleg nyolc területi kamara működik, egyenként körülbelül 300-450 fős taglétszámmal. Különleges helyzetben van a többi területi kamarához képest a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara, melynek illetékességi területéhez körülbelül 1800 szakértő tartozik.
A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara nagy és hasznos munkát végzett el megalakulása óta, többek között elkészítette az etikai kódexet, annak eljárási szabályzatát, valamint gazdálkodási szabályzatát. Megalakították a kamarán belüli szerveket, valamint a kamarai szakbizottságokat. A kamara kiépítette kapcsolatait a külföldi hasonló szervekkel, szakkollégiumokkal és szakmai felülvéleményező testületekkel. A kamara számos jogszabálytervezetet észrevételezett, és fellépett az igazságügyi szakértők díjszabására vonatkozó, valamint az egyéb érdek-képviseleti kérdésekben is.
A kamara létrejöttétől számított három év alatt azonban felszínre kerültek a működés egyes zavarai. A törvényjavaslat a tapasztalatok alapján megfelelő választ kíván adni a felmerült problémák megoldására a jogszabályi feltételek megteremtésével. A szabályozás hangsúlya elsősorban a szervezeti könnyítéseken van, így például azon, hogy a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara esetében - nagy létszámára tekintettel - kötelezővé teszi a küldöttgyűlés létrehozását, míg a többi területi kamara esetében is lehetőséget biztosít erre, ha alapszabályukban így döntenek.
A törvényjavaslat a szakértő felkészültségének javítása érdekében kötelezővé teszi, hogy a tag részt vegyen a kamara által szervezett jogi és szakmai képzésekben. A kamara jogosítványainak bővítését jelenti, hogy ellenőrizheti a szakértő szakmai tevékenységét, és ennek során bekérheti a szakértő nyilvántartását. Kiegészíti a törvényjavaslat a kamara jogosítványait azzal a szabállyal is, mely szerint a kamara a szakértő névjegyzékből való törlését kezdeményezi, ha a szakértő neki felróható okból egy éven át szakértői tevékenységet nem folytat bírósági, illetve hatósági kirendelésre. Ez a szabályozás elősegítheti, hogy a szakértők bírósági és hatósági kirendeléseket is vállaljanak, és ne csak a piacon jól eladható magánszakvéleményeket készítsenek.
Bevezeti a törvényjavaslat a kamarai tagság szünetelését és felfüggesztését. Azon szakértők esetében, akik valamilyen okból - például huzamos külföldi tartózkodás vagy hosszan tartó betegség miatt - nem végeznek szakértői munkát, lehetővé válik a kamarai tagság szüneteltetése. A visszaélések megakadályozása céljából a törvényjavaslat leszögezi, hogy ez idő alatt a tag igazságügyi szakértői tevékenységet nem végezhet. Az igazságügyi szakértői kamarai tagság felfüggesztése az etikai vétséget elkövető szakértővel szemben kiszabható új büntetési forma lesz a jövőben. A felfüggesztés időtartamát a törvényjavaslat legfeljebb egy évben határozza meg; az intézmény joghatásai ugyanazok, mint a szünetelés joghatásai.
Szigorítja a törvényjavaslat a kamarából való kizárás rendelkezéseit azzal, hogy a kizárt tag a kizárást kimondó határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig a kamarába nem vehető fel, ezzel megnövekszik a kizárás etikai büntetés súlya. Mindez megítélésünk szerint elő fogja segíteni a szakértői kar feddhetetlenségének megőrzését.
(18.30)
A kamarai tagdíj meg nem fizetése miatt indított etikai eljárások jelenleg nehézkesek, hosszadalmasak és költségigényesek. A törvényjavaslat erre tekintettel a kamarai tagdíj meg nem fizetése esetére a törvény erejénél fogva megszünteti a kamarai tagságot.
Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat új rendelkezései reményeink szerint egyrészt a kamara hatékonyabb működését eredményezik, másrészt pedig a szakértői kar szakmai és erkölcsi színvonalának emelését vonják maguk után. A módosítás szabályai közvetlenül az igazságügyi szakértői kamarák tagjait érintik ugyan, ám az általuk készített igazságügyi szakértői vélemények révén az igazságszolgáltatással kapcsolatba kerülő állampolgárokra is közvetlen hatással vannak. A szakértői intézményrendszer magasabb színvonalon történő működésével az állampolgároknak az igazságszolgáltatásba vetett bizalma erősödhet.
Mindezekre tekintettel kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot fogadja el, és iktassa azt a Magyar Köztársaság törvényei közé.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
