DR. DÁN JÁNOS
DR. DÁN JÁNOS
DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Módosító indítványaimat szeretném néhány érvvel alátámasztani, lehet, hogy a bizottsági vitákon ezek nem kaptak kellő támogatottságot, ugyanakkor úgy érzem, hogy igény volna a megvalósításukra.
13. ajánlási számon szerepel az - kapcsolódva Farkas képviselőtársamhoz -, hogy én nem a 15 napi cserelehetőséget, hanem a részaránytulajdonosok részére azt a lehetőséget szeretném kibővíttetni, hogy legyen kellő lehetőség arra, hogy egymással megegyezzenek, egymás mellé kerülhessenek. Indoklásaim között szerepel az, hogy az esetleges öröklés stb. során elaprózódott birtoktestecskék vagy testek egymáshoz kerüljenek. Általában a családban egy vagy két fő folytat főállásban vagy jelentősebb mértékben mezőgazdasági művelést, így ez a mezőgazdasági művelés számára kellő méretű birtoktesten lehetővé váljon. Ugyanakkor megemlítettem a módosító indítványomban azt is, hogy amennyiben több személy társul és úgynevezett új típusú szövetkezetet szándékoznak létrehozni, akkor a sorsolást követő 15 napon belül erre is legyen lehetősége.
A következő módosító indítványom a 20. számon szerepel. Tulajdonképpen a vagyonnevesítéssel elhagyott külszíni bányás tavak stb. értékében - ez gyakorlatilag esetenként aranykorona értékben nem kifejezhető - úgy fogalmaz az eredeti javaslat, hogy ki kell a tulajdont, illetve tulajdonelfogadást ki kell adni. Az én megfogalmazásomban a tulajdon elfogadására a jogosult nem kötelezhető. A gyakorlati életből tudom azt, hogy ezekhez az esetek zömében - kivéve a halastavakat, amelyek nagy értékűek - pontosan azért nem ragaszkodott eddig senki, mert mezőgazdasági művelésre gyakorlatilag alkalmatlanok, a beművelésük, ha egyáltalán beművelhetők, többe kerül, mint a területen megtermelhető anyagi javak. Így én azt a tiszteletteljes javaslatot terjesztettem be, hogy ne legyen kötelező a tulajdonosnak ezt elfogadni.
Ugyancsak a nagy lakossági fórumokon nagyon sokszor felmerül a meliorációs költségek megfizetése. Szintén a mindennapi gyakorlatból tudom, hogy az 1990 előtt megvalósult meliorációs beruházások egy része már nem működik, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, esetenként ezek a dréncsövek eltömődtek, a beton és egyéb műtárgyak tönkrementek, a levezetőcsatornák oldalai beomlottak, és ennek a terhelése, tíz évvel később, tehát az 1990-ig megvalósult beruházást 1999-ben ráterhelni az ingatlanra nem biztos, hogy bölcs dolog, másrészt pedig tulajdonképpen a tulajdonosnak ebből semmi haszna nincs.
Következő módosító javaslatomban, és ezzel kapcsolódom az idei belvízi helyzethez is, azt javasoltam, hogy a vízgazdálkodási társulások tulajdonába menjenek át ezek a levezetőcsatornák és egyéb, ehhez kapcsolódó műtárgyak, azonban - el kell azt mondani -, hogy ezek karbantartása, a rendszeres felújításai eddig is a vízgazdálkodási társulatok feladata lett volna. Törvénymódosításomtól - amennyiben elfogadásra kerül - azt remélném, hogy abban az esetben, ha a tulajdonos saját magának tekinti, tehát ebben az esetben a vízgazdálkodási társulat, akkor remélhetőleg fokozottabb figyelmet fordít ezen levezetőárkok, átvezetőárkok és a többi berendezés karbantartására a jó gazda gondosságával.
Tulajdonképpen ennyiben szerettem volna a kért hozzászólásomat előadni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Kisgazdapárt és a Fidesz soraiból.)
