DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ki gondolná, hogy régi törvényeink és jogforrásaink tanúsága szerint a középkori magyar perjogban mind a polgári, mind a büntetőügyekben szokásos volt hozzáértők alkalmazása a bírósági eljárásban? A XIII. századból származó rendelkezések szerint például III. István és IV. István idejében bábával vizsgáltatták meg az erőszak áldozatául esett nőket. A szakértői tevékenység első általános szabályozására a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartásban, a Theresianában került sor. 1871-ben alapították az igazságügyi szakértés első intézetét - milyen meglepő, pedig akkor még drogkérdésről szó sem lehetett -, az Országos Művegyészeti Intézetet. Ma, amikor a kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem visszaszorítása ellen küzdünk, ezen patinás, ma Országos Toxikológiai Intézet néven működő intézmény munkájára többszörösen is számítunk.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat az igazságügyi szakértés önkormányzati szervének, az Igazságügyi Szakértői Kamarának a tevékenységét kívánja javítani. Az Igazságügyi Szakértői Kamaráról szóló CXIV. számú törvény hatálybalépése óta a Budapesti Szakértői Kamara magas taglétszámának is betudhatóan nem tudta teljesíteni a törvény 7. §-ának (4) bekezdésében foglalt azon szabályát, miszerint a területi kamara alapszabályának elfogadásához és módosításához a kamarai tagok több mint felének szavazatára van szükség, bár ez a szabály összhangban áll a többi kamarára vonatkozó törvénnyel, hiszen az alapszabály elfogadásához másutt is minősített, esetenként kétharmados többséget követelt meg a jogszabály. A Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara mintegy 1800 fős tagságából a közgyűléseken 300-400 fő jelent meg, így a közgyűlések határozatképtelenek voltak.
Általánosságban elmondható, hogy az alapszabály elfogadásához szükséges minősített többség garanciális rendelkezés annak érdekében, hogy az önkormányzatiság és a demokratizmus a kamarán belül megvalósuljon, hogy az alapszabályban a többség akarata fejeződjön ki, és ne kisebb érdekcsoportok befolyása alapján szülessen meg ez az alapvető szabályozás. Ha azonban - és az elmúlt három év tapasztalatai ezt mutatják - a többség nem él ezen lehetőségekkel, a jogalkotó nem tarthat fenn egy bár demokratikus, de nem működő szabályozást.
A Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara jelenleg is elfogadott alapszabály nélkül működik, azaz nincs a kamarai tagok akaratát kifejező alkotmánya, így a kamara egyik rendelkezése, ténykedése, javaslata sem áll legitim alapokon. Gondoljunk arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium az igazságügyi szakértők névjegyzékbe való felvétele előtt kikéri az illetékes kamarák véleményét a jelölt vonatkozásában, így a Budapesti Kamaráét is - tehát egy jogszabály-ellenesen működő kamara élhet ilyen nagyon lényeges és a szakértői kar utánpótlását meghatározó jogosítványokkal.
A benyújtott törvényjavaslatban e helyzethez igazodó speciális átmeneti rendelkezést találunk. A Budapesti Kamara elnöksége egy hónapon belül köteles közgyűlést összehívni a területi küldöttek megválasztása céljából. Ez a közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. A területi küldöttgyűlés a megválasztástól számított három hónapon belül köteles elfogadni alapszabályát, addig pedig a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara alapszabálya szerint kell működnie. Azért, hogy a többi területi kamarát ne érintse hátrányosan ezen átmeneti rendelkezés, amely nyilvánvalóan könnyítés a budapestiek számára, és figyelemmel arra is, hogy a területi kamarák áldozatos munkával szervezték meg életüket, fogadták el - szintén nem könnyen - alapszabályukat, a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a területi kamarák is küldöttgyűlést válasszanak, ha az alapszabály így rendelkezik.
A törvényjavaslat ezen rendelkezései reményeink szerint nem jelentenek követendő példát jogalkotásunkban. Azt szeretnénk, ha az önkormányzatisággal rendelkező kamarák működésük során demokratikus alapokon megalkotott jogszabályokkal, a tagság széles körét reprezentáló szervekkel folytatnák a rájuk háruló feladatok megoldását. Ezért az igazságügyi szakértői kamarai törvény módosítása az adott helyzethez igazodó, a felmerült gyakorlati példa megoldására szolgál, és kérem, hogy ennek tükrében támogassák javaslatunkat. A jelenlegi szabályozás nem fűz a kamarából való kizáráshoz jogkövetkezményt, pedig a törvényjavaslat új rendelkezése szerint a kizárt tag e büntetés hatálya alatt áll öt évig.
Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy a korrupcióellenes harcot az igazságügyi szakértés területén is fel kell vetnünk, természetesen nem sértve ezzel és tisztelve az igazságügyi szakértői kar azon rétegét, akiket ilyen vádakkal nem illethetünk, az ő érdekükben is fontos azonban ezen etikai tisztaság megőrzése és erősítése. Ennek a folyamatnak a része a kamarai tagság felfüggesztésének mint új etikai büntetésnek a bevezetése.
Az etikai eljárás felülvizsgálatakor derült ki, hogy a kamarai tagdíj meg nem fizetése miatti etikai eljárás nagyon hosszadalmas és költséges, így a kamara szinte nem tudja ezeket az eljárásokat lefolytatni és befejezni. Ezért hasonlóan például a Magyar Orvosi Kamaráról szóló 1994. évi XXVIII. számú törvény rendelkezéseihez, a kamarai tagdíj nemfizetése a jövőben nem lesz etikai vétség, az ilyen tagok kamarai tagsága a törvény erejénél fogva megszűnik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az érintett törvényjavaslat nyilvánvalóan az Országgyűlés idei törvényalkotásának nem a leghangsúlyosabb javaslata, rendelkezései az igazságügyi szakértői kar már ismertetett problémáját igyekeznek megoldani. Az igazságügyi szakértők, az általuk adott szakvélemények igazságszolgáltatásunk alappillérei, kamarájuk működése társadalmunk jogbiztonságának erősítését szolgálja, a törvényjavaslat pedig lehetővé teszi, hogy a kamara az igazságügyi szakértés előbb felidézett történelmi múltjához méltóan folytassa a továbbiakban a tevékenységét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
