DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Államtitkár Úr! A 19. és a 23. sorszámon jegyzett módosító indítvány mellett szeretnék érvelni. A 19. a mezőgazdasági bizottság által elkészített indítvány, amely azon területek későbbi sorsát kívánja rendezni, amelyek a vagyonnevesítésből kimaradtak. Halastavak, utak, különböző, egyesek szerint érték nélküli ingatlanok, amelyek komoly gondok forrásai lehetnek.
A gyakorlati élet számtalanszor mutatja, hogy a '60-as, '70-es években elkészített műtárgyaknak a tulajdonjoga, és ezzel kapcsolatosan a kezelői jog és a művelési ág változása nem került az ingatlan-nyilvántartáson átvezetésre. Magyarul csináltak egy víztározót, nem vonták ki a művelésből, nem történt meg sok esetben a kisajátítás sem, maradt szántó művelési ágban, termelőszövetkezeti tulajdonban. Azután amikor a vagyonnevesítés megtörtént, akkor a szövetkezet lenevesítette, de nem közölte a tulajdonosokkal, hogy ki is az, aki annak a víztározónak a részaránytulajdonát birtokolhatja.
Addig nem is volt gond ezzel, amíg a halászati jog az államot illette meg, az állam kiadta azoknak, akik kérték. Igen ám, de két évvel ezelőtt mi egy törvényt hoztunk ebben a Házban, amely a halászati jogot a tulajdonosokhoz telepítette. Innentől kezdve ez az értéktelen ingatlan értékessé vált, mert ezen már 20-30 éve ott volt 50-100 horgász, rakták bele a halakat, csinálgatták a kis parti üdülőket, az infrastruktúrájukat, rendben tartották a környezetüket. Most megnézik a tulajdoni lapot, mit látnak? Használó: Jézus Szíve Szövetkezet. A Jézus Szíve Szövetkezet azt mondja: barátaim, innentől kezdve használati díjat fogok szedni, és nem azt a száz forintot, amit eddig, hanem szépen felemeljük a díjat. A tagok pedig azt mondják: hoppá, hát ne a szövetkezet kezdje már ezt értékesíteni, nézzük meg, hogy a vagyonnevesítés alapján kinek a tulajdonában van.
Számos ilyen ügyet tudnék a Ház előtt említeni, amelyekkel nem tudtunk mit kezdeni, mert a minisztériumnak egyetlen egy lehetősége volt, és a mai napig is annyi van, hogy ha a tulajdonosok nevében kérik a halászati jogot, akkor azt a tulajdonosoknak oda kell adni. Amíg a tulajdonos nem tisztázott, addig az ingatlan-nyilvántartásban szereplő, használati joggal bíró szövetkezet kapja meg a halászati jogot - nem most, mert most átmeneti időszak van, 2002-ig a törvény szerint -, de a horgászoknak semmi garanciájuk nincsen. Innentől kezdve megy az áldatlan vita, hogy ki is gyakorolhassa ezt a jogot. Erre az állapotra a legoptimálisabb megoldás az lett volna - de már belátom, hogy ezt nem sikerült a bizottságon keresztül vinni -, hogy ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonjogát az önkormányzatok kapják meg, és az önkormányzatok majd a hasznosítás vonatkozásában külön szerződést kötnek azokkal, akik eddig is használták.
Tehát a jelenlegi szabályozásból az következik, hogy ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonjogát részaránytulajdonban meg fogják kapni azok, akiknek eddig még nem jutott részaránytulajdon, vagy olyanok, akik ebbe a kategóriába lesznek besorolva. Innentől kezdődik a vita, hogy mi az az érték, amelyet az a halállomány és infrastruktúra képvisel, amit a horgászok, vagy a korábbi halászati jog gyakorlói betelepítettek. Vagy ki tudják fizetni a tulajdonosok vagy nem. Ha nem tudják kifizetni, akkor bizony a horgászok maradnak birtokon belül. Ha ki tudják fizetni, akkor meg kisöprik azt a közösséget, amely ott dolgozott. Ez a módosító indítvány annyiban előrelépés, hogy egy (6) bekezdéssel egészíti ki a rendelkezést, amely azt mondja, hogy abban az esetben, ha az aranykorona hiány már egyéb módon rendezésre kerül, akkor árveréssel kell ezeket a műtárgyakat értékesíteni, magyarul esélyt ad az eddigi használó közösségnek arra, hogy pénzért meg tudja szerezni.
Ezért felhívom a figyelmet, hogy még mindig sokkal egyszerűbb lenne, és azt gondolom, hogy talán okosabb is, ha az árverés helyett az önkormányzati tulajdont favorizálnánk, mert van egy sanda gyanúm, hogy még perek százaira számíthatunk ebből a helyzetből kifolyólag.
A másik a 23. pont alatt jegyzett módosító indítványom, amely arra vonatkozik, hogy a földkiadó bizottság a részaránytulajdon kapcsán keletkezett milyen okiratokat kell hogy az FVM rendelkezésére bocsásson annak érdekében, hogy a tulajdonjogot be lehessen jegyezni. Ez a módosító indítvány úgy szólt, hogy amennyiben nincs olyan okirat, amely alkalmas lenne a tulajdonjog bejegyzésére, de van részarány-tulajdonosi jegyzőkönyv, illetve döntés, vagy bizonyíthatóan más mód.
(14.40)
Én ezt a bizonyíthatóan más módot, mint jogász, nem tudom értékelni, mert itt tulajdonjogról van szó. A tulajdonjogról való rendelkezés kétféleképpen történhet. Vagy úgy, hogy a még korábban működő földkiadó bizottságok meghozták a döntést, és erről határozat van. Ha ez alakilag nem volt megfelelő, nem volt alkalmas arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék, akkor e szerint a módosítás szerint ennek most már rendezett a sorsa. Vagy ha nem a földkiadó bizottság hozta ezt a határozatot, hanem az FM Hivatal, akkor az FM Hivatalban a határozat alapján bejegyzi a tulajdonjogot.
Ezzel idáig semmi bajom nincsen. De ha behozzuk azt, hogy bizonyíthatóan más módon, akkor ettől kezdve megint mászkálhatunk a bírósághoz. Mert ismerve a vidéket, ismerve azt, hogy milyen földéhség van, és ahol nincsenek ilyen határozatok, ott most is mennyire feszülnek egymással szemben az indulatok, ott elképzelhető, hogy számtalan esetben lesz arra mód - ha ez a törvény így maradna, és így lenne elfogadva -, hogy a bíróság elé citáljunk ismerősöket, hogy ugye, emlékszel, a részaránytulajdon kiadásában a földkiadó bizottság nekem azt a helyet jelölte ki, csak egyébként a határozatot felejtették el meghozni, mert időközben ez a bizottság megszüntette a tevékenységét.
Tehát ez a bizonyíthatóan más mód jogilag értelmezhetetlen. Ezért én még azzal is egyetértenék, ha a tisztelt bizottság - akár a mezőgazdasági vagy az alkotmányügyi - ezt felvállalná, és nem egy ellenzéki képviselő nevében kerülne benyújtásra, esetleg olyan kiegészítéssel, hogy a földkiadó bizottság a részarány-tulajdonost jegyzőkönyvbe foglalt döntéssel vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal birtokba helyezte. Akkor nincs probléma, megvan, hogy milyen feltételrendszernek kell megfelelni. Ez a bizonyíthatóan más mód a birtokba helyezésre egyszerűen nem értékelhető. Tulajdont szerezni bemondással, tanúigazolással, azt gondolom, hogy a polgári jog általános szabályai szerint sem lehet ingatlan vonatkozásában megengedni. A módosító indítványom semmi többet, mint ezt a jogilag esetleg nehezen értelmezhető bekezdésnek a kijavítását célozta. Köszönöm szépen, elnök úr.
